Gyengénlátók Általános Iskolája | Történetünk
16456
page-template-default,page,page-id-16456,ajax_fade,page_not_loaded,,side_area_uncovered_from_content,qode-child-theme-ver-1.0.0,qode-theme-ver-16.9,qode-theme-bridge,disabled_footer_bottom,qode_header_in_grid,wpb-js-composer js-comp-ver-5.5.5,vc_responsive
 

Történetünk

A Gyengénlátók Általános Iskolája, Módszertani Intézménye és Kollégiuma a gyógypedagógia “fiatal” ágát képviseli: a vakok közel két évszázados intézményében a gyengénlátók oktatása 1928-ban indult.

 

1956-ban Csepelen, egy kellemes, de diákotthonos iskolának valójában alkalmatlan kétlakásos családi házban jött létre Magyarországon az első önálló iskola, a “Csökkentlátók Általános Iskolája és Nevelőotthona”. Hőskor volt ez: mit, miből, milyen eszközzel és hogyan kell tanítani a csökkentlátó gyermekek iskolájában? Ugyanazt és ugyanúgy, mint az általános iskolában? Stb, stb, stb… “Csak” ennyi volt a kérdés! És az új intézmény megadta a válaszokat – olyan jól megalapozva azokat a szaktudományok és a gyógypedagógiai gyakorlat oldaláról, hogy az utódok tovább tudtak és tudnak építkezni, nemcsak a saját “várhoz” használva a köveket, hanem átadva azokból jó pár darabot a gyógypedagógia egyéb ágainak is.

 

Intézményünk bő egy évtized múltával Csepelről Zuglóba került: a régi-új épület azonban még mindig szűkös volt, hiszen csak az alsó tagozatos gyermekek oktatása és nevelőotthoni elhelyezése volt lehetséges. A tanulókat a felső tagozat elvégzésére a vakok iskolája fogadta be. 1978-ban, Magyarországon elsőként, két “utazótanár” kezdi meg az épek iskoláiban tanuló gyengénlátók felkutatását-, azaz az integrált nevelés-oktatás gyógypedagógiai megsegítésének hazai gyakorlatát a mi intézményünk vezette be!

 

1982 – jeles év iskolánk múltjában: a nevelőtestület átveszi a korszerű épületet, és lelkes munkával berendezi azt. Az épület korszerű: tájolása megfelel a látássérültek különleges igényeinek, termei világosak, uszodája, szaktantermei, sportudvara van, saját konyha, saját fűtés, saját mosoda – “állam az államban”. 1990-es évek kezdetén a nevelőtestület tagjai – felismerve a külső igényeket, az új lehetőségeket – nagy szakmai lépésekről döntenek: – vállalják az aliglátó gyermekek oktatását – néhány év múlva az összes tanuló egyharmada aliglátó! Elhatározzák, hogy az országosan egyedülálló négyosztályos “kisegítő” tagozatot nyolcosztályosra bővítik. Megtervezik a gyengénlátók, aliglátók integrált nevelését, oktatását segítő “utazótanári csoport” létrehozását. Az évtized végére létrejön a fővárosban a modellértékű “gyengénlátók módszertani központja”, melynek szakmai leírása alapján a fenntartó Fővárosi Önkormányzat, öt évvel megelőzve a törvényi szabályozást, több intézményét módszertani központtá alakítja, elhatározzák, hogy a várhatóan növekvő feladatok miatt kezdeményezik az épület bővítését.
2001-re megvalósul az álom: az épület új emelet ráépítésével négyszintesre bővül. Napjainkra egy jó felszereltségű, többcélú intézménnyé váltunk.

 

Három nagy szakmai egység működik: Az átlagosan 130 ép intellektusú és halmozottan sérült gyengénlátót, aliglátót fogadó iskola, a 80 férőhelyes diákotthon és a több mint 900 integrált óvodást, általános- és középiskolást segítő módszertani intézményegység. A három szakmai intézményegység a sajátos szakmai programok tervezését, szervezését közösen végzi. Az önálló intézmény immár hat évtizednyi szakmai tapasztalatra tekinthet vissza. Az oktatási törvény 2003-as módosításában – kezdeményezésünkre – a sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók integrált nevelését, oktatását segítő új intézménytípus jelent meg: “az egységes gyógypedagógiai módszertani intézmény”.