Csiki kalandjai (1. rész)
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy sűrű erdő óriási fákkal, csörgedező patakkal, s megannyi vidám állattal. Az erdőben volt egy tisztás, ahol a verőfényes napsütésben süttették hasukat a gyíkok, s a rét közepén álló magányos fa legerősebb ágáról egy méhkas lógott le.
Ha egy erdőjáró turista erre barangolt, már messziről tudhatta, hogy méhek vannak a közelben.
– Szerintetek honnan tudhatta?
Bizony, a jellegzetes hangból. Annyira gyorsan csapkodják a szárnyaikat- 1mp alatt több, mint 11.000-szer- hogy úgy hallatszik mintha zümmögnének.
Mesénk főszereplője is ebben a méhkasban élt, Csiki a csíkos hátú apró szemű méhecske, aki alig egy hete született. Fiatal kora ellenére már komoly feladatokat látott el, hiszen előbb takarított, majd a nála kisebbekre vigyázott. Egy magára valamit is adó méhkasban mindenkinek megvan a feladata.
Természetesen a királynő a legfontosabb, de egymaga semmire sem menne, szüksége van a herékre, a dolgozókra, az őrökre, a takarítókra és a dajkákra is.
Csiki minden vágya volt, hogy végre azok közé a dolgozó méhek közé tartozhasson, akik a kaptárból kirepülve felderítik merre vannak nyíló virágok, vagy azok közé, akik beporozzák azokat. Erre azonban 3 hosszú hetet kellett várnia, mert a fiatal méheket nem engedik a kaptáron kívülre, így védik őket.
Telt múlt az idő, s elérkezett a várva várt nap, amikor a felnőtt korba lépő méhek, az élükön az izgatott Csikivel előadhatták a toborzási táncot. A méhkirálynő feszült figyelemmel szemlélte őket, s a legjobbakat kiválasztotta az igazán felelősségteljes felderítői munkára.
– Mit gondoltok Csikit is kiválasztotta a királynő?
Igen, jól gondoltátok felderítő lett belőle.
Az izgalmak azonban még csak most kezdődtek, hiszen ismeretlen tájakat kell felderíteni, visszarepülni a kaptárba, és egy nagyon különleges tánccal elmesélni a virágport gyűjtő méheknek, hogy merre repüljenek. A virágport és nektárt gyűjtő méhek egy kirepülés alkalmával 1000 virágot is meglátogatnak, ez nagyon sok munka. Ha még a virágot is nekik kellene keresniük teljesen kimerülnének. Ezért ez külön csoport feladata, a felderítőké.
Csiki szíve hevesen dobogott az első kirepülés alkalmával. Izgatott volt és élvezte ahogy a szél lágyan simogatja, a napsugár finoman melegíti apró testét. Minden új volt neki és érdekes. Rácsodálkozott az erdő melletti városkára, annak lakóira meg a zajongó gyerekekre, akik épp tojásvadászatot tartottak az udvaron. Repültek, repültek s Csiki kezdett elfáradni, nem szokta a szárnya az ilyen hosszú igénybevételt.
Az idősebb, sokat tapasztalt felderítők csak mosolyogtak a kezdők fáradékonyságán.
– Ez még csak a kezdet, sokszor nagy távokat kell repülnünk két virágos terület között.
Mondta egy ránézésre igen öregnek látszó méh.
– Igaz, amikor még fiatal voltam több volt a virág, de manapság sajnos egyre kevesebb.
Szerencsére nemsoká meg tudtak pihenni, mert a láthatáron feltűnt egy nagy rét, tele vadvirágokkal. Csiki kimelegedve pihegett egy sárga kankalin levelén, amikor mellette lecseppent egy esőcsepp. Felnézett az égre, sötét felhők tornyosultak felette. A hőmérséklet is lecsökkent, egészen hideg lett a szélnek köszönhetően. Csiki megijedt, már nem a kaptárban volt, ami megvédhetné. A többiekhez hasonlóan igyekezett fedezéket találni, behúzódni egy biztonságos helyre, de ahogy a hatalmas esőcseppeket kerülgette, az erős szél hirtelen felkapta az apró testet és messzire repítette. A repüléstől kimerült szárnyai nem engedelmeskedtek, és Csiki hiába próbált visszajutni társaihoz, a szél erősebb volt és messzire sodorta. Már annyira eltávolodott társaitól, hogy nem is látta azokat…..
A következő részből kiderül mi történt ezután Csikivel.
Addig is segítsetek Csikinek odatalálni a virágokhoz a vonalvezetőn és a labirintusos feladatlapon. Színezzétek ki a méhkaptáras képet.
