Gyengénlátó kisgyermekeknél a hosszú és rövid távú vizuális emlékezet fejlesztése kiemelkedő jelentőséggel bír. Amíg egy jól látó kisiskolás gyermek egy pillantással átlátja a táskája tartalmát, lemásol bármit a tábláról vagy könyvből a füzetébe, átlátja az iskola épületét az aulán át, addig a gyengénlátó kisgyermeknek ez sok vizuális pásztázást, keresést jelent. Ez egyrészt fárasztó, másrészt sok időt vesz el. Minél több dolgot tud az emlékezetében tartani, annál jobban lecsökken a keresésre fordított idő.
Éppen ezért minél korábban érdemes elkezdeni az emlékező képesség célzott fejlesztését.
1. szint: építőkockák
Válasszunk a gyermek építőkockáiból 3 egyforma alakú kockát, pl. piros, kék, sárga. Színlátási zavar esetén különböző alakúak legyenek. A lényeg, hogy ezek a játékok kevés vizuális információt hordoznak, nem kell a gyermeknek azon gondolkodni, mi van az asztalon. Tegyünk le a kockákat az asztalra, a gyermek figyelje meg egy kicsit. Majd kérjük, hogy csukja be a szemét, mert el fogunk venni egy kockát, és neki ki kell találnia, hogy melyik hiányzik. Így is teszünk. Figyelem: a többi kocka változatlan marad, ne nyúljunk hozzá, ne keverjük össze!
Ha már jól megy, növeljük az elemek számát, egyszerre mindig csak eggyel, pl. hozzáteszünk egy negyedik, zöld kockát.
2. szint: tárgyak
Keressünk a gyermek által jól ismert tárgyakat. Lehetnek a gyermek saját apró játékai, vagy eszközök a konyhából pl. pohár, kanál. Tegyük középre egy kupacba, jól nézze meg, nevezzük is meg mindet közösen. Csukja be a szemét, elveszünk egyet. Mi hiányzik? Ha jól megy, elveszünk kettőt. És így tovább, a végén nem marad a kupacban egy sem. Ő viszont már fel tudja idézni fejből az összes elemet, amit látott!
3. szint: képi szint – egyszerű alakzatok lerajzolva, pl szív, virág, labda, ház
Az aliglátó gyermekek itt bizony sokszor elakadnak, mert nem ismerik az ábrákat! Ha ez nem megy, térjük vissza az építőkockákhoz, de lerajzolva. Tehát rajzolunk négy kártyára négy különböző négyzetet, pirosat, sárgát, kéket, zöldet.
Ha ez jól megy, jöhetnek az egyszerű, gyermek által is jól felismerhető ábrák.
4. szint: Egyszerű memóriakártya bevezetése
Az egyik legegyszerűbb játék a memóriakártya. A gyermek életkorával, ügyességével növelhető a keresendő párok száma, és ezzel a vizuális információk megtartásának hossza is. Később tematikusan is játszható, erről a következő bejegyzésben lesz szó. Most leírok egy egyszerű memóriakártya készítést, és azt is, hogyan tanítsuk meg a gyermeknek!
Szükséges eszközök:
- 12-16 db vastagabb kartonpapír négyzet (7×7 cm méretűből 12 db fér ki egy A4-es lapra)
- színes filcek, vagy jó minőségű színes ceruzák
- fekete filc a kontúrozáshoz (aliglátóknak pufifestékkel is kontúrozhatunk, hogy kitapintható legyen, vagy fonalat ragaszthatunk rá)
3-4 évesen 6-8 pár elegendő a vizuális memória fejlesztéséhez. Keressünk olyan egyszerű ábrákat, amelyeket a gyermek már biztosan felismer (pl. óvodai jelek). Le is rajzolhatjuk először egy sima papírra, és kérdezzük meg őt is, mert előfordulhat, hogy ami a számunkra egyértelmű, az neki nem az. Ötletek: napocska, szív, fenyőfa, ház, virág, felhő, labda, pillangó, fagyi, esernyő, csillag, alma…stb.
Azért vastag kartonra készítsük, hogy játék közben könnyebben felvehető legyen az asztalról, másrészt pedig ne látszódjon át. Ha megrajzoltuk a kartonra, színezzük ki, majd fekete filccel rajzoljuk át a kontúrját. Keressünk egy egyszínű, lehetőleg nem fehér alapot (én zöld tálcát választottam) hogy vizuálisan körbehatároljuk a játékterületet és jó kontrasztot biztosítsunk. Kezdődhet is a játék!
1. Ismerkedés a játékkal: keresd a párját!
Vegyünk elő 3 párat, keverjük össze a mintával felfelé, és egyszerűen keresse meg a párját, rakja egymásra őket.
2. Lefordítva, de egyedül
Fordítsuk le a 6 kártyát, keverjük össze, és egyszerre csak kettőt szabad felfordítania. Most így keresse meg a párokat. Ha talált egyet, dicsérjük meg, tegyük félre. Ha nem talált, fordítsa vissza fejjel lefelé, és emlékeztessük rá, mi volt alatta.
És itt jön a maga a feladat: a lefordított kártya tartalmára emlékezni kell! Erre pedig nekünk kell felhívni a figyelmét! Vagyis mielőtt megint újabb párt fordítana fel, soroljuk végig azokat, amiket már egyszer felfordítottunk, de nem volt párja. Valahogy így: Emlékszel, ez alatt mi volt? Itt volt a szív, itt a virág, itt a fenyő. Most fordíts fel egy olyat, amit még nem láttál! Ha felfordít egy virágot, rögtön tudni fogja, hol a párja, és sikerélménye lesz. Ezért játsszuk eleinte kevés párral. Ha már jól megy, és begyakoroltuk, hogy a lefordított kártyákra bizony emlékezni kell, akkor egyesével növelhetjük a párok számát.
3. Párban
Vezessük be az első szabályt: egyszer te jössz, egyszer én. Vannak gyerekek, akik itt leragadnak egy darabig, mások gyorsan megtanulják a második szabályt is: ha megtaláltál egy párt, még egyszer te jössz. Aki több párt talál, az nyer! És ezzel meg is tanultunk memóriakártyázni!
Készítette: Némethné Izer Szilvia