Beküldve:

Játék a zoknikkal

A gyerekes családokban nagyon jól ismert a jelenség, hogy mosás után nagyon sok zoknit kell párosítani. Amolyan „kellemeset a hasznossal” típusú játék jutott eszembe a zoknikkal. Fejleszthetjük ezzel a gyermek látását, gondolkodását, tapintását, szem-kéz koordinációját  – amellett, hogy bevonjuk őt egy kis háztartási munkába, ami nevelési szempontból nagyon fontos.

Ha valaki használ zoknicsipeszt, akkor persze nincs nagy gond, nem kallódnak a zoknik egyesével. Ebben az esetben azt javaslom, hogy a gyerek a zoknicsipeszbe be és kihúzást gyakorolja és utána jöhet a célbadobás.  (Felnőtt látássérültek erősen javasolt az eszköz, mert nagyon nehéz hasonló, például sötét árnyalatú zokniknak párt keresni még gyengénlátóknak is!)

Mivel a legtöbb háztartásban ezt a bizonyos zoknicsipeszt nem használják, talán nem is ismerik, ezért inkább egy másik játékot javaslok.

A megszáradt zoknikat tegyük a gyerekek elé. Segíthetjük őket azzal, hogy kontrasztos hátteret biztosítunk (színes zoknikat világos, egyszínű pléd, kosár, szőnyeg), illetve a nagyon hasonló zoknikat vegyük ki a többi közül. 3-4 éveseknek elég 2-4 pár zokni, én nagycsoportos elé már ezt a nagy mennyiséget tettem.

A játék menete:

  1. Válogassa ki az egyforma zoknikat, figyelheti a színeket (ha látja), a mértet, a mintázatot, ha mindez nehézséget okoz, akkor tapintás alapján is tudják a párosítást elvégezni.
  2. Ha ügyes a gyermek, nagycsoportos vagy kisiskolás, akkor megmutathatjuk neki a gombolyítást is, ha nem tudja még, akkor azt kérjük, hogy a megtalált párokat adja oda nekünk és mi megcsináljuk a gombócokat.
  3. A következő játék a célbadobás: én két, jól látható „edényt”raktam ki és a feladat az volt, hogy a gyerekek zoknijait dobja az egyikbe, a felnőttekét a másikba (ezzel segít a szortírozásban). Gyerekek ügyességétől függően állítsuk be a távolságot közte és az „edény” között. Figyeljünk, hogy ne legyen nagyon messze, mert akkor nem lesz sikerélménye, de ne legyen túl közel, mert akkor nem kihívás beletalálni. Jól látható színű és elég nagy méretű legyen az edény, kosár, lavór, amibe dobál.
  4. A mellé dobott vagy nem jó helyre célzott zoknikat a végén visszadobhatjuk a gyereknek, hogy próbálja újra! Így nem csak a dobást, hanem az elkapást is gyakorolja!

Jó szórakozást kívánok!

Készítette: Kónya Katalin

Beküldve:

Gondolkodó célbadobó

4-8 éves gyerekeknek javasolt ez a játék. Nem csak a szem-kéz koordináció fejlesztésére alkalmas, de kiválóan fejlődik vele a logikai gondolkodás, vizuális differenciálás, vagy éppen matematikai készség is. Bővülhet a szókincs, javulhat az auditív differenciálás, attól függően, hogy mire használjuk!

Eszközök:

  • sok színes post-it (színes öntapadós lapok)
  • fekete filctoll
  • kis textil labda, vagy összegombolyított zokni

A feladat pedig a következő:

Írjunk a cetlikre betűket, és ragasszuk fel egy sima, üres felületre (pl. szekrény, ajtó). Határozzuk meg, hány dobásból áll egy kör, és felváltva kezdjük el dobálni a cetliket (egyszerre csak egyvalaki dob)! Ha sikerült eltalálnia egy betűt, azzal kell egy létező szót mondani pl. B-béka. Ha sikerül, kap egy pontot. Az győz, akinek a legtöbb pontja van! 

Tanácsok:

  • nem baj, ha az óvodás gyermek még nem ismeri fel az összes betűt, hiszen nem iskolás még. De a hangzót el tudja különíteni!
  • nehezíthetünk, ha csak bizonyos témakörben lehet szavakat mondani, pl. ételek, állatok stb.
  • vagy úgy is játszhatjuk, hogy a hang ne a szó elején, hanem a belsejében legyen (ez nehéz!)
  • iskoláskorú gyermekeknek számokat is írhatunk a cetlikre, így gyakorolhatjuk az összeadást, kivonást, szorzótáblát!
  • kicsiknél formákat rajzolunk a cetlikre, majd ugyanazokat egy kis papírlapra is, és betesszük egy zsákba/dobozba. Amelyiket kihúzza, azt kell eltalálni.
  • Készítette: Némethné Izer Szilvia
Beküldve:

Kéztorna

Ajánlott életkor: ügyes ovisok és kisiskolások (de szülők is kipróbálhatják):

Fejlődik a finommotorika, a vizuális megfigyelőképesség, a figyelemkoncentráció és az utánzási készség. Elősegíti a két kéz összehangolt működését.

