A látássérült gyermekeknek az iskolai tanulás során sokszor kell a hallásukra, a hallási figyelmükre és emlékezetükre támaszkodniuk. A szóban elhangzott utasításokhoz tartozó vizuális „fogódzók”, például a tábla képe, vagy valamilyen szemléltetőanyag, az ő számukra sokszor kevésbé nyújtanak segítséget. Ezért jó, ha az elhangzottakat jól tudják értelmezni, illetve meg tudják jegyezni. Ráadásul gyakran annyira a látásra tesszük a hangsúlyt, arra ösztönözzük őket, hogy mindent nézzenek meg alaposan, próbáljanak felismerni vizuálisan, hogy sokszor nem is alakul ki rutinjuk a hangok felismerése, a hallottak megjegyzése terén. Ezért fontos és hasznos, ha játszunk a hangokkal.
1., Beltéri hangok
Üljünk csendben kb. 30 másodpercig, és kérjük meg a gyermeket, hogy figyelje, milyen hangokat hall. Az lenne a jó, ha némi gyakorlással eljutnánk oda, hogy nem sorolja fel azonnal, hanem fél percig csak „gyűjti” az információt, és utána mondja el. Kezdetben célszerű beltérben, csukott ablaknál kipróbálni, hiszen, főleg a városban, még így is lesz beszűrődő utcazaj.
2., Hallgassuk meg ugyanígy kint a kert, az utca zajait is!
Hasonlítsuk össze a beltéri hangokkal! Hol több vagy kevesebb a hang, kint vagy bent? Van olyan, ami kint és bent egyaránt hallható? stb.
3., Hangfelismerő gyakorlatok
– Keltsünk jól ismert hangokat, pl.: papír tépése, gyűrése, vágása, fiók húzogatása, szekrény kinyitása-becsukása, csészében kiskanállal kevergetni, stb. A gyermeket állítsuk háttal, hogy ne láthassa, honnan jön a hang. Még jobb, ha van segítőnk is, így nem kell ide-oda mennünk ahhoz, hogy hangot keltsünk, és a lépések irányából sem tud következtetni a gyermek. Kezdetben egy-egy hangot kelljen felismernie. Fokozatosan növeljük az egymás után „egy blokkban” meghallgatandó, megjegyzendő hangok mennyiségét, akár négy-öt elemig. A gyermek meghallgatja őket, és sorolja fel, mit hallott.
Ez a feladat olykor meglepően nehezen megy egy-egy kisgyereknek, mivel nem tudatosulnak benne a környezete hangjai. Ha nem ismer fel valamit, mutassuk meg neki, mi keltette a hangot, biztassuk, hogy ő is keltsen ilyen hangot, majd újra forduljon el, vagy csukja be a szemét, és hallgassa meg ismét. Némi gyakorlással egyre ügyesebbé válhat.
– Keltsünk kevésbé ismert, vagy kevésbé meghatározható hangokat, ahol inkább pl. az adott tárgy anyagára lehet következtetni a hangból (fa, fém, üveg, műanyag tárgyak hangja, pl. hogy koppan az asztalon a bögre, az üvegpohár, a fém lábos; milyen a kiskanál hangja a különböző anyagú poharakban, bögrékben, stb.) Játszhatunk halk-hangos hangokkal is: a gyermeknek kell megmondani, hogy hangosnak, vagy halknak hallotta az adott hangot.
– Adott mondatot, verssort, éneket vegyünk fel különböző, a gyermek által ismert személyek hangján, illetve a gyermek saját hangján is. Találjuk ki, kinek a hangján szólal meg az adott mondat/ének!
4., A hangfelismerést kombinálhatjuk mennyiség felismeréssel.
Két-három hangforrást megmutatunk a gyermeknek, majd megkérjük, hogy fordítson hátat. Valamelyik hangforrással néhányszor hangot keltünk, a gyermeknek kell megmondania, hogy mi adott hangot, és hányszor. Nehezíthető a feladat, ha minél többet kell megszámlálni (de 6-nál több ne legyen), illetve, ha nem tudja előre, hogy mi fog hangot kelteni. Ez utóbbinál természetesen a jól ismert hangokkal érdemes játszani, hiszen itt már elsősorban a számolás a cél.
5., Történetek hangokkal
Rövid eseménysort mesélhetünk el jellegzetes hangokkal. Pl.: vízforraló tetejét kinyitjuk, megnyitjuk a csapot és vizet töltünk bele, forrásban lévő víz hangja, konyhaszekrény kinyitása, bögre koppan a pulton, kiskanállal való kevergetés hangja, szürcsölés/ nyelés/ nyelvvel való csettintés hangja – ezek a teakészítés hangjai. A gyermekkel közösen tervezzük el a cselekvéssort, és vonjuk be a hangok keltésébe is. Állapodjunk meg, hogy most nincs beszéd, némán tevékenykedünk, hogy ne áruljuk el, mi történik. Felvehetjük a telefonunkkal, és később újra lejátszva, a gyermekkel együtt elmeséljük, mi történt. Jó feladvány lehet a többi családtagnak is, és a gyermek ellenőrizheti, javíthatja, kiegészítheti a többiek által elmesélteket.
Számtalan rövid tevékenységet lehet „hangjáték” formájában rögzíteni: fogmosás, egyszerűbb ételek-italok készítésének folyamata, stb. Ami nem egyértelmű a hangokból, azt a fantáziánkkal egészítsük ki: Mit készíthetett? Milyen fogkrémet használhat? stb. Ha már több történetünk is van, egy tetszőlegeset játsszunk le a gyermeknek, és kérjük meg, hogy mesélje el, mi történik. Ez jól fejleszti mind a memóriát, mind a nyelvi kifejezőkészséget. A gyerekek sokszor csak az első felismerésig jutnak el: „Fogat mos”. Ilyenkor biztosítsuk őket, hogy jól felismerték, de biztassuk arra, hogy lépésről-lépésre mondják el, mit lehet hallani, mi történik pontosabban.
6., Mesejáték-bemutató
Ismert könyvbeli vagy diafilmen lévő mesékből hangjátékot készíthetünk. Keressünk benne a gyermekkel olyan képeket, eseményeket, amihez otthoni eszközökkel mi magunk tudunk hangokat kelteni. Nem kell túl sok, először talán csak 3-4 mozzanat egy rövid történetben, amihez keltsünk hangot. Nagyon jól fejleszti a koncentrációt és a kommunikációs készséget is, ha a mese nézegetése, mesélése közben van szerepe a kisgyereknek, hogy mikor mivel keltsen hangot. Kis gyakorlás után ez is bemutatható a többi családtagnak, mint egy színdarab. Ügyesebb gyerekek, illetve jól ismert történetek esetén eljuthatunk oda, hogy csak a képeket nézve, főként a gyermek mesél, és a megfelelő helyen a megfelelő hangot kelti. Mi csak kiegészítjük, kicsit segítjük, ha szükséges.
Készítette: Garai Szilvia