Gyurmatapogató játék

Ezt a játékot két vagy több ember játszhatja. Nagyobb óvodásoknak, kisiskolásoknak ajánlom, de nehezebb feladatokkal nagyobb gyerekeket is bevonhatunk. Szükséges eszközök: gyurma, alátét, papír, vastag filctoll, olló, kisebb kendő vagy terítő. A játék lényege, hogy gyurmából kialakított alakzatot kell tapintás alapján felismerni. Fejleszti a gyermekek kézügyességét (finommotorikáját), vizuális észlelését, tapintását, figyelmét.

Először készítsünk mintakártyákat hozzá! Papírból vágjunk ki négyzeteket, melyekre rajzolhatunk  vastag filctollal betűket (kicsi, vagy nagy, nyomtatott vagy írott), számjegyeket, különböző vonalakat, alakzatokat. Minél összetettebb ez, annál nehezebb kitalálni tapintás alapján.

Helyezzük el ezeket a kártyákat az asztalon, hogy mindenki jól láthassa! Az első játékos egy alátéten gyurmából kialakítja az egyik kártyán látható betűt vagy alakzatot, miközben a másiknak be van csukva a szeme. Ha készen van, letakarja azt egy kendővel, majd a másik játékos elé tolja.  Fontos, hogy közben ne forgassuk el az alátéttel az alakzatot, hanem az ugyanúgy álljon, mint a papíron a minta! A másik játékos a kendő alatt kitapogatja az alakzatot, megmutatja, melyik kártyán lévő rajz azonos vele. Ezután szerepcserével folytatódhat a játék, most a második játékos rak ki az elsőnek mintát gyurmából.

Ha olyan betűket és a számjegyeket szeretnénk kialakítani a gyurmából, melyeket a gyermek már jól felismer, nem szükséges kártyákat használnunk.

Óvodásoknak egyszerűbb formákat, vonalakat rajzoljunk (pl. kör, négyzet, háromszög, álló egyenes…), és egyszerre csak kevés kártyát helyezzünk az asztalra!  Nagyobb gyerekeknek lehet bonyolultabb, egymáshoz hasonlító, kis dologban különböző ábrákat, és a kártyák számát is növelhetjük.

A mintakártyák elkészítésének szempontjai:

  • A filctoll színét úgy válasszuk meg, hogy legyen kontrasztos a papír színével, pl. fehér papírra fekete vagy sötétkék filctollal rajzoljunk!
  • Vastag filctollat használjunk!
  • A kártyák és rajzok mérete legyen akkora, hogy a gyermek jól lássa, de a szükségesnél ne legyen nagyobb méretű, mert így nehezebben látható át az összes.

Készítette: Kolozs Ildikó

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük