A látássérült gyermekeknek az iskolai tanulás során sokszor
kell a hallásukra, a hallási figyelmükre és emlékezetükre támaszkodniuk. A
szóban elhangzott utasításokhoz tartozó vizuális „fogódzók”, például a tábla
képe, vagy valamilyen szemléltetőanyag, az ő számukra sokszor kevésbé nyújtanak
segítséget. Ezért jó, ha az elhangzottakat jól tudják értelmezni, illetve meg
tudják jegyezni. Ráadásul gyakran annyira a látásra tesszük a hangsúlyt, arra
ösztönözzük őket, hogy mindent nézzenek meg alaposan, próbáljanak felismerni
vizuálisan, hogy sokszor nem is alakul ki rutinjuk a hangok felismerése, a
hallottak megjegyzése terén. Ezért fontos és hasznos, ha játszunk a hangokkal.
1., Beltéri hangok
Üljünk csendben kb. 30 másodpercig, és kérjük meg a
gyermeket, hogy figyelje, milyen hangokat hall. Az lenne a jó, ha némi
gyakorlással eljutnánk oda, hogy nem sorolja fel azonnal, hanem fél percig csak
„gyűjti” az információt, és utána mondja el. Kezdetben célszerű beltérben,
csukott ablaknál kipróbálni, hiszen, főleg a városban, még így is lesz
beszűrődő utcazaj.
2., Hallgassuk meg
ugyanígy kint a kert, az utca zajait is!
Hasonlítsuk össze a beltéri hangokkal! Hol több vagy kevesebb
a hang, kint vagy bent? Van olyan, ami kint és bent egyaránt hallható? stb.
3., Hangfelismerő
gyakorlatok
– Keltsünk jól ismert hangokat, pl.: papír tépése, gyűrése,
vágása, fiók húzogatása, szekrény kinyitása-becsukása, csészében kiskanállal
kevergetni, stb. A gyermeket állítsuk háttal, hogy ne láthassa, honnan jön a hang.
Még jobb, ha van segítőnk is, így nem kell ide-oda mennünk ahhoz, hogy hangot
keltsünk, és a lépések irányából sem tud következtetni a gyermek. Kezdetben
egy-egy hangot kelljen felismernie. Fokozatosan növeljük az egymás után „egy
blokkban” meghallgatandó, megjegyzendő hangok mennyiségét, akár négy-öt elemig.
A gyermek meghallgatja őket, és sorolja fel, mit hallott.
Ez a feladat olykor meglepően nehezen megy egy-egy
kisgyereknek, mivel nem tudatosulnak benne a környezete hangjai. Ha nem ismer
fel valamit, mutassuk meg neki, mi keltette a hangot, biztassuk, hogy ő is
keltsen ilyen hangot, majd újra forduljon el, vagy csukja be a szemét, és
hallgassa meg ismét. Némi gyakorlással egyre ügyesebbé válhat.
– Keltsünk kevésbé ismert, vagy kevésbé meghatározható
hangokat, ahol inkább pl. az adott tárgy anyagára lehet következtetni a hangból
(fa, fém, üveg, műanyag tárgyak hangja, pl. hogy koppan az asztalon a bögre, az
üvegpohár, a fém lábos; milyen a kiskanál hangja a különböző anyagú poharakban,
bögrékben, stb.) Játszhatunk halk-hangos hangokkal is: a gyermeknek kell
megmondani, hogy hangosnak, vagy halknak hallotta az adott hangot.
– Adott mondatot, verssort, éneket vegyünk fel különböző, a
gyermek által ismert személyek hangján, illetve a gyermek saját hangján is.
Találjuk ki, kinek a hangján szólal meg az adott mondat/ének!
4., A hangfelismerést
kombinálhatjuk mennyiség felismeréssel.
Két-három hangforrást megmutatunk a gyermeknek, majd
megkérjük, hogy fordítson hátat. Valamelyik hangforrással néhányszor hangot
keltünk, a gyermeknek kell megmondania, hogy mi adott hangot, és hányszor.
Nehezíthető a feladat, ha minél többet kell megszámlálni (de 6-nál több ne
legyen), illetve, ha nem tudja előre, hogy mi fog hangot kelteni. Ez utóbbinál
természetesen a jól ismert hangokkal érdemes játszani, hiszen itt már
elsősorban a számolás a cél.
5., Történetek
hangokkal
Rövid eseménysort mesélhetünk el jellegzetes hangokkal. Pl.:
vízforraló tetejét kinyitjuk, megnyitjuk a csapot és vizet töltünk bele,
forrásban lévő víz hangja, konyhaszekrény kinyitása, bögre koppan a pulton,
kiskanállal való kevergetés hangja, szürcsölés/ nyelés/ nyelvvel való
csettintés hangja – ezek a teakészítés hangjai. A gyermekkel közösen tervezzük el a
cselekvéssort, és vonjuk be a hangok keltésébe is. Állapodjunk meg, hogy most
nincs beszéd, némán tevékenykedünk, hogy ne áruljuk el, mi történik.
Felvehetjük a telefonunkkal, és később újra lejátszva, a gyermekkel együtt
elmeséljük, mi történt. Jó feladvány lehet a többi családtagnak is, és a gyermek
ellenőrizheti, javíthatja, kiegészítheti a többiek által elmesélteket.
Számtalan rövid tevékenységet lehet „hangjáték” formájában
rögzíteni: fogmosás, egyszerűbb ételek-italok készítésének folyamata, stb. Ami
nem egyértelmű a hangokból, azt a fantáziánkkal egészítsük ki: Mit
készíthetett? Milyen fogkrémet használhat? stb. Ha már több történetünk is van,
egy tetszőlegeset játsszunk le a gyermeknek, és kérjük meg, hogy mesélje el, mi
történik. Ez jól fejleszti mind a memóriát, mind a nyelvi kifejezőkészséget. A
gyerekek sokszor csak az első felismerésig jutnak el: „Fogat mos”. Ilyenkor
biztosítsuk őket, hogy jól felismerték, de biztassuk arra, hogy
lépésről-lépésre mondják el, mit lehet hallani, mi történik pontosabban.
6., Mesejáték-bemutató
Ismert könyvbeli vagy diafilmen lévő mesékből hangjátékot
készíthetünk. Keressünk benne a gyermekkel olyan képeket, eseményeket, amihez
otthoni eszközökkel mi magunk tudunk hangokat kelteni. Nem kell túl sok,
először talán csak 3-4 mozzanat egy rövid történetben, amihez keltsünk hangot.
Nagyon jól fejleszti a koncentrációt és a kommunikációs készséget is, ha a mese
nézegetése, mesélése közben van szerepe a kisgyereknek, hogy mikor mivel
keltsen hangot. Kis gyakorlás után ez is bemutatható a többi családtagnak, mint
egy színdarab. Ügyesebb gyerekek, illetve jól ismert történetek esetén
eljuthatunk oda, hogy csak a képeket nézve, főként a gyermek mesél, és a
megfelelő helyen a megfelelő hangot kelti. Mi csak kiegészítjük, kicsit
segítjük, ha szükséges.
Készítette: Garai Szilvia