Csiki kalandjai (2. rész)
Csiki a vihar elől egy odvas fa belsejébe húzódott be, s egészen addig nem mert előbújni, míg szélcsend nem lett. Erre sokáig kellett várnia, mert a szél előbb viharossá erősödött, majd mennydörögni is kezdett. Csiki az éjszakát egyedül töltötte a fa odvában. Falevelekből ágyat vetett magának, s a kimerült kis méhet végül elnyomta az álom.
Másnap verőfényes napsütésre ébredt. A szél már nem fújt, a levegő friss volt és illatos. Elindult vissza a felderítő csapathoz. De merre is van a vissza? Ajjaj, Csiki elbizonytalanodott jobbra vagy balra kellene indulnia. A szél olyan messzire fújta őt, hogy nem látta a többieket. Ismeretlen vidéken volt, törte a fejét mi tévő legyen.
Felrepült a levegőbe, becsukta a szemét és hármat pördült, azután kinyitotta a szemét és amerre épp nézett azt nevezte ki iránynak s útnak indult. Repült, repült órákon át, míg jellegzetes zümmögés nem ütötte meg a fülét.
– A csapat, megtaláltam őket!
Kiáltott fel Csiki örömében. De ahogy közelebb ért látta, hogy egy másik méhcsalád beporzó méheibe botlott. Közelebb repült, s félénken megszólította őket.
– Sziasztok Csiki vagyok, elvesztettem a felderítő csapatomat, esetleg veletek tarthatok?
– Szia, persze, minél többen vagyunk annál jobb.
Válaszolták a méhek.
Csiki velük töltötte a nap hátralevő részét, s követte őket a kaptárba is. Nagyon meglepődött, mikor meglátta a kaptárat.
– Ti itt laktok? Hogyhogy nem a fáról lóg le a házatok?
– Mi háziméhek vagyunk, az emberek közelében élünk az általuk épített kaptárban. Nagyon kényelmes, hogy nem nekünk kell megépíteni a kaptárat, sőt a vihartól is jobban védve vagyunk. Gondolj csak bele, a vadállatok kárt is tehetnek az erdei kaptárakban, én már hallottam olyat, hogy a medve leverte a fáról az egész kast! Nekünk az ember védelmet ad, mi pedig ezt mézzel háláljuk meg.
– Hű ez nagyon érdekes!
Ámult Csiki.
– Figyelj, már jön is Hálófejű a füstölőjével, megnézheted a saját szemeddel! Furcsa szokásaik vannak az embereknek, mindig beöltöznek a védőruhájukba, ha a közelünkbe jönnek.
S valóban már közeledett is a nagy Hálófejű a kezében tartva furcsa szagot árasztó füstölőjét.
Csiki egy pár napot a háziméhekkel töltött és megtapasztalta, hogy az itteni felderítőknek nincs sok dolguk, mivel az ember oda viszi mindig a kaptárat, ahol virágzás van. Nem kell sokat repülniük a méheknek, viszont így oda a felfedezés öröme. Csiki szeretett szabad lenni, arra repülni amerre a gondolatai repítik és igazán furcsállotta, hogy a Hálófejű bezárja őket éjszakára a kaptárba. Na meg azt a furcsa szagú füstölőt sem kedvelte, amit állítólag a méhek megnyugtatására használt, ilyen az erdőben nem volt. Elhatározta, hogy tovább áll és új otthont keres.
A történet holnap folytatódik, most gyere ki az udvarra és próbáld fel a méhész hálós kalapját
Csiki kalandjai (3. rész)
Miután Csiki búcsút intett a háziméheknek, elrepült új otthont keresni. Repült az emberek házai között, a város sűrűjébe. Egy iskola mellett szállt el, benézett az ablakon. Padokban ülő gyerekeket látott, akik természetfilmet néztek az erdei növényekről.
Furának találta Csiki, hogy videót néznek ahelyett, hogy kimennének a természetbe, ahol érezhetnék a virágok illatát is.
Tovább repült a következő osztályhoz, ahol nyitva volt az ablak, s valami finom illat csapta meg a méhecske kis orrát. A méhek nagyon jó szaglással rendelkeznek, hiszen a virágok illatát már több kilométerről is megérzik. De azt biztosan nem tudtátok, hogy képesek megkülönböztetni az édest, a savanyút, a sóst és a keserűt is. Most valami igazán édest érzett, s nem is tévedett, hiszen a tanári asztalon egy csokor jácint illatozott. Csiki berepült az ablakon, s nagy boldogan a jácint felé tartott, amikor éles sikítást hallott.
Az egyik gyerek sikított, mert meglátta a méhet.
– Meg fog csíííípni!
Kiabált a kislány elnyújtva.
