Beküldve:

Gyurmanyomda

Köztudott, hogy a gyurmázás az egyik legjobb módszer a kis kezek erősítésére, a finommotorika fejlesztésére. Számos fajtája létezik a hagyományos gyurmán kívül, például homokgyurma, só-liszt gyurma, de a kókuszgolyó készítése is ide tartozik.

A most következő játékhoz hagyományos vagy só-liszt gyurmát ajánlok. Összegyúrjuk, 3-4 cm vastagra kilapítjuk, majd a lakásban található apróbb tárgyak egy részét vagy egészét egy pillanatra belenyomjuk. A gyerekek feladata, hogy megtalálják, melyik lenyomathoz melyik tárgy tartozik.

Miért jó ez a játék? Mert a klasszikus árnyékkereső feladatok helyett lehetőség van a tárgyak mintája alapján keresni, vagy ha csak a tárgy egy részét nyomjuk bele, akkor a rész-egész viszony felismerésére is lehetőségünk nyílik. Fejlődik a tapintás, a vizuális megfigyelőkészség, vizuális differenciálás is, nem is beszélve a logikai gondolkodásról.

Természetesen több nehézségi szintet is alkalmazhatunk:

  1. A tárgynak nem az egészét nyomjuk bele a gyurmába, csak egy jellemző részletét.
  2. A kisebbeknek tegyük a gyurma mellé a tárgyakat, hogy így párosítsák. A nagyobbaknak viszont ne mutassuk meg, hanem anélkül próbálják kitalálni, milyen tárgyakat nyomtunk a gyurmába.
  3. Ha van olyan, amit nem sikerült kitalálni, akkor a maradék tárgyakat vászonzsákba tegyük, és tapintás útján próbálják megtalálni a lenyomatok párját, mielőtt kihúznák a tárgyat a zsákból. Ha végképp nem megy, akkor persze kivehetjük, és megnézhetjük közösen.

Készítette: Némethné Izer Szilvia

Beküldve:

Formaegyeztetés – a kisebbeknek és az aliglátóknak

Könnyen készíthetünk formaegyeztető, körvonal- illetve árnyékkereső játékokat a kicsiknek. Nincs másra szükségünk, mint egy nagy fehér lapra, ceruzára, vastag fekete filctollra, valamint mindenféle játékra vagy háztartási eszközre, amit a lakásunkban találunk!

Rendezzük el a tárgyakat a lapon, rajzoljuk körbe ceruzával, majd vastag fekete filctollal, és már kezdődhet is a móka! Vajon melyik játék hol lakik a képen?

A tárgyak válogatásánál ügyeljünk az alábbiakra:

  • gyenge kontrasztérzékenység esetén a fehér laptól jól elkülönülő, színes tárgyakat válasszunk!
  • kisebbeknél egészen eltérő formákkal kezdjünk, akár olyan játékokkal is, amelyeket már ismer. Ezeket be is színezhetjük az eredeti színükre.
  • ha már ügyesebbek, akkor csak az árnyékukat színezzük be, vagy csak a körvonalukat húzzuk meg vastag fekete filccel!
  • a nagyobbaknál egészen hasonló tárgyakat is választhatunk, hogy még jobban fejlődjön a vizuális differenciáló képesség!
  • kérjük meg a gyermeket arra, hogy lehetőleg ne próba alapján találgasson, hanem alaposan nézzük meg a tárgyak formáját, jellemző tulajdonságait, és úgy keresse meg a hozzá tartozó képet!

Kellemes szórakozást!

Készítette: Némethné Izer Szilvia

Beküldve:

Mi van a képen? – kisiskolásoknak vizuális képességfejlesztő játék

Ez a játék már 1. osztályos gyermekekkel is játszható. Fejleszti a vizuális megfigyelőképességet, a vizuális analízis-szintézist, kiegészítést és a gondolkodást, emellett bővítheti a szókincset és az általános ismereteket is. Továbbá szükséges hozzá a vizuális emlékezet és a már meglévő ismeretek előhívása is.

