Pókháló

Ez a játék elsősorban alsó tagozatos gyermekeknek ajánlott, de még az 5-6. osztályosoknak is izgalmas lehet. (Sőt lehet, hogy az idősebb testvér is szívesen beszáll a játékba).

Kiválóan fejleszti a vizuális megfigyelőképességet, a gondolkodást, a térben való tájékozódást, a szem-kéz koordinációt, a finommotorikát, a nagymozgást és annak koordinációját és az együttműködést is.

Csupán annyi gombolyag különböző színű, vastag fonalra van szükségünk, ahány gyermek játszik és a házban levő bútorokra – főleg azok lábaira.

A játék megkezdéséhez elő kell készítenünk a pályát, vagyis a fonalakból létre kell hoznunk egy pókhálót. Ezt legkönnyebben úgy tehetjük, ha például székek közötti területet „hálózunk be”. Ebben segíthet nagyobb testvér is, ha van kedve. Ahány gyermeknek készítjük, annyi különböző színű fonalat használjunk egymás után sorban. Ha elkészültünk jöhetnek a gyermekek. Mindenki választ magának egy gombolyagot és nincs más dolga, mint a saját fonalát követni, „kiszabadítani” és feltekerni. Ha valakinek még nehezen megy a fonalgombolyítás, segíthetjük úgy, hogy a gombolyag helyett wc papír gurigára vagy papírtörlő gurigájára tekerje fel a fonalat.

Jó szórakozást!

Készítette: Horváth Melinda

Mi mindenre jó egy reklámújság?

Ha nem szeretnénk online lenni egész nap…

Ha kevés eszközünk van egy játék készítéséhez…

Ha hetente kapunk egy köteg bolti reklámújságot…

Akkor megmutatom, mennyi mindent lehet játszani a reklámújságok képeinek segítségével. Eszközként csak egy ollóra (és gyerkőctől függően egy fekete filctollra) van szükség.

  • Nézegessük át a képeket a gyermekünkkel. Nevezzük meg a képeket! Figyeljük meg, melyik képet ismeri fel. Melyik ételnek, italnak, tárgynak ismeri a nevét, mit nem ismer még? Melyik méretű képet látja jól, mivel boldogul nehezebben? Segít-e neki, ha filctollal körberajzoljuk, azaz kontúrozzuk a kép szélét?
  • Vágjunk ki ismert képeket a reklámújságból! Vágás előtt segíthet a képek kontúrozása. Az ollóhasználatban, vágásban nagyon eltérő szinten állnak a gyermekek. Úgy fejlődnek, ha nem dolgozunk helyettük, de nem is várjuk el tőlük azt, amire nem képesek.  Aki ügyesen tud vágni, kivághatja a képeket egyedül. Aki még csak egyenes vonalon tud vágni, ő még csak keretet vágjon a kép köré. Akinek még nem megy az ollóhasználat, ott a szülő vegye át ezt a feladatot.

Egy hasznos cikk a témához: https://gyereketeto.hu/kezmuvesek/igy-tanitsd-meg-az-ollo-hasznalatara-1-resz/

  • A kivágott képekkel játszhatunk vizuális (látásos) memóriajátékot.

A képekből válasszunk ki 6 db-ot. Rendezzük ezeket egy sorba. Balról jobbra haladva mondjuk el a képek nevét. Utána tegyük ezt meg még egyszer úgy, hogy minden kép megnevezése után eljátsszuk, hogy lefényképezzük a szemünkkel a képet. Ezt nagyon szokták élvezni. Ha mindent lefotóztunk, fordítsuk le a képeket. Most újból balról jobbra haladva, emlékezetből soroljuk fel a képeket, és mindig fordítsuk is vissza, amit már sikeresen megneveztünk.  

A gyerekek képességei ebben is nagyon eltérőek. Van, akinek túl sok a 6 db kép, ők kezdjenek 3 képpel. Akinek ez könnyű, ott lehet növelni a képek számát.

Játévariációk:

-Kitesszük a 6 kiválasztott képet. Megkérjük a gyereket, hogy csukja be a szemét, mi pedig elveszünk egy képet a sorból. Találja ki, melyik kép hiányzik. Ha jól megy, akár két képet is el lehet venni.

