Korábban írtunk a gépírás fontosságáról egy bejegyzésben. Az első hat gyakorló anyagot már megosztottunk, most ennek folytatása következik.
Ismétlésként: Minden „lecke” elején található egy rövid összefoglaló a
legfontosabb szabályokról, majd a gyakorolandó betűk felsorolása
következik, végül maga a gyakorlóanyag.
Ez a játék
általános iskolás gyermekeknek ajánlott és mivel sokféle módon variálható és
nehezíthető, ugyanolyan kihívást jelenthet egy elsős és egy hetedikes
gyermeknek is. Elsősorban a figyelmet, a vizuális emlékezetet, a szeriális
emlékezetet és az intermodalitást fejleszti, de fejleszthető vele a vizuális
megfigyelőképesség, a finommotorika, az asszociációs képesség és a matematikai
alapműveleteket is tudjuk gyakorolni.
A játékhoz nincs
másra szükségünk csak egyetlen egy – lehetőleg nem hagyományos (számos) – dobókockára.
Erre bármely társasjáték különleges dobókockája megfelel, de akár mi magunk is
elkészíthetjük.
Az alapfeladat a
következő:
A dobókocka minden
oldalához hozzákapcsolunk egy-egy szót. Dobunk a dobókockával mondjuk hármat
egymás után. Ezután a gyermeknek a dobások sorrendjében kell elmondania azt a 3
szót, amely a dobott oldalaknak felel meg. Például: Egy színdobókockával
játszunk, és azt mondjuk, hogy a sárga a Nap, a piros a cseresznye, a kék a
felhő, a lila az ibolya, a narancssárga a tök, a zöld pedig a levél. Dobunk
háromszor: kék, lila és zöld. Ennek megfelelően a gyermeknek azt kell mondania,
hogy felhő, ibolya, levél. Fontos, hogy a szavakat csak akkor kezdheti el
mondani, amikor minden dobás megvolt.
Néhány variáció:
A legkönnyebb
változat az, amikor a gyermeknek csupán a dobott színeket/ábrákat kell
visszamondani. Pl. kék-zöld-lila vagy hold-szivárvány-hópehely.
Játszhatjuk úgy
is, hogy a dobókocka oldalaihoz olyan szavakat társítunk, amelyek valamilyen
módon kapcsolódnak hozzá. Pl. a piroshoz olyan dolgot keresünk, ami piros
színű.
Játszhatjuk
teljesen véletlenszerű szavakkal is.
Az oldalak
kaphatnak csupán egy-egy betűt is.
Játszhatunk
számokkal is. Kezdésnek csak arra kérjük a gyermeket, hogy mondja vissza a
dobott számokat. Később kérhetjük arra, hogy adja össze a dobott számokat és a
végeredményt mondja. Nagyobb gyermekek esetében játszhatunk szorzással vagy
kivonással is (ha már tanulták a negatív számokat). Megadhatunk egymás után
következő számokat is (pl. 1-6), de mondhatunk véletlenszerűen kiválasztott
számokat is (pl. 1, 3, 4, 6, 8, 10). Azonban úgy gondolom, hogy egyik esetben
sem érdemes 10-nél nagyobb számokkal játszani.
A szavakat
kitalálhatjuk a gyermekkel közösen, de megadhatjuk mi is.
Nehezíteni úgy
lehet még, hogy fokozatosan növeljük a dobások számát.
Kinek ajánlott? Felső tagozatosoknak, de módosításokkal
kisebbek is játszhatják.
Mit fejleszt? A síkban való tájékozódást több szempont
figyelembevételével, mátrixokban gondolkodást, vizuális gondolkodást.
Hogyan kell játszani?
Mindkét játékos előtt két 10×10-es négyzetrács van. Egyiken
a saját hajói vannak, a másikon a párjától elszenvedett lövéseket jelöli.
Fontos, hogy egymás tábláját nem láthatják!
Először a saját hajókat kell felrajzolni az egyik táblára:
egy egymezős, egy kétmezős, egy hárommezős, egy négymezős és egy ötmezős hajót.
