Beküldve:

Mókás ételek

Óvodás és iskolás gyermekek egyaránt szívesen tevékenykednek szüleik mellett a konyhában, főleg ha erre minél gyakrabban lehetőséget biztosítunk a számukra. Bár legtöbbször csak kisebb részmozzanatokat bízunk rájuk a sütés-főzés folyamatában, sok mindent már szinte önállóan is meg tudnak csinálni.

A szendvicsek elkészítése a közös családi reggelikhez, vacsorákhoz izgalmas és vidám feladat lehet a gyengénlátó gyermek számára is, különösen ilyenkor, tavasszal, amikor sokféle friss és színes zöldség között válogathatunk.

Eközben fejlődik gyermekünk szem-kéz koordinációja, finommotorikája, vizuális megfigyelőképessége, testsémája, kreativitása és együttműködési készsége is. Az alapanyagokkal való ismerkedés elősegíti fogalmi készletének bővítését, pontosítását.

Legelső mozzanat a kenyerek/zsömlék megkenése vajjal, margarinnal vagy szendvicskrémmel. Segítség a gyengénlátó gyermek számára, ha a krém színe elüt a megkenendő felülettől (pl. teljes kiőrlésű vagy barnakenyéren a világos színű margarin, fehér kenyéren a májkrém látszik jobban), de ez persze függ a család ízlésétől is.

A kenyereket lehetőleg egyszínű vagy kevésbé mintás tálcára, tányérra helyezzük.

Mókás arcokat alakíthatunk ki a különböző formára vágott felvágottakból, sajtokból, zöldségekből (paradicsomból, paprikából, retek-, hagyma-, sárgarépa- vagy uborkaszeletekből, stb.), főtt tojásból, reszelt sajtból. Díszíthetünk kechuppal, majonézzel, különböző tubusos krémekkel is. A nagyobb és ügyesebb gyerekek a hozzávalók felvágásában, aprításában, reszelésében is részt vehetnek kellő elővigyázatossággal, felügyelettel.

Az arcokon kívül természetesen bármilyen más figurát is készíthetünk, pl. különböző állatokat, virágformát stb. A lehetőségeknek a képzeletünk, és persze a rendelkezésünkre álló alapanyag-választék szab határt.

A vidám és színes szendvicsek látványa és illata, de legfőképpen az elkészítésükben vállalt aktivitás ahhoz is hozzájárulhat, hogy gyermekünk egy-egy, addig „nemszeretem” zöldséget megkóstoljon.

Természetesen készülhet édes változat is gyümölcsökből (pl. eper, banán, kivi- vagy almaszeletek felhasználásával), lekvárral, mézzel vagy nutellával megkenve, kókuszreszelékkel megszórva. A reggeli zabkása is ránk mosolyoghat…

Az elkészült műveket elfogyasztásuk előtt érdemes megörökíteni, a fényképekből akár családi kiállítás is készülhet.

Készítette: Demeterné Pósfai Brigitta

Beküldve:

Játék a zoknikkal

A gyerekes családokban nagyon jól ismert a jelenség, hogy mosás után nagyon sok zoknit kell párosítani. Amolyan „kellemeset a hasznossal” típusú játék jutott eszembe a zoknikkal. Fejleszthetjük ezzel a gyermek látását, gondolkodását, tapintását, szem-kéz koordinációját  – amellett, hogy bevonjuk őt egy kis háztartási munkába, ami nevelési szempontból nagyon fontos.

Ha valaki használ zoknicsipeszt, akkor persze nincs nagy gond, nem kallódnak a zoknik egyesével. Ebben az esetben azt javaslom, hogy a gyerek a zoknicsipeszbe be és kihúzást gyakorolja és utána jöhet a célbadobás.  (Felnőtt látássérültek erősen javasolt az eszköz, mert nagyon nehéz hasonló, például sötét árnyalatú zokniknak párt keresni még gyengénlátóknak is!)

Mivel a legtöbb háztartásban ezt a bizonyos zoknicsipeszt nem használják, talán nem is ismerik, ezért inkább egy másik játékot javaslok.

A megszáradt zoknikat tegyük a gyerekek elé. Segíthetjük őket azzal, hogy kontrasztos hátteret biztosítunk (színes zoknikat világos, egyszínű pléd, kosár, szőnyeg), illetve a nagyon hasonló zoknikat vegyük ki a többi közül. 3-4 éveseknek elég 2-4 pár zokni, én nagycsoportos elé már ezt a nagy mennyiséget tettem.

A játék menete:

  1. Válogassa ki az egyforma zoknikat, figyelheti a színeket (ha látja), a mértet, a mintázatot, ha mindez nehézséget okoz, akkor tapintás alapján is tudják a párosítást elvégezni.
  2. Ha ügyes a gyermek, nagycsoportos vagy kisiskolás, akkor megmutathatjuk neki a gombolyítást is, ha nem tudja még, akkor azt kérjük, hogy a megtalált párokat adja oda nekünk és mi megcsináljuk a gombócokat.
  3. A következő játék a célbadobás: én két, jól látható „edényt”raktam ki és a feladat az volt, hogy a gyerekek zoknijait dobja az egyikbe, a felnőttekét a másikba (ezzel segít a szortírozásban). Gyerekek ügyességétől függően állítsuk be a távolságot közte és az „edény” között. Figyeljünk, hogy ne legyen nagyon messze, mert akkor nem lesz sikerélménye, de ne legyen túl közel, mert akkor nem kihívás beletalálni. Jól látható színű és elég nagy méretű legyen az edény, kosár, lavór, amibe dobál.
  4. A mellé dobott vagy nem jó helyre célzott zoknikat a végén visszadobhatjuk a gyereknek, hogy próbálja újra! Így nem csak a dobást, hanem az elkapást is gyakorolja!

Jó szórakozást kívánok!

Készítette: Kónya Katalin