Csiki el akart mondani a lánynak, hogy nem kell félnie, odarepült hozzá ám ekkor a kislány elkezdett szaladgálni és a kezével hadonászni, ettől Csiki nagyon megijedt. Össze vissza repkedett a teremben, ahol egyre nagyobb hangzavar támadt. Az egyik gyerek megpróbálta egy feltekert újsággal lecsapni a méhet, aki félelmében azt sem tudta hová bújjon. A gyerekek közt cikázva igyekezett minél hamarabb eljutni a terem túlsó végébe, hogy a nyitott ablakon át kiszabadulhasson a torokszorító helyzetből.
Végül sikerült kirepülnie, s az ablakhoz közeli fa ágára telepedett le. Még hosszú időbe telt mire megnyugodtak a gyerekek odabent és lecsendesedtek. Csiki hasonlóképpen zaklatott állapotban volt. Nem értette miért akarták lecsapni, amikor ő barátságosan közeledett feléjük.
Beszélgessetek, és játszátok el a szituációt, ha van kedvetek.
- Mit gondolsz helyesen cselekedtek a mesében a gyerekek? Miért?
- Te mit tettél volna?
Mit tegyek, ha berepül a szobába egy méh?
- Ne hadonássz, kiabálj, szaladgálj, mert ettől úgy érezheti a méhecske, hogy veszélyben van és támadni fog. Ha nyugodt maradsz, nem fog bántani.
- Ha csapdába estek, eltévedtek, a méhek mindig a fény felé próbálnak kijutni. Húzd el a függönyt, és a világos ablak felé fog repülni.
- Tárd ki az ajtókat, ablakokat, és várd meg míg kirepül.
- Ha leszáll pihenni egy asztalra vagy a falra, tegyél rá gyorsan egy poharat. A pohár és az asztal lapja közé lassan csúsztass be egy papírlapot. Végül engedd szabadon odakint.
- A méhek védett állatok, nagy szükségünk van rájuk, hogy beporozzák a növényeket. Hasznosak, ne fújjuk le őket rovarirtóval, ne csapjuk le őket.
Csiki kalandjai (4. rész)
Az osztályteremből kirepülő méhecske a faágon ülve kesergett azon, hogy nem talál magának megfelelő otthont, félnek tőle, le akarják csapni. Nagyokat sóhajtozott, s szomorúan lógatta a fejét.
Egyszer csak megszólalt a közelében valaki.
– Min bánkódsz ennyire kis csíkos?
Kérdezte a kövér hernyó az ág túlsó felén, miközben épp jóízűen falatozott az előtte lévő tenyérnyi levélből.
Csiki odarepült a hernyóhoz, s elmesélte neki mi történt vele.
– Tudod elvesztettem a felderítő csapatomat, aztán a háziméhek között sem éreztem magam igazán jól, most meg elkergettek az emberek. Mondd meg hová menjek!
– A hotelbe.
Mondta kurtán a hernyó.
– Milyen hotelbe?
Kérdezett vissza Csiki.
– A bogárhotelbe.
Csiki félrebillentett fejjel és összevont szemöldökkel nézett a hernyóra, aki nagyot sóhajtva letette a falevelét és elkezdte magyarázni miről is van szó.
– Látom te nem tudod miről beszélek. A bogárhotel egy olyan hely, ahol mindenkit szívesen látnak. Erős teteje van, ami biztonságot nyújt az eső elől és minden szobája ki van bélelve valamivel. Például ahol én lakom ott tobozok vannak, amik közé be tudok bújni. A pók az üreges téglát szereti, ahol beszőheti a lyukakat. Képzeld a katica is ott lakik a szomszéd szobában, egy fél dióhéj az ágya. A múlt héten futrinka és fátyolka költözött be a tetőtérbe a csigaházak közé. A fakéreg szobában meg a százlábú lakik.
– És számomra is lenne ott hely?
Kérdezte Csiki félénken.
A hernyó végigmérte Csikit egészen a csápjabúbjától a talpáig komoly arccal, majd így szólt:
– Nagyon apró vagy, egy pitypangba fogadok, hogy beleférsz az üreges nád közepébe.
Csiki nevetett.
– Csak nincs egy szoba tele náddal?
– De bizony van, és jelenleg nincs lakója. Ha szeretnél beköltözhetsz. Kísérj el a hotelig és megmutatom. Nincs messze, csak le kell másznom a fáról átvágni az udvaron… Látod ott azokat a magaságyásokat? Na, annak a közelében van a hotel.
Csiki elkísérte a hernyót, megnézte az üreges nádszálakkal teli szobát, összeismerkedett a többi lakóval. Mindenki barátságosan fogadta, aminek hála úgy döntött beköltözik.
Így volt, mese volt, minden szava igaz volt.
Készítsünk mi is együtt egy bogárhotelt!