A rajzolás, írás előtt érdemes a kézfejet, az ujjakat játékos formában bemelegíteni, átmozgatni. Ezt leggyakrabban – főleg a kicsiknél – mondókákkal kísérjük.

Ezekben a videókban zenére tornáztathatjuk meg a kezünket. Vannak benne könnyen kivitelezhető gyakorlatok, de nagyon kell figyelni, mert időnként nem is olyan egyszerű összehangolni az ujjak és a két kéz mozdulatait, az egyre gyorsuló ritmust követve…

Ez a torna már haladóknak való – a tízujjas gépírást tanuló, gyakorló felsősöknek különösen ajánlott:

Készítette: Demeterné Pósfai Brigitta

Beküldve:

“Festés” gyurmával

Ha valakinek esetleg nincs otthon gyurmája, az alábbi linken talál egy könnyen elkészíthető gyurmareceptet:

https://szinesotletek.blog.hu/2013/04/11/az_orok_ervenyu_fozheto_gyurma_receptje

Ez a játék már kiscsoportos gyermekekkel is játszható, de 1-2. osztályos gyermekek számára is élvezhetővé lehet tenni. Fejleszti a finommotorikát, a szem-kéz koordinációt, a vizuális megfigyelőképességet és előkészíti a színezésnél fontos vonalhatárok tartását is.

A játékhoz szükség van rajzlapra, vastag fekete filctollra és gyurmára. Használhatunk fehér lapot színes gyurmával, de színes lapot „színtelen” gyurmával is.

Rajzoljunk a lapra egy közepes méretű ábrát. Ez lehet egyszerű geometriai alakzat (pl. kör, négyzet), de lehet teljesen szabálytalan forma is (pl. egy pocsolya). A gyermek feladata, hogy gyurmával kitöltse („kiszínezze”) ezt az alakzatot úgy, hogy a vonalon belül maradjon, és ne maradjanak „kiszínezetlen” területek. Minél egyenesebb az alakzat körvonala, annál egyszerűbb a gyermeknek kitölteni, így a formák megrajzolásával tudunk nehezíteni a játékon.

Variálhatjuk úgy is a játékot, hogy két vagy több alakzatot rajzolunk a lapra különböző színekkel és a gyermek az azonos színű gyurmával tölti ki az ábrát – pl. pirosat pirossal, kéket kékkel stb. Közben a gyermek meg is nevezheti a használt színeket. Azonban itt is fontos, hogy inkább sötétebb színeket használjunk, melyek jól láthatóak a fehér papíron is. A játék ezen változatában fejlődik a színek ismerete, egyeztetése is.

Segíthetünk a gyerekeknek, ha kiporciózzuk a gyurmát az adott forma méretéhez mérten. Íme egy rövid film egy gyurmával való festésről:

https://newcloud.kptk.hu/index.php/s/th9fQ1zFZgN2IX4

Készítette: Horváth Melinda, Kónya Katalin

Beküldve:

Körömfestés – papíron…

Kinek ajánlott? Óvodásoknak, valószínűleg a lányokat jobban fogja érdekelni. J

Mi kell hozzá? Egy fehér papír vagy karton, fekete filc, ceruza, szövegkiemelő filc, vízfesték, bátraknak körömlakk, ragasztó és csillámpor.

Mit fejleszt? Jobb-bal differenciálást, testfogalmat, finommozgást, szem-kéz koordinációt, grafomotorikát, eszközhasználatot, kreativitást.

Hogyan kell játszani? Fekete filccel rajzoljunk egy jobb és egy bal kezet, egészen nagy körmökkel. Nagycsoportosoktól itt megkérdezzük, hogy melyik a jobb kéz, melyik a bal, melyik a hüvelykujj, mutatóujj, középső ujj, gyűrűsujj, kisujj, hol vannak a körmök. Mutassa meg magán is, hol vannak ezek a testrészek! Ha ez jól megy, akkor két szempont szerint is gondolkodhat! Kérjük meg, hogy mutassa meg a bal hüvelykujját, a jobb mutatóujját, stb. Kisebbektől még nem kell elvárni, hogy a jobb-bal oldalt differenciálni tudják, de mondókákkal például jól taníthatóak az ujjak elnevezésére (Hüvelykujjam almafa, Ez elment vadászni, stb.).