A játék elkészítéséhez szükség van rajzlapra, vonalzóra, ceruzára, ollóra, vastag filctollra. A rajzlapokból vágjunk egyforma nagyságú négyzeteket (én 11*11cm-es mérettel dolgoztam). Ezek egy részére kerülnek a rajzok, a másik részükből készülnek a takarókártyák. A rajzokat készítsük vastag filctollal és legyenek minél egyszerűbbek, ugyanakkor a tárgyak jellegzetes vonásait tartalmazók. Kezdetben olyan ábrákat használjunk, amelyeket a gyermek is ismer. Később, ha már „ráállt a szeme” a feladatra, használhatjuk a játékot az ismeretek bővítésére is, majd jöhetnek a számok és a betűk is. A takarókártyákat úgy készíthetjük el, hogy a méretre vágott lapokra vágjunk 2-3, azonos formájú lyukat. Ezek lehetnek egyszerű geometriai formák is (pl. kör, négyzet), de lehetnek alaktalan „pacák” is.

Mivel a gyermek a rajzokból csupán egy-egy részletet lát, fontos, hogy maguk az ábrák és a takarókártyákon vágott lyukak is nagy méretűek legyenek.

A játék menete:

  • Ha szükséges, először nézzük meg letakarás nélkül azokat a rajzokat, amelyekkel aztán játszani fogunk. A gyermek nevezze meg, mi van a képen, beszéljük meg, miről/mikről lehet felismerni. Segíthetünk azzal is, hogy előre megmondjuk, most rajzokkal/betűkkel/számokkal fogunk játszani.
  • Válasszunk ki egy ábrát és a takarókártyát rátéve mutassuk meg a gyermeknek. Ha elsőre nem ismeri fel az ábrát, fordítsunk egyet a takarókártyán, így újabb részleteket ismer meg a gyermek. Ha sikerült kitalálni, mi van a képen, vegyük le a takarókártyát, majd jöhet a következő.
Beküldve:

Vonalkövető – szemmozgást fejlesztő lapok

Kinek ajánlott? Óvodásoknak.

Mit fejleszt? Szemmozgásokat, szem-kéz koordinációt, finommozgást.

Miből lehet elkészíteni? Fekete fotókartonból és világos színű szalaggal, de a minták felrajzolhatóak fehér papírra fekete filctollal is, a lényeg, hogy kellően kontrasztos, és vastag legyen a vonal. Fényérzékeny gyerekeknek ajánlott a matt, fekete háttér. A csillogó, feltűnő színű szalagok az aliglátó gyerekeknek jobban láthatóak.

Hogyan lehet játszani?

  • Szemmozgások fejlesztéséhez: üljünk a gyermekkel szemben, és kérjük meg, hogy kövesse a szemével a vonalat, úgy, hogy közben a fejével nem mozdul.
  • Szem-kéz koordináció fejlesztéséhez: kövesse a vonalakat a mutatóujjával, pálcikával, a kedvenc kisautójával…akármivel végigkövetheti a vonalakat, ami motiválja őt. Itt fontos figyelni, hogy a keze és a szeme ne veszítse el egymást, tehát a szemével folyamatosan követnie kell a mutatóujját, vagy azt az eszközt, ami a kezében van.

A sorrend:

Először egyenes vonalat követünk vízszintesen, függőlegesen. Majd több egyenes vonal következik, amiket úgy kell követni, mintha olvasnánk: balról jobbra, fentről lefelé.

Majd az átlós vonalak következnek.

Még nehezebbek a cikkcakkok.

Végül egész labirintusokat is lehet követni.

Készítette: Szekeres Veronika

Beküldve:

Rajzpárbeszéd

Ez a játék bármilyen korosztálynak ajánlott, de valószínűleg főleg az alsó tagozatos gyermekeket köti le. Fejleszti a vizuális megfigyelőképességet, a grafomotorikát, a kreativitást, a várakozóképességet, türelmet, a vágykielégítés elhalasztásának képességét és a kudarctűrést.

Szükségünk lesz egy A/4-es vagy A/3-as fehér lapra és olyan eszközre, amellyel a gyermek vastag, élénk, jól látható nyomot tud hagyni a lapon. Ez lehet ujjfesték, zsírkréta, vastag ceruza vagy filctoll is.

A játék menete a következő:

  1. A játékban több gyermek – és a szülő is bátran – részt vehet. Mindenki válasszon magának egy színt, amivel rajzolni fog. Nagyobb gyermekeknél határozzuk el, hogy most csak rajzzal kommunikálunk egymással, vagyis alkotás közben nem beszélgetünk. Ennek elkerülésére akár be is tehetünk valamilyen halk, szöveg nélküli zenét – akár komolyzenét is.
  2. Az első rajzol valamit a lapra. Ez lehet akár egy vonal is, nem kell, hogy ábrázoljon bármit is. Ha végzett, leteszi az íróeszközt, ekkor kezdhet rajzolni a következő.
  3. Ha ő is végzett, szintén leteszi az íróeszközt és jöhet a következő – 2 résztvevő esetén ismét az első rajzoló.
  4. Addig tart a játék, míg az összes résztvevő azt nem mondja, hogy már nem szeretne hozzárajzolni a képhez.