A játékot lehet nehezíteni a hajók formájával, és egyszerűsíteni a hajók
számával.
A játék menete: az egyik játékos -a támadó- mond egy
pozíciót (pl. C8). A védekező játékos megnézi a saját hajói között, hogy azon a
mezőn van-e hajója, és ennek megfelelően válaszol. Ha nincs: nem talált. Ha
van: talált. Ha van, és azzal a hajó összes mezőjét kilőtte a támadó: talált,
süllyedt. Ez után cserélnek, az eddig védekező játékos támad, egészen addig,
amíg valamelyiküknek az összes hajója el nem süllyed.
Alacsony látásélesség esetén ne a hagyományos négyzetrácsos
papírlappal játsszanak, hanem rajzoljanak nagyobb méretben egy kontrasztos
rácsmezőt! Ebben az esetben játszhatnak először kisebb területen, kevesebb
hajóval. Látótérproblémák esetén inkább a kontrasztosságra, és ne a túlzott
méretnövelésre törekedjenek.
Nagycsoportos óvodások, kisiskolások is torpedózhatnak, ha kisebb területen játszanak, és a számok, betűk helyét valamilyen szimbólummal, színnel helyettesítik.
1998-ban készült egy fejlesztőprogram és feladatlapcsomag, melynek címe Korrekciós feladatlapok gyengénlátó gyermekek számára. A feladatlapok egy részét a mai napig használjuk az óvodások fejlesztése, iskola-előkészítése során. A III. csomag feladatlapjai itt elérhetőek:
Március közepe óta eltelt 3,5 hét. Sajnos azóta nem tudtunk személyesen találkozni Önökkel és gyermekeikkel. Elindult a fejlesztés különböző módokon, sokféle csatornán. Folytatjuk az egyéni fejlesztéseket és az iskola-előkészítő csoportok foglalkozásait is digitálisan, illetve akit nem sikerült elektronikus úton elérni, annak postai úton küldtünk anyagokat. Nagy örömünkre rengeteg visszajelzést kaptunk a szülőktől, sok fotóval és videóval. Az alábbi galériában azokat a jól sikerült munkákat, különböző tevékenységekről készült fotókat osztjuk meg, melyeket a szülőktől kaptunk (ők engedélyezték a blogon való megosztást). Ezúton is szeretnénk kiemelni, hogy a szülők többsége rendkívüli lelkesedéssel és kitartással végzi a “feladatokat”, fejlesztő játékokat, tevékenységeket a gyerekeikkel. Az integrált gyengénlátó és aliglátó óvodás gyerekek és iskolás diákok sokat dolgoznak, biztosak vagyunk benne, hogy ez meg is látszik majd a fejlődésükön!
Az EGYMI munkatársaival mindenkinek jó egészséget, boldog Húsvétot és a tavaszi szünetre jó pihenést kívánunk!
Ez a barkácsötlet ügyesebb kisiskolásoknak, illetve felsősöknek ajánlott. Ajándékba is elkészíthetik kisebb testvér számára, de lehet saját kedvenc is.
Fejleszti a látási megfigyelőképességet, a szem-kéz
koordinációt, a finommotorikát és a kreativitást; szerepjátékokhoz felhasználva
a társas és kommunikációs képességeket is.
Eszközök:
– kis méretű, négyzet alakú frottír törülköző (arctörlő),
vagy másfajta puha textilanyag
Ezt a bárányt már a legkisebbekkel el lehet készíteni, nem kell hozzá nagy kézügyesség, sem különleges eszköz. Csak papírra, ceruzákra, ragasztóra és vattára vagy gyurmára van szükség.
A mellékelt sablont kinyomtatjuk, de rajzolhatunk mi magunk is egyszerű bárány figurát. A gyermek rajzoljon szemet neki, vagy ragaszthat rá mozgó szemet, ha van ilyen otthon, és színezze ki a patáit! Ragasszon vattából gyapjat a báránynak, vagy fehér ill. natúr színű gyurmából is készítheti a bundáját. Rajzolhat alá füvet, mellé virágokat, vagy bármit, amit szeretne. Az ügyesebbek, nagyobbak színes képeslapot varázsolhatnak belőle, ha gazdagon körberajzolják tavaszi virágokkal, felhőkkel, pillangókkal, stb.