– Kitesszük a 6 kiválasztott képet. Alapos megfigyelés után befotózzuk egyszerre a hat képet, majd a gyerek becsukja a szemét. Mi pedig kicserélünk két képet. Találja ki a gyerek, melyik 2 kép cserélt helyet.

  • Játszhatunk auditív (hallási) memóriajátékot.

Az ismert képekből kiteszünk kb 8 db-ot. A szülő megnevez két képet, majd a gyermek ugyanebben a sorrendben megnevezi és megmutatja a képeket. A megnevezett képek számát folyamatosan lehet növelni. Igyekezzünk ugyanabban a sorrendben megmutatni a képeket!

  • Nyelvi játékokat is játszhatunk a képek segítségével.

-Válogatás főfogalmi csoportok szerint. Válogassuk a képek közül a gyümölcsöket!

Válogassuk a képek közül az innivalókat! Válogassuk a képek közül a tisztálkodószereket!

-Válogassuk ki azokat a képeket, amelyeknek a kezdőhangja: E hang! Bármely másik hanggal lehet játszani.

– Találd ki, melyik képre gondoltam! Kiválasztunk gondolatban egy képet, majd elkezdünk körülírni. Pl. Tejből készül. Fehér a színe, de ha ízesítik, akkor bármilyen színe lehet. Kanállal esszük. (joghurt). Ha ez jól megy, akkor lehet cserélni, a gyermek gondol egy képre, és a szülőnek kell kitalálnia, mire gondolt a gyerkőc.

  • Ha már sokat játszottunk az előző játékokkal, vágjuk félbe a képeket! Így már kirakózni is tudunk. Itt is figyeljünk a fokozatosságra. Kevés, 2-3 képpel kezdjünk. Így 4-6 db fél képet kell tudni párosítani. Fokozatosan növeljük itt is, hogy hány db félképnek kell megtalálni a párját. Eleinte igyekezzünk olyan képeket összeválogatni, amik nagyon különböznek egymástól.

Készítette: Frányóné Turbucz Gabriella

Képességfejlesztő ötletek LEGO, tüsi vagy építőkockák felhasználásával 1.

A következő játékokhoz nem kellenek különleges eszközök, a LEGO, vagy más építő játékok sok kisgyermek játékai között megtalálhatóak. Az alább ismertetett játékok fejlesztik a gyermekek kézügyességét (finommotorikáját), a szem-kéz koordinációt, a vizuális figyelmet, emlékezetet, vizuális differenciálást, gondolkodást, sorrendiséget (szerialitást).

Az eszközök megválasztásánál vegyük figyelembe:

  • A legók, építőkockák méretét a gyermek életkora, kézügyessége (finommotoriájának fejlettsége) és a közeli látásélessége függvényében válasszuk meg (Jól látja-e? Meg tudja-e fogni? Össze tudja-e illeszteni?).
  • Az építőelemek legyenek élénk színűek, az egyes színek egymástól jól elkülöníthetőek. Színtévesztő gyermekek esetén adhatunk minden színnek más jelölést, ezzel segítve a megkülönböztetést, pl. az egyes elemekre a színekhez társítható kis (a közeli látásélesség függvényében) figurákat rajzolunk: sárga-nap, zöld-levél, kék-hal vagy felhő, piros-szív. Ha a játékok során színes rajzokat is készítünk, azokon is tüntessük fel ezeket, ill. ha a gyermek színezi ki az építményről készült ábrát, a színes ceruzákra vagy filctollakra is rajzoljuk rá a jeleket!

Játékötletek:

  • Válogatások

A gyermek két vagy háromfelé válogassa az építőelemeket szín vagy forma szerint! Használhatunk egy tálcát is, amelyre egy dobozba beletesszük neki a kiválogatandó tárgyakat, majd két vagy három dobozt helyezünk még rá. Magyarázzuk el, mutassuk meg, hogyan kell majd csoportosítania az elemeket, pl.: „Az első dobozba tegyed a zöld színű legókat, a másodikba a sárga színűeket!” . Lehet méret vagy forma szerint is válogatni, ill. két szempont szerint pl. egyik dobozba a zöld négyzet alakúakat, másikba a kék téglalap alakúakat.