Jöhet a díszítés! Lehet használni ceruzát, filctollat, szövegkiemelő filcet, ragasztót, amibe csillámport szórunk, ha van otthon sötét színű körömlakk, az ügyes eszközhasználók azzal is próbálkozhatnak. Hagyjuk kibontakozni a kreativitásukat, bármivel, bárhogyan alkothatnak, de arra figyelni kell, hogy a vonalhatárokat igyekezzenek tartani!

Adaptációs lehetőségek: látássérülés mértékétől, a grafomotorium fejlettségétől függően lehet nagyobb kezeket rajzolni, vastagabb filccel meghúzni a körvonalakat. Aki ügyes rajzoló, mintát is készíthet a körmökre, esetleg a kézfejet is kidíszítheti.

Készítette: Szekeres Veronika

Beküldve:

Kitapintott tárgyakból kirakott történet

Ajánlott életkor: óvodás, kisiskolás

Fejleszti a tapintás általi felismerést, elősegíti a gyermek fogalmi készletének pontosítását, bővítését, hozzájárul a szóbeli kifejezőképesség, a logikus gondolkodás, az elvonatkoztatás, a kreativitás, a vizuális megfigyelőképesség, a rövid távú vizuális emlékezet, az alkalmazkodóképesség és az empátia fejlődéséhez.

Szükséges eszközök:

  • kisebb vászonzsák vagy párnahuzat
  • egyszínű terítő vagy pléd (hogy jól láthatóak legyenek a ráhelyezendő tárgyak)
  • a háztartásban is megtalálható tárgyak, eszközök, játékok (pl. kulcs, ceruza, kisautó, kiskanál, műanyag állatfigura vagy kisebb plüssállat, építőkocka stb.)

A játék leírása:

Az első játékos belenyúl a zsákba, és tapintás alapján megpróbálja kitalálni, hogy mit fogott meg. Mindkét kezét használhatja, de ne vegye ki a zsákból a tárgyat, csak miután kitalálta. Ha nem sikerül, lehet segíteni kérdésekkel: „Miből van szerinted? Milyen az alakja? Mire hasonlít? Találsz-e rajta olyan részletet, ami segít felismerni?” Ha így sem találja ki, próbálkozhat egy másik tárggyal.

Ezután kiteszi maga elé a terítőre, és elkezd egy történetet, amelyben ez a tárgy szerepel. Néhány mondat után abbahagyja. A következő játékos folytatja a mesélést az általa tapintással felismert, és zsákból kihúzott tárgyat a másik mellé illesztve, és felhasználva a történet alakításához.

A mese addig folytatódik, amíg kiürül a zsák. Az utolsó tárgyat kihúzva be kell fejezni, lezárva kerek egész történetté. A játékosok életkorától függően lehet játszani kevesebb vagy több tárggyal is.

További feladatként letakarhatjuk a sorba rakott tárgyakat egy kendővel, és emlékezetből kell felsorolni, figyelve a sorrendre is (segít, ha visszagondolunk a közösen alkotott történetünkre).

Játszhatunk a letakart tárgyakkal „Ki vagyok én?” játékot is. Vajon hányadik mondatunk után ismeri fel a gyermek a kitalálandó tárgyat?

Ez a játék arra is megtanítja a gyermeket, hogy odafigyeljen ránk (vagy a testvéreire), és türelmesen kivárja, amíg sorra kerül. El kell fogadnia, hogy nem csak ő irányít, együtt alakítjuk a történetet, nem mindig az ő akarata és ötletei érvényesülnek, de éppen ettől lesz érdekes és izgalmas a közösen töltött idő.

Készítette: Demeterné Pósfai Brigitta

Beküldve:

A cinege cipője – vers és kapcsolódó feladatok, játékok

A most következő játék kiválóan alkalmas arra, hogy korosztálytól függetlenül komplex módon fejlődjön a gyermek gondolkodása, bővüljenek az általános ismeretei. Fejlődjön az auditív figyelem, szövegértés, kommunikáció és beszédkészség, érzelmi intelligencia és szociális készség. Ezt követően pedig alkalmunk lesz a vizuális megfigyelés, analízis-szintézis, tapintás, grafomotoros készség fejlesztésére is!

1., Hallgassuk vagy nagy képernyőn nézzük meg az alábbi videót!

