Szórakoztató játékot játszhatnak otthon a gyermekkel, ha neki egy műanyag poharakból épített tornyot kell ledöntenie labdagurítással vagy dobással. A torony összeépítése, majd utána a labdával ledöntés a gyermek szem-kéz koordinációját fejleszti. 6 vagy 10 műanyag pohárból építsenek a földre egy tornyot a lenti képen látható módon. Miután a szülő megmutatta az építés módját, a gyermek próbálja meg a tornyot létrehozni. Ha szükséges, akkor segítsenek neki ebben! Kb. 1,5 méter távolságra a poharaktól foglaljon helyet a gyermek egy földre letett ülőpárnán, majd egy labdát elgurítva a torony felé próbálja ledönteni azt. Könnyebb a feladat, ha a labda nagyobb méretű. Pontosabb célzást igényel a kisebb labda használata. Ha az adott távolságból már ügyesen ledönti a gyermek a pohártornyot, messzebbről is guríthat, vagy használhat kisebb labdát.
Egy másik változatban építsék egy székre vagy asztalra a tornyot, amit célbadobással kell most ledönteni. Ügyeljenek rá, hogy a poharak mögött ne legyen semmilyen olyan tárgy, amit a dobással le lehetne verni, vagy tönkre lehetne tenni. Egy széket helyezzenek el 1-1,5 méterre a toronytól, ami mögött kell állnia a gyermeknek, és onnan dobnia. Nehezíthető a feladat a távolság növelésével, ill. a labda méretének csökkentésével.
Óvodások és kisiskolások számára ajánlott, de a kétkezes változatot még felső tagozatosok is kipróbálhatják, a tízujjas gépírásra hangoló bemelegítésként.
Fejleszti a vizuális megfigyelőképességet, a figyelem megosztását, a sorrendiséget és a finommotorikát (az ujjak egymástól független mozgatását). Gyakorolható vele a balról jobbra való haladási irány, amely az olvasás-írás tanulásánál lesz fontos, a színek egyeztetése, az ujjak megnevezése; kétkezes változatnál elősegíti a jobb és bal agyfélteke összehangolását.
Az elkészítéshez szükségünk lesz fehér kartonlapokra vagy rajzlapokra, grafitceruzára, erős nyomatékú színesceruzákra vagy filctollakra, több színű origamipapírra, ollóra és ragasztóra.
Vágjunk ki egy akkora kört a rajzlapból, amire kényelmesen ráhelyezhetjük a kézfejünket nyitott, egymástól kissé távolabb álló ujjakkal. Vágjunk ki színes papírból öt, különböző színű, egyforma méretű kisebb korongot, és helyezzük el ezeket úgy a körlapon, hogy mindegyik ujjbegyünk alá jusson egy korong. Ragasszuk fel a körlapra úgy, hogy ne érjenek össze, legyen egy kis távolság közöttük. A korongok színe legyen jól látható, és egymástól könnyen megkülönböztethető. Javasolt színek: piros, sárga, narancssárga, kék, zöld – de természetesen más színek közül is választhatunk. Színes papír helyett fel is rajzolhatjuk a korongokat a körlapra. A színezésnél is ügyeljünk a jól láthatóságra!
Az a legjobb, ha mindkét oldali kézhez elkészítjük ezt az alátétet, de ha csak egyet szeretnénk, akkor az mindenképpen a gyermek domináns keze legyen!
Ezután vágjunk ki egyforma méretű kis kártyákat, és filctollal vagy színesceruzával rajzoljunk mindegyikre öt korongot egymás mellé, ugyanazokkal a színekkel, amelyek a kézalátéte(ke)n is szerepelnek! Készítsük el ezeket minél többféle változatban, ne legyen két egyforma közöttük! De egy sorban lehet ugyanabból a színből több is.