  • Hiba észrevétele

Miután a gyermek két- vagy háromfelé válogatta az építőelemeket, játszhatjuk azt, hogy ő becsukja a szemét, mi meg közben mondjuk, hogy jön a Rontó manó, és kicsit összekeveri a dolgokat, azaz egy-egy dobozba rakjunk nem odavaló elemet. Ezután a gyermek nyissa ki a szemét, nézze meg a tartókat, és ami nem tartozik oda, amit a Rontó manó rossz helyre tett, tegye vissza a jó helyre!

  • Sorozatok folytatása

Kialakíthatunk sorozatokat is az építőelemekből, egymás tetejére rakva, vagy egymás mellé, akár egy alaplapra ráhelyezve. Kezdetben két, majd ha ez jól megy, három vagy több elem váltakozhat a kirakás során. A sorozatok kialakítása a következő módokon történhet:

  1. Szóban elmondjuk, mi a szabály, pl.: „Rakj ki egy piros kockát! Mellé egy kéket! Megint egy pirosat! Megint egy kéket! Mi lehet a szabály? Folytasd tovább a kirakást!”
  2. A szülő elkezd egy sorozatot, a gyermek figyelje meg, próbálja kitalálni a szabályt, majd folytassa tovább azt!
  3. Rajz alapján rakja ki a megadott elemeket, majd a szabály megbeszélése után folytassa ugyanígy.

  • Ugyanolyan építése

Építhetünk egy tornyot, vagy egy másmilyen térbeli formát is. Kisebb gyerekek velünk együtt építsenek, azaz mi felrakunk az építményünkre egy elemet, majd várjuk meg, amíg ő is kiválaszt egy olyat és felrakja a sajátjára. Nagyobb gyerekeknek adhatjuk úgy a feladatot, hogy mi építünk valamit, és miután készen vagyunk, a miénk alapján ő is készítsen ugyanilyet.

  • Összehasonlítás, azonosság-különbség megállapítása

Két építményt létrehozunk, melyből az egyik egy tulajdonságban eltér a másiktól. Megkérjük a gyermeket, hogy hasonlítsa össze, ugyanolyanok-e, vagy különbözőek. Fogalmazza meg a különbséget, majd építse át az egyiket, hogy ugyanolyanok legyenek! Ha ez a feladat jól megy a gyermeknek, építhetünk összetettebb, több elemből álló építményt, és több különbséget is beletehetünk.

Az ötleteket egy következő bejegyzésben még folytatni fogom.

Készítette: Kolozs Ildikó

Játék a hangokkal

A látássérült gyermekeknek az iskolai tanulás során sokszor kell a hallásukra, a hallási figyelmükre és emlékezetükre támaszkodniuk. A szóban elhangzott utasításokhoz tartozó vizuális „fogódzók”, például a tábla képe, vagy valamilyen szemléltetőanyag, az ő számukra sokszor kevésbé nyújtanak segítséget. Ezért jó, ha az elhangzottakat jól tudják értelmezni, illetve meg tudják jegyezni. Ráadásul gyakran annyira a látásra tesszük a hangsúlyt, arra ösztönözzük őket, hogy mindent nézzenek meg alaposan, próbáljanak felismerni vizuálisan, hogy sokszor nem is alakul ki rutinjuk a hangok felismerése, a hallottak megjegyzése terén. Ezért fontos és hasznos, ha játszunk a hangokkal.

1., Beltéri hangok

Üljünk csendben kb. 30 másodpercig, és kérjük meg a gyermeket, hogy figyelje, milyen hangokat hall. Az lenne a jó, ha némi gyakorlással eljutnánk oda, hogy nem sorolja fel azonnal, hanem fél percig csak „gyűjti” az információt, és utána mondja el. Kezdetben célszerű beltérben, csukott ablaknál kipróbálni, hiszen, főleg a városban, még így is lesz beszűrődő utcazaj.

2., Hallgassuk meg ugyanígy kint a kert, az utca zajait is!  

Hasonlítsuk össze a beltéri hangokkal! Hol több vagy kevesebb a hang, kint vagy bent? Van olyan, ami kint és bent egyaránt hallható? stb.