A gyermek életkorától függően gyorsan ellenőrizzük le, megértette-e a mese lényegét:

  • ki a mese főszereplője? (Cinege)
  • mire vágyik a cinegemadár? (cipőre)
  • miért szeretne cipőt? Mi miért hordunk cipőt? (fázik a lába)
  • kihez fordul segítségért? (Varjú Varga Pálhoz)
  • Segített neki? Miért nem? – itt egészen elképesztő ötletei szoktak lenni a gyerekeknek, ne nevessük ki őket ezért.  Itt nyílik lehetőség arra, hogy a témát érzelmeink feldolgozására használjuk! A beszélgetésbe a nagyobb testvérek is bekapcsolódhatnak.

A téma a segítség kérése és a megfelelő kommunikáció, amelyre a gyengénlátó gyermeknek az iskolában nagy szüksége lesz, hiszen neki kell majd jeleznie a társai és a pedagógusai felé, ha valamit nem lát jól, valamiért lemarad az órán, vagy valamiben segítségre szorul!

  • Előfordult-e már veled, hogy segítségre lett volna szükséged (például nem láttál jól valamit messziről)? Kértél segítséget? Kitől? Hogyan? Minél nagyobb a gyermek, annál fontosabb, hogy pontosan meg tudja fogalmazni, miben szorul segítségre!
  • Előfordulhat, hogy előjönnek rossz élmények az óvodából, iskolából, amikor segítségre lett volna szüksége, de valamiért nem kapott. Ne bagatellizáljuk el, a gyermek számára az apróságok is komoly érzelmi töltettel bírnak! Hallgassuk meg figyelmesen, engedjük kibeszélni magából, majd próbáljuk meg feloldani a negatív érzéseit a szituációtól függően!
  • Te szoktál segíteni másokon? Tereljük át a gyermek figyelmét arra, hogy másoknak is lehet szüksége segítségre, nem csak a rosszul látóknak, és ha tehetjük, mi is segítsünk másokon!

2., Rajzoljuk le a cipőnket!

– Először válassza ki valamelyik cipőjét!

– A gyengénlátó gyermeknek nem elég, ha azt mondjuk, nézd meg a cipőt alaposan. Irányított kérdésekkel tereljük a vizuális figyelmét a cipő fontos részleteire! Közösen nézzük meg, milyen jellemzői vannak! Miből készült? Tapogassuk végig az egyes részeit! Mekkora a talpa, sarka? Hosszú vagy rövidszárú? Fűzős, csatos, tépőzáras? Milyen színű? Milyen évszakban hordjuk, pl. bélelt, téli cipő? stb.

– Készítsünk elő egy lapot a rajzoláshoz, és válasszuk ki előre a megfelelő színű ceruzákat, hogy rajzolás közben ne terelődjön el a figyelme a ceruzák keresésével.

– Tegyük rá a cipőt oldalról a papírra. Egyik kezével rányomjuk a lapra, a másik kézzel körberajzolja (ebben mi is segíthetünk neki!)

– A feladat tehát az, hogy a saját képességei szintjén próbálja meg a lehető legpontosabban lemásolni a saját cipőjét! A horzsolásokat, kopásokat is rárajzolhatja! Ezzel is fejlődik a vizuális megfigyelőkészség!

Készítette: Némethné Izer Szilvia

Beküldve:

Gyurmanyomda

Köztudott, hogy a gyurmázás az egyik legjobb módszer a kis kezek erősítésére, a finommotorika fejlesztésére. Számos fajtája létezik a hagyományos gyurmán kívül, például homokgyurma, só-liszt gyurma, de a kókuszgolyó készítése is ide tartozik.

A most következő játékhoz hagyományos vagy só-liszt gyurmát ajánlok. Összegyúrjuk, 3-4 cm vastagra kilapítjuk, majd a lakásban található apróbb tárgyak egy részét vagy egészét egy pillanatra belenyomjuk. A gyerekek feladata, hogy megtalálják, melyik lenyomathoz melyik tárgy tartozik.

Miért jó ez a játék? Mert a klasszikus árnyékkereső feladatok helyett lehetőség van a tárgyak mintája alapján keresni, vagy ha csak a tárgy egy részét nyomjuk bele, akkor a rész-egész viszony felismerésére is lehetőségünk nyílik. Fejlődik a tapintás, a vizuális megfigyelőkészség, vizuális differenciálás is, nem is beszélve a logikai gondolkodásról.