Kezdődhet a játék! Helyezze gyermekünk a kezét a körlapra úgy, hogy mindegyik ujja vége egy-egy színes korong felé nézzen! Tegyünk elé egy kártyát! Az a feladata, hogy a kártyán látott sorrendnek megfelelően (balról jobbra haladva) emelje fel egyenként az ujjait a színes korongokról, majd rögtön tegye is vissza, mielőtt a következő ujját felemelné. Ilyen módon „zongorázza le” a kártya színsorát. Ha mindkét kezét használja, még több terület fejlődik közben.
Növelhetjük a variációk számát, ha – mielőtt félretennénk – megfordítjuk a kártyát, hogy az ellentétes sorrendben is gyakorolja gyermekünk az ujjai tornáztatását.
Az alábbi videón láthatják az elkészítés és a játék menetét.
Vajon mi lehet leírva ezekkel a fura jelekkel? Iskolás gyermekeknek ajánlom a letölthető feladatlapok megoldását, melyeken titkosírást kell megfejteniük. Az egyiken beceneveket kell kitalálniuk, majd ezekhez kapcsolni a megfelelő keresztneveket. A másik feladatban titkosírással írt kérdéseket kell megfejteniük, majd válaszolni rájuk. A feladatok fejlesztik a vizuális képességeket (vizuális differenciálás, pásztázás), a figyelmet és a nyelvi képességeket.
Ez a játék egy járműves – állatos BINGO játék, amely fejleszti a figyelmet, a vizuális észlelést, valamint a hallási figyelmet. Óvodás és alsó tagozatos gyermekeknek egyaránt ajánlom. Játszható egyedül, de akár 5-en is, egymás ellen.
A játékhoz szükségük lesz: a mellékelt feladatlapok közül annyira, ahányan játszani fogják a játékot; személyenként kb. 15 kupakra (a kupakot helyettesíthetjük akár tészta vagy babszemekkel is); és a feladatlapon szereplő állatok illetve járművek hangjaira.
A hangokhoz én a két mellékelt telefonos alkalmazást töltöttem le a telefonomra, mindkettőben meg lehet jelölni azokat a hangokat, amelyeket használni akarunk, így tulajdonképpen az alkalmazásban egy mappán belül megtalálhatóak a szükséges hangok.
1.) Nyomtassanak ki a mellékelt feladatlapokból annyit, ahányan játszani fogják a játékot. Ha van laminálási lehetőségük, akkor akár be is laminálhatják azokat, úgy azok még tartósabbak lesznek.
2.) Készítsenek ki az asztalra személyenként kb. 15 kupakot, vagy tésztát/babot, ezek jelölők lesznek.
3.) Töltsék le telefonra/laptopra/tabletre a feladatlapon szereplő járművek és állatok hangját, de akár önök is utánozhatják azokat.
Játék menete:
– a játékosok üljék körbe az asztalt és mindenki tegyen maga elé egy feladatlapot, illetve kb. 15 jelölőt
– a legelső játék elején beszéljék meg közösen, hogy milyen járművek és állatok vannak a feladatlapon, hogy mindenki biztosan tudja, hogy mi micsoda (mindegyik feladatlapon ugyanaz a 10 állat és 10 jármű van, csak más sorrendben)
– beszéljék meg, hogy ki lesz a játékvezető, az ő feladata lesz a hangok lejátszása
– a játékvezető játsszon le egy hangot, a játékosok pedig tegyenek egy jelölőt annak az állatnak vagy járműnek a képére, aminek a hangját hallották, majd jöhetnek az újabb hangok
– a hangok lejátszási sorrendje a játékvezetőre van bízva
– a játék egészen addig megy, amíg valakinek nem lesz egymás mellett vízszintesen vagy függőlegesen 4 darab jelölője
A játékot játszhatják többféleképpen, akár hangok nélkül is. Ilyenkor az egyik lehetőség, hogy a játékvezető tulajdonságokat mond a feladatlapon lévő járművekről illetve állatokról, és azok alapján kell kitalálnia a játékosoknak, hogy miről van szó, majd pedig a megfelelő helyre tenni egy jelölőt.