3., Hangfelismerő gyakorlatok

– Keltsünk jól ismert hangokat, pl.: papír tépése, gyűrése, vágása, fiók húzogatása, szekrény kinyitása-becsukása, csészében kiskanállal kevergetni, stb. A gyermeket állítsuk háttal, hogy ne láthassa, honnan jön a hang. Még jobb, ha van segítőnk is, így nem kell ide-oda mennünk ahhoz, hogy hangot keltsünk, és a lépések irányából sem tud következtetni a gyermek. Kezdetben egy-egy hangot kelljen felismernie. Fokozatosan növeljük az egymás után „egy blokkban” meghallgatandó, megjegyzendő hangok mennyiségét, akár négy-öt elemig. A gyermek meghallgatja őket, és sorolja fel, mit hallott.

Ez a feladat olykor meglepően nehezen megy egy-egy kisgyereknek, mivel nem tudatosulnak benne a környezete hangjai. Ha nem ismer fel valamit, mutassuk meg neki, mi keltette a hangot, biztassuk, hogy ő is keltsen ilyen hangot, majd újra forduljon el, vagy csukja be a szemét, és hallgassa meg ismét. Némi gyakorlással egyre ügyesebbé válhat.

– Keltsünk kevésbé ismert, vagy kevésbé meghatározható hangokat, ahol inkább pl. az adott tárgy anyagára lehet következtetni a hangból (fa, fém, üveg, műanyag tárgyak hangja, pl. hogy koppan az asztalon a bögre, az üvegpohár, a fém lábos; milyen a kiskanál hangja a különböző anyagú poharakban, bögrékben, stb.) Játszhatunk halk-hangos hangokkal is: a gyermeknek kell megmondani, hogy hangosnak, vagy halknak hallotta az adott hangot.

– Adott mondatot, verssort, éneket vegyünk fel különböző, a gyermek által ismert személyek hangján, illetve a gyermek saját hangján is. Találjuk ki, kinek a hangján szólal meg az adott mondat/ének!

4., A hangfelismerést kombinálhatjuk mennyiség felismeréssel.

Két-három hangforrást megmutatunk a gyermeknek, majd megkérjük, hogy fordítson hátat. Valamelyik hangforrással néhányszor hangot keltünk, a gyermeknek kell megmondania, hogy mi adott hangot, és hányszor. Nehezíthető a feladat, ha minél többet kell megszámlálni (de 6-nál több ne legyen), illetve, ha nem tudja előre, hogy mi fog hangot kelteni. Ez utóbbinál természetesen a jól ismert hangokkal érdemes játszani, hiszen itt már elsősorban a számolás a cél.

5., Történetek hangokkal

Rövid eseménysort mesélhetünk el jellegzetes hangokkal. Pl.: vízforraló tetejét kinyitjuk, megnyitjuk a csapot és vizet töltünk bele, forrásban lévő víz hangja, konyhaszekrény kinyitása, bögre koppan a pulton, kiskanállal való kevergetés hangja, szürcsölés/ nyelés/ nyelvvel való csettintés hangja – ezek a teakészítés hangjai.  A gyermekkel közösen tervezzük el a cselekvéssort, és vonjuk be a hangok keltésébe is. Állapodjunk meg, hogy most nincs beszéd, némán tevékenykedünk, hogy ne áruljuk el, mi történik. Felvehetjük a telefonunkkal, és később újra lejátszva, a gyermekkel együtt elmeséljük, mi történt. Jó feladvány lehet a többi családtagnak is, és a gyermek ellenőrizheti, javíthatja, kiegészítheti a többiek által elmesélteket.

Számtalan rövid tevékenységet lehet „hangjáték” formájában rögzíteni: fogmosás, egyszerűbb ételek-italok készítésének folyamata, stb. Ami nem egyértelmű a hangokból, azt a fantáziánkkal egészítsük ki: Mit készíthetett? Milyen fogkrémet használhat? stb. Ha már több történetünk is van, egy tetszőlegeset játsszunk le a gyermeknek, és kérjük meg, hogy mesélje el, mi történik. Ez jól fejleszti mind a memóriát, mind a nyelvi kifejezőkészséget. A gyerekek sokszor csak az első felismerésig jutnak el: „Fogat mos”. Ilyenkor biztosítsuk őket, hogy jól felismerték, de biztassuk arra, hogy lépésről-lépésre mondják el, mit lehet hallani, mi történik pontosabban.