Természetesen több nehézségi szintet is alkalmazhatunk:

  1. A tárgynak nem az egészét nyomjuk bele a gyurmába, csak egy jellemző részletét.
  2. A kisebbeknek tegyük a gyurma mellé a tárgyakat, hogy így párosítsák. A nagyobbaknak viszont ne mutassuk meg, hanem anélkül próbálják kitalálni, milyen tárgyakat nyomtunk a gyurmába.
  3. Ha van olyan, amit nem sikerült kitalálni, akkor a maradék tárgyakat vászonzsákba tegyük, és tapintás útján próbálják megtalálni a lenyomatok párját, mielőtt kihúznák a tárgyat a zsákból. Ha végképp nem megy, akkor persze kivehetjük, és megnézhetjük közösen.

Készítette: Némethné Izer Szilvia

Beküldve:

Mi van a képen? – kisiskolásoknak vizuális képességfejlesztő játék

Ez a játék már 1. osztályos gyermekekkel is játszható. Fejleszti a vizuális megfigyelőképességet, a vizuális analízis-szintézist, kiegészítést és a gondolkodást, emellett bővítheti a szókincset és az általános ismereteket is. Továbbá szükséges hozzá a vizuális emlékezet és a már meglévő ismeretek előhívása is.

A játék elkészítéséhez szükség van rajzlapra, vonalzóra, ceruzára, ollóra, vastag filctollra. A rajzlapokból vágjunk egyforma nagyságú négyzeteket (én 11*11cm-es mérettel dolgoztam). Ezek egy részére kerülnek a rajzok, a másik részükből készülnek a takarókártyák. A rajzokat készítsük vastag filctollal és legyenek minél egyszerűbbek, ugyanakkor a tárgyak jellegzetes vonásait tartalmazók. Kezdetben olyan ábrákat használjunk, amelyeket a gyermek is ismer. Később, ha már „ráállt a szeme” a feladatra, használhatjuk a játékot az ismeretek bővítésére is, majd jöhetnek a számok és a betűk is. A takarókártyákat úgy készíthetjük el, hogy a méretre vágott lapokra vágjunk 2-3, azonos formájú lyukat. Ezek lehetnek egyszerű geometriai formák is (pl. kör, négyzet), de lehetnek alaktalan „pacák” is.

Mivel a gyermek a rajzokból csupán egy-egy részletet lát, fontos, hogy maguk az ábrák és a takarókártyákon vágott lyukak is nagy méretűek legyenek.

A játék menete:

  • Ha szükséges, először nézzük meg letakarás nélkül azokat a rajzokat, amelyekkel aztán játszani fogunk. A gyermek nevezze meg, mi van a képen, beszéljük meg, miről/mikről lehet felismerni. Segíthetünk azzal is, hogy előre megmondjuk, most rajzokkal/betűkkel/számokkal fogunk játszani.
  • Válasszunk ki egy ábrát és a takarókártyát rátéve mutassuk meg a gyermeknek. Ha elsőre nem ismeri fel az ábrát, fordítsunk egyet a takarókártyán, így újabb részleteket ismer meg a gyermek. Ha sikerült kitalálni, mi van a képen, vegyük le a takarókártyát, majd jöhet a következő.
Beküldve:

Ehető mátrix

Néha jól jönne, ha kisebb gyermekünk egyedül is meg tudna uzsonnázni a segítségünk nélkül. Ez nem is olyan lehetetlen, és még fejlődik is közben!

Fejlődik a logikai készség, matematikai készség, finommotorika, vizuális megfigyelés, gyakorolhatja a függőleges és vízszintes irányokat is.

Szükséges hozzá egy olyan tálca, amely elmosogatható pl. 24 részes muffin sütőforma, szilikon csokiforma, esetleg két jégkockatartó egymáshoz rögzítve. Ezen kívül olyan apró falatkák, amelyek vizuálisan jól elkülöníthetők egymástól, és a gyermek is szereti őket pl. gabonagolyó, levesgyöngy, mazsola, mandula, virslikarika, kenyérkocka, répakarikák, bogyós gyümölcsök stb.

Készítsünk egy táblázatot, amelybe belerajzoljuk, hogy melyik lyukba melyik étel kerüljön. A legegyszerűbb, ha színes karikákkal jelöljük pl. répa = narancssárga karika, gabonagolyó = barna karika stb.

A legkisebbekkel egy sorral kezdjünk, és csak két féle ennivalóval, majd a táblázat alapján közösen keressük meg a falatkák helyét. Ha már érti, nehezíthetünk a sorok számának növelésével vagy az ételfajták számának növelésével is, de egyszerre csak egyféle nehezítést adjunk!

Persze játékokkal is kiválóan játszható, az alábbi képen tojástartóba színes építőkockákat tettünk. 

Készítette: Némethné Izer Szilvia