Fontos tisztázni, hogy egyszerre csak egy résztvevő rajzolhat, addig a többiek türelmesen várnak a sorukra. Senki nem mondhatja meg a másiknak, hogy mit/hova rajzoljon vagy esetleg mit/hova ne. A végén így is gyönyörű rajzok készülnek. Ha festékkel dolgozunk, külön pluszt adhat a képnek, hogy az egymáson áthúzott vonalaknál a színek keverednek. Bárki bármikor mondhatja azt, hogy már nem szeretne hozzátenni a képhez, de tudomásul kell vennie, ha valaki még szeretne rajzolni.

Készítette: Horváth Melinda

Beküldve:

Tangram – türelemjáték és vizuális képességfejlesztés

A tangram egy i.e. VIII. században keletkezett kínai türelemjáték. Amerikába kerülésekor már úgy reklámozták, hogy egy Tan nevű isten alkotta. (forrás: Wikipédia) Valóban, vannak olyan nehézségű feladványok, melyekről szinte elképzelhetetlen, hogy bárki emberfia meg tudná oldani őket, de néhány változtatással egészen teljesíthető kihívásokká lehet alakítani a feladatokat. ?

Kinek ajánlott? Bárkinek, mert a változtatásokkal óvodás kortól egészen felnőttkorig jelenthet kihívást.

Mit fejleszt? A vizuális gondolkodást, a vizuális rész-egész viszony észlelését, emellett a türelmet és kitartást!

Miből áll? Hét alakzatból: egy négyzetből, egy paralelogrammából, két nagy háromszögből, egy közepes méretű háromszögből, és két kis háromszögből, melyek összerakva egy szabályos négyzetet formálnak. Ezek otthon kartonból vagy dekorgumiból könnyen elkészíthetőek úgy, hogy egy nagyobb méretű (gyengénlátók számára minimum 15×15 cm-es) négyzetet a képen látható módon felvágunk.

kép forrása: https://www.handmadecharlotte.com/diy-tangrams-puzzle-game/

Hogyan kell játszani? A játék lényege, hogy ezekből az elemekből egy előre megadott mintát kirakjunk. Egyszerűnek tűnik…de nem az. ?

kép forrása: https://weefolkart.com/homeschool/tangram-puzzle-activity/

Vannak olyan feladványok, melyeknél a formák körvonalai is fel vannak tüntetve, ezeket kezdő tangramozóknak, valamint óvodásoknak, kisiskolásoknak ajánlom.

kép forrása: https://www.instructables.com/id/Tangram-Puzzle-1/

A kihívásokat kereső felsős és középiskolás tanulóknak pedig íme pár egészen extrém feladvány:

kép forrása: https://www.craftsmanspace.com/free-projects/tangram-puzzle-plan.html

Az interneten még számos minta fellelhető, ha a „tangram for kids” (kisebbeknek, kezdőknek), „tangram for adults” (nagyobbaknak) szavakat beírják a keresőbe.

Jó szórakozást hozzá!

Készítette: Szekeres Veronika

Beküldve:

Színes arcok – vizuális képességfejlesztő játék

Kinek ajánlott? Középső és nagycsoportos óvodásoknak.

Mit fejleszt? A vizuális differenciálást, a színlátást, a mimika felismerését, érzelmek azonosítását, a vizuális szeriális észlelést, és a vizuális szeriális memóriát.

Miből áll? 5×5 kerekre vágott kartonpapír, rajta vastag, fekete filccel megrajzolt arcok.

Hogyan lehet vele játszani?                                    

Többféleképpen, attól függ, melyik területet szeretnénk megcélozni.

Ha a mimika felismerését szeretnénk fejleszteni, akkor megbeszéljük, melyik archoz milyen érzelem társulhat, és kielemezzük, mi utal erre. (Pl. a szomorú arcnak lefelé görbül a szája, a mérges összevonja a szemöldökét, a meglepett kitátja a száját.) Utánozzuk le ezeket az arckifejezéseket, engedjük, hogy a gyermek olyan közelről megfigyelhesse az arcunkat, amilyen közelről azt a látása megköveteli.