6., Mesejáték-bemutató

Ismert könyvbeli vagy diafilmen lévő mesékből hangjátékot készíthetünk. Keressünk benne a gyermekkel olyan képeket, eseményeket, amihez otthoni eszközökkel mi magunk tudunk hangokat kelteni. Nem kell túl sok, először talán csak 3-4 mozzanat egy rövid történetben, amihez keltsünk hangot. Nagyon jól fejleszti a koncentrációt és a kommunikációs készséget is, ha a mese nézegetése, mesélése közben van szerepe a kisgyereknek, hogy mikor mivel keltsen hangot. Kis gyakorlás után ez is bemutatható a többi családtagnak, mint egy színdarab. Ügyesebb gyerekek, illetve jól ismert történetek esetén eljuthatunk oda, hogy csak a képeket nézve, főként a gyermek mesél, és a megfelelő helyen a megfelelő hangot kelti. Mi csak kiegészítjük, kicsit segítjük, ha szükséges.

Készítette: Garai Szilvia

Játék a zoknikkal

A gyerekes családokban nagyon jól ismert a jelenség, hogy mosás után nagyon sok zoknit kell párosítani. Amolyan „kellemeset a hasznossal” típusú játék jutott eszembe a zoknikkal. Fejleszthetjük ezzel a gyermek látását, gondolkodását, tapintását, szem-kéz koordinációját  – amellett, hogy bevonjuk őt egy kis háztartási munkába, ami nevelési szempontból nagyon fontos.

Ha valaki használ zoknicsipeszt, akkor persze nincs nagy gond, nem kallódnak a zoknik egyesével. Ebben az esetben azt javaslom, hogy a gyerek a zoknicsipeszbe be és kihúzást gyakorolja és utána jöhet a célbadobás.  (Felnőtt látássérültek erősen javasolt az eszköz, mert nagyon nehéz hasonló, például sötét árnyalatú zokniknak párt keresni még gyengénlátóknak is!)

Mivel a legtöbb háztartásban ezt a bizonyos zoknicsipeszt nem használják, talán nem is ismerik, ezért inkább egy másik játékot javaslok.

A megszáradt zoknikat tegyük a gyerekek elé. Segíthetjük őket azzal, hogy kontrasztos hátteret biztosítunk (színes zoknikat világos, egyszínű pléd, kosár, szőnyeg), illetve a nagyon hasonló zoknikat vegyük ki a többi közül. 3-4 éveseknek elég 2-4 pár zokni, én nagycsoportos elé már ezt a nagy mennyiséget tettem.

A játék menete:

  1. Válogassa ki az egyforma zoknikat, figyelheti a színeket (ha látja), a mértet, a mintázatot, ha mindez nehézséget okoz, akkor tapintás alapján is tudják a párosítást elvégezni.
  2. Ha ügyes a gyermek, nagycsoportos vagy kisiskolás, akkor megmutathatjuk neki a gombolyítást is, ha nem tudja még, akkor azt kérjük, hogy a megtalált párokat adja oda nekünk és mi megcsináljuk a gombócokat.
  3. A következő játék a célbadobás: én két, jól látható „edényt”raktam ki és a feladat az volt, hogy a gyerekek zoknijait dobja az egyikbe, a felnőttekét a másikba (ezzel segít a szortírozásban). Gyerekek ügyességétől függően állítsuk be a távolságot közte és az „edény” között. Figyeljünk, hogy ne legyen nagyon messze, mert akkor nem lesz sikerélménye, de ne legyen túl közel, mert akkor nem kihívás beletalálni. Jól látható színű és elég nagy méretű legyen az edény, kosár, lavór, amibe dobál.
  4. A mellé dobott vagy nem jó helyre célzott zoknikat a végén visszadobhatjuk a gyereknek, hogy próbálja újra! Így nem csak a dobást, hanem az elkapást is gyakorolja!

Jó szórakozást kívánok!

Készítette: Kónya Katalin

Gondolkodó célbadobó

4-8 éves gyerekeknek javasolt ez a játék. Nem csak a szem-kéz koordináció fejlesztésére alkalmas, de kiválóan fejlődik vele a logikai gondolkodás, vizuális differenciálás, vagy éppen matematikai készség is. Bővülhet a szókincs, javulhat az auditív differenciálás, attól függően, hogy mire használjuk!

Eszközök:

  • sok színes post-it (színes öntapadós lapok)
  • fekete filctoll
  • kis textil labda, vagy összegombolyított zokni

A feladat pedig a következő:

Írjunk a cetlikre betűket, és ragasszuk fel egy sima, üres felületre (pl. szekrény, ajtó). Határozzuk meg, hány dobásból áll egy kör, és felváltva kezdjük el dobálni a cetliket (egyszerre csak egyvalaki dob)! Ha sikerült eltalálnia egy betűt, azzal kell egy létező szót mondani pl. B-béka. Ha sikerül, kap egy pontot. Az győz, akinek a legtöbb pontja van! 

Tanácsok:

  • nem baj, ha az óvodás gyermek még nem ismeri fel az összes betűt, hiszen nem iskolás még. De a hangzót el tudja különíteni!
  • nehezíthetünk, ha csak bizonyos témakörben lehet szavakat mondani, pl. ételek, állatok stb.
  • vagy úgy is játszhatjuk, hogy a hang ne a szó elején, hanem a belsejében legyen (ez nehéz!)
  • iskoláskorú gyermekeknek számokat is írhatunk a cetlikre, így gyakorolhatjuk az összeadást, kivonást, szorzótáblát!
  • kicsiknél formákat rajzolunk a cetlikre, majd ugyanazokat egy kis papírlapra is, és betesszük egy zsákba/dobozba. Amelyiket kihúzza, azt kell eltalálni.
  • Készítette: Némethné Izer Szilvia

Színek válogatása csipesszel

 Ez a játék elsősorban óvodás gyermekeknek ajánlott, de alsó tagozatosok is bátran kipróbálhatják.

Fejleszti a vizuális megfigyelőképességet, a finommotorikát és a szem-kéz koordinációt.

Szükség van hozzá egy nagyobb tálcára, különböző színű krepp-papírokra vagy szalvétákra, ruhacsipeszre és annyi tálkára, ahány színnel dolgozunk. Ha nincsenek színes tálkáink, használhatunk például kiszínezett Medvesajtos dobozokat vagy nagyobb muffin papírokat, melyekbe előre belerakunk egy-egy papírgalacsint.

A feladat a következő:

  • Bemelegítésként vagy külön játékként a krepp-papír galacsinokat maga a gyermek is elkészítheti (színenként 6-10 darab). Már itt is megneveztethetjük a gyermekkel a használt színeket, de a válogatás előtt mindenképpen tegyük ezt meg. Érdemes előre feldarabolni a krepp-papírt, mert a gyermek nem biztos, hogy meg tudja ítélni, mekkora darabra van szükség egy galacsinhoz.
  • Ha elkészültek a galacsinok, szórjuk bele őket egy tálcába, rakjuk melléjük a tálkákat és készítsünk ki egy csipeszt is.
  • A gyermeknek az a feladata, hogy a galacsinokat csipesszel megfogva színek szerint szétválogassa azokat és tegye bele őket a megfelelő tálkába. Minden esetben fontos előre megbeszélni, hogy mi jelöli, melyik szín hova kerüljön (pl. a tálka színe vagy egy már belerakott galacsin). Kisebb gyermekeknél vagy akinek kevésbé ügyes a keze, elhagyhatjuk a csipeszt és dolgozhat a puszta kezével.

Készítette: Horváth Melinda

Feladatlapok gyengénlátó óvodások számára

Néhány évvel ezelőtt volt kolléganőnk, utazó gyógypedagógusunk Démusz Amanda összeállított egy feladatlapgyűjteményt óvodások számára. Ez a gyűjtemény halmozottan sérült gyengénlátók esetén még iskolás korban is kihívást jelenthet.

Akinek módjában áll nyomtatni, annak javasoljuk, hogy kinyomtatott lapokon foglalkozzanak a feladatokkal. A feladatok egy része megoldható a monitort nézve is (pl. ki tudja választani melyik a legkisebb, vagy meg tudja keresni az adott képet), de javasoljuk, hogy gyengénlátó gyerekek ne töltsenek túl sok időt monitor vagy bármi más digitális kijelző előtt.