Egy másik, és egyben könnyebb lehetőség pedig, ha egy feladatlapból kivágjuk a 10 jármű és 10 állat képét, és azokat összekeverve, lefordítva az asztal közepére tesszük. Ennél a verziónál a játékosok sorban, egymás után húzzanak fel 1-1 kártyát a pakliból, és a felhúzott jármű/állat képére tegyenek rá egy jelölőt. A jelölőt mindig minden játékos tegye a saját feladatlapján a megfelelő helyre, és ne csak az, aki felhúzta az adott kártyát.
Ez a játék
bármely, már olvasni tudó iskolás gyermek számára megfelelő. Elsődleges célja,
hogy a gyermek játékos formában találkozzon minél többször ly-s szavakkal és
így tanulja meg az írásmódjukat. Emellett azonban rengeteg részképesség
fejlesztésére használható: figyelem, vizuális megfigyelőképesség, emlékezet, gondolkodás,
főfogalom alá sorolás (csoportosítás), finommotorika, grafomotorika. Továbbá
gyakorolható az olvasás, a szótagolás, a betűrendbe sorolás, a mondat- és a
történetalkotás és a szókincs bővítésére is alkalmas.
Szükség van hozzá
olyan szókártyákra, melyekre ly-s szavakat írunk. Ezeket készíthetjük kézzel és
számítógéppel is, azonban mindkettőnél fontos, hogy olyan betűméretet és betűtípust
használjunk, amelyet gyermekünk könnyen el tud olvasni. Akinek van rá lehetősége, le is laminálhatja a
kártyákat, hogy tartósabbak legyenek. Ha segítségre van szükségünk a szavakat
illetően, az interneten találni szólistákat – például itt:
Kisebb gyermekeket
megkérhetünk arra, hogy olvassák el, mi van a szókártyán, majd tapsolják el
(törjék össze) és mondják meg hányat tapsoltak. Nagyobbaknál erre már
használhatjuk a szótagolás kifejezést.
Készíthetünk a
kártyákból egy olyan sorozatot is az eredeti mellé, ahol a szavak szótagolva
vannak leírva (akár a szótagszámmal együtt). Ekkor lehet párosítani a szótagolt
és egybeírt szavakat, vagy memóriát is játszhatunk velük. A szótagolt változat
sikerélményt nyújthat azoknak a gyermekeknek is, akik még nehezen boldogulnak a
szavak olvasásával.
Csoportosítani is
lehet a szavakat, például szótagszám szerint, kezdőbetűk alapján. Főfogalmak
alá is soroltathatjuk a szavakat (pl. állatok, tulajdonságok, főnevek stb.). A
csoportosítás szempontját megmondhatjuk mi is, de a gyermek is nyugodtan
mondhat szempontokat. Csoportosítás után a gyermek emlékezetét is fejleszthetjük,
ha arra kérjük, válasszon egy csoportot, adott ideig memorizálja az oda tartozó
szavakat, majd emlékezetből mondja el vagy írja le őket.
Játszhatunk
kakukktojás játékot is. Ekkor kirakunk a gyermek elé 4 vagy 5 kártyát, neki
pedig meg kell mondania, melyik nem illik a sorba és miért.
Kérhetjük a
gyermeket arra, hogy tegye betűrendbe a kapott szavakat. A sorba rakott
szavakat le is írhatja.
Mondatokat is
lehet alkotni egy-egy szóval – akár szóban, akár írásban. Sőt akár egy egész
történetet kitalálhatunk ly-s szavakra felfűzve.
Ha a ritkán
használt szavakat is írunk a szókártyákra, készíthetünk hozzá magyarázatot is,
a gyermeknek pedig ki kell találnia, melyik magyarázathoz melyik szó tartozik.
Bármelyik
változatot is próbáljuk ki, ha sokat forgatja a gyermek a kártyákat, biztos,
hogy jó néhány szó megmarad az emlékezetében és azokat később is le tudja írni
helyesen.