Érzelmek azonosításához először érdemes egy egyszerű történettel szemléltetni az adott érzelmet, és megbeszélni, melyik szereplő mit érezhetett közben, majd kiválasztani az adott érzelemhez tartozó arcot. Később, ha már jobban megy az érzelmek beazonosítása, a gyermek is kitalálhat mesét, akár saját élményű történetet is elmesélhet, ezzel a verbális kifejezőkészsége is fejlődik.

Vizuális készségek fejlesztéséhez is több szinten lehet használni a játékot, ez a gyermek életkorától, képességeitől függ.

– Vizuális differenciálás fejlesztéséhez: válasszunk ki egy kártyát, kérjük meg, hogy keressen a kiterített kártyák közül ugyanolyan színűeket, vagy ugyanolyan arckifejezéseket.

Válogatni is lehet: keressen pl. sárga színű arcokat, vagy keressen vidám arcokat. Nagyobbaktól lehet kérni mindkét szempont figyelembevételét is.

– A vizuális szeriális észlelés (azaz a sorrendiség észlelése) már egy nehezebb feladat, de az iskolába lépés szempontjából elengedhetetlen. Először egy sorban rakjuk ki a kártyákat, és a gyermek sorolja fel, milyen arcokat lát. A kártyák számával, több sor kirakásával lehet módosítani a nehézségen.

– Vizuális szeriális memória fejlesztéséhez a gyermeknek az összes eddigi képességét használnia kell, ez már egy komplex feladat. Újra egy sorba kell kitenni a kártyákat (a gyermek korától és képességeitől függ, mennyit), és megkérjük, hogy csukja be a szemét – ilyenkor tud ugyanis dolgozni a rontómanó, aki vagy elvesz (ez az egyszerűbb eset), vagy felcserél egy, vagy több kártyát. Ha a rontómanó elvégezte a dolgát, meg kell mondani, mi változott, és újra visszatenni a kártyákat az eredeti sorrendbe.

A legnehezebb, ha a sor minden elemét újra ki kell raknia.

Fontos, hogy a rontómanó érkezése előtt ne soroljuk fel szóban, milyen kártyákat lát, mert akkor már nem tisztán a vizuális memória fejlődik!

Kellemes időtöltést hozzá!

Készítette: Szekeres Veronika

Beküldve:

Mi van a képen? – vizuális képességfejlesztő játék

Ez a játék már kiscsoportos gyermekekkel is kipróbálható. Fejleszti a vizuális megfigyelőképességet, a vizuális analízis-szintézist, kiegészítést és a gondolkodást, emellett bővítheti a szókincset és az általános ismereteket is. Továbbá szükséges hozzá a vizuális emlékezet és a már meglévő ismeretek előhívása is.

A játék elkészítéséhez szükség van rajzlapra, vonalzóra, ceruzára, ollóra, vastag filctollra. A rajzlapokból vágjunk egyforma nagyságú négyzeteket (én 11*11cm-es mérettel dolgoztam). Ezek egy részére kerülnek a rajzok, a másik részükből készülnek a takarókártyák. A rajzokat készítsük vastag filctollal és legyenek minél egyszerűbbek. Kezdetben olyan ábrákat használjunk, amelyeket a gyermek is ismer. Később, ha már „ráállt a szeme” a feladatra, használhatjuk a játékot az ismeretek bővítésére is. A takarókártyákat úgy készíthetjük el, hogy a méretre vágott lapokra vágjunk 2-3 azonos formájú lyukat. Ezek lehetnek egyszerű geometriai formák is (pl. kör, négyzet), de lehetnek alaktalan „pacák” is.

Mivel a gyermek a rajzokból csupán egy-egy részletet lát, fontos, hogy maguk az ábrák és a takarókártyákon vágott lyukak is nagy méretűek legyenek.

A játék menete:

  • Ha szükséges, először nézzük meg letakarás nélkül azokat a rajzokat, amelyekkel aztán játszani fogunk. A gyermek nevezze meg, mi van a képen, beszéljük meg, miről/mikről lehet felismerni.
  • Válasszunk ki egy ábrát és a takarókártyát rátéve mutassuk meg a gyermeknek. Ha elsőre nem ismeri fel a rajzot, fordítsunk egyet a takarókártyán, így újabb részleteket ismer meg az ábrából. Ha sikerült kitalálni, mi van a képen, vegyük le a takarókártyát, majd jöhet a következő rajz.

Készítette: Horváth Melinda