A tárhelyünkről tudják letölteni a feladatlapokat:

https://newcloud.kptk.hu/index.php/s/DCAIBlLBPtsQrBZ

Tárhely belépés problémát okozhat, egy bejegyzésben külön írtunk ennek módjáról. Ha nem sikerül belépniük, kérjük, kövessék a bejegyzésben leírtakat!

Kónya Katalin

Kéztorna

Ajánlott életkor: ügyes ovisok és kisiskolások (de szülők is kipróbálhatják):

Fejlődik a finommotorika, a vizuális megfigyelőképesség, a figyelemkoncentráció és az utánzási készség. Elősegíti a két kéz összehangolt működését.

A rajzolás, írás előtt érdemes a kézfejet, az ujjakat játékos formában bemelegíteni, átmozgatni. Ezt leggyakrabban – főleg a kicsiknél – mondókákkal kísérjük.

Ezekben a videókban zenére tornáztathatjuk meg a kezünket. Vannak benne könnyen kivitelezhető gyakorlatok, de nagyon kell figyelni, mert időnként nem is olyan egyszerű összehangolni az ujjak és a két kéz mozdulatait, az egyre gyorsuló ritmust követve…

Ez a torna már haladóknak való – a tízujjas gépírást tanuló, gyakorló felsősöknek különösen ajánlott:

Készítette: Demeterné Pósfai Brigitta

Gépírás gyakorlás 1-3.

Sok gyengénlátó gyermeknél bevett gyakorlat a gépírás (szabályos 10 ujjas gépelés) tanítása. Mi ennek az oka? Több válasz is lehetséges:

  • A gyermek látásteljesítménye annyira alacsony, hogy csak olyan nagy betűméretben tudna írni, melynek kézírással történő kivitelezése nagyon kényelmetlen valósulna meg (nagy vonalazású füzet, kevés szó fér ki egy sorba, lapra).
  • Akár a grafomotorika fejletlensége, akár más okok miatt a gyermek kézírása gyakorlatilag olvashatatlan.
  • A gyermek a társaihoz képest sokkal lassabb tempóban ír, így szinte mindig lemarad.
  • A gyermek számára, romló tendenciájú a szembetegsége miatt, egy idő után nehezített lesz a kézírás, illetve annak visszaolvasása.

Ezeknek a gyermekeknek praktikusabb a gépírás használata, hiszen elég hozzá egy laptop, amelyen olyan betűméretet és betűtípust választanak maguknak, amely számukra a legkönnyebben olvasható. Emellett egy jól elsajátított gépírással a tanórákon gyors tempóban lehet jegyzetelni.

Milyen életkortól ajánljuk? Általában 5. osztályban kezdjük el tanítani, de indokolt esetben akár már 3. osztályban el lehet kezdeni ismerkedni a számítógéppel és az alapokkal. Elsődleges célunk, hogy mire a gyermek középiskolába megy, a gépírás már készségszinten kialakuljon nála.

Mivel dolgozunk? Számos gépírást oktató könyv, internetes oldal és számítógépes program létezik. Mi jelenleg Kerekes Barnabásné (szerk.): Gépírás c. könyvét (Alternatív Közgazdasági Gimnázium Alapítvány Kiadója, Budapest), illetve a Klavaro nevű programot használjuk. Utóbbi ingyenesen letölthető az alábbi linkről: https://klavaro.sourceforge.io/hu/index.html

Mivel a gépírás elsajátításához elengedhetetlen a rendszeres gyakorlás, ezekkel az anyagokkal most azoknak szeretnék segíteni, akik:

  • már elkezdték gyógypedagógusukkal a gépírást
  • nem a Klavaro program elején tartanak (nem egyezik a program és az itteni anyagok betűsorrendje)
  • és nem szeretnék elfelejteni az eddig tanultakat.

Minden „lecke” elején található egy rövid összefoglaló a legfontosabb szabályokról, majd a gyakorolandó betűk felsorolása következik, végül maga a gyakorlóanyag.

A követkelező hetekben rendszeresen teszünk fel gyakorló anyagokat. Itt található az első három:

https://newcloud.kptk.hu/index.php/s/4C29d6VEcvCIRqC

https://newcloud.kptk.hu/index.php/s/Xn12zLeG0K7aYBK

https://newcloud.kptk.hu/index.php/s/8FhSZlOTsPmPBKU

Jó gyakorlást kívánunk mindenkinek!

Készítette: Horváth Melinda