Egy olyan játékot ismeretetek most, mely a közelgő ünnephez,
Húsvéthoz is kapcsolódik. Az eredeti ötlet az interneten található a lent
feltüntetett honlapon. Először el kell készíteni a tojásokat, amelyekkel
játszunk majd.
Szükséges eszközök:
színes és fehér papír, ceruza, filctoll, olló és ragasztó.
Az elkészítés menete:
Nyomtassuk ki a bejegyzés alján a linken
megjelölt sablont, vagy készíthetünk mi magunk is: egy vastagabb papírt
hajtsunk félbe, majd a hajtáshoz rajzoljuk meg a tojás felét, végül vágjuk ki
és hajtsuk szét!
Rajzoljuk körbe a színes papíron a tojás
sablonját a kívánt darabszámban, majd vágjuk ki!
Középen különböző módokon vágjuk ketté a
tojásokat!
Hogyan játszhatunk a
tojásdarabokkal?
Az asztalra letesszük a félbevágott tojásokat, és a gyermeknek meg kell keresnie a párokat, össze kell illesztenie azokat.
Egy lapra rárajzolhatjuk a tojások körvonalát, amelyekre az összerakott párokat rá is ragaszthatja a gyermek.
A tojások darabjait jól észrevehető helyekre a szobába vagy a szabadba elhelyezhetjük, majd a gyermeknek össze kell gyűjtenie azokat.
A játékok fejlesztik a gyermek vizuális észlelését,
figyelmét, szem-kéz koordinációját, finommotorikáját, a keresési feladat pedig
a szemmozgásokat, a pásztázást, a látás-mozgás koordinációt, a perifériás
látóteret és annak felhasználását.
Tanácsok az elkészítéshez,
a játékvariációkhoz:
A tojások mérete ne legyen túl kicsi, hogy a
gyengénlátó gyermekek jól láthassák azokat és a vágott mintát is a közepén!
Kisebb gyermekeknek egyszerre csak 3-4 tojás
részeit adjuk oda összerakni, nagyobbaknál lehet növelni a tojások számát.
Minél inkább eltérő a középen vágott minta, annál könnyebb, minél hasonlóbb,
annál nehezebb párosítani.
Akiknél még nehezen megy az összepárosítás, egyszerűsíthetjük
a játékot úgy, hogy minden tojást különböző színű papírból vágunk ki. Másik
lehetőség, amely színtévesztő gyermeknek is segítség lehet, hogy az
összetartozó párokra ugyanolyan mintát (pl. kört, csillagot…) rajzolunk. A
rajzok legyenek a gyermek közeli látásélességéhez igazodóan megfelelő méretűek,
vastagabb fekete filccel rajzoltak.
Tartósabbá tehetjük a játékot, ha vastagabb
kartonra ragasztjuk a tojásokat, vagy már eleve arra rajzoljuk a mintát, és így
vágjuk ki azokat.
Nehezebb az összerakás, ha a tojások mindkét
oldala ugyanolyan színű, mert így esetleg még forgatni is kell az
összerakáskor. Ügyesebb gyerekek így is megpróbálhatják, de kisebb gyermekeknél
jobb, ha az egyik oldaluk másmilyen, így tudják, hogy a piros felükkel kell lerakni
az asztalra és összeilleszteni.
Ragasztáshoz ajánlott gyengénlátó gyermekeknek
olyan ragasztóstiftet használniuk, amely ragasztója színes, így a papíron jól
látható, hogy hová kenték, és hol kell még beragasztózniuk. Miután megszárad,
átlátszó lesz.
Húsvét elteltével kör, négyzet, vagy más formákkal is
készíthetünk ilyen kirakókat és játszhatunk velük.
Az iskolában sok olyan feladattal
fognak találkozni a gyermekek, amelyekhez elengedhetetlen a tájékozódási
képességük megfelelő fejlettsége, ezért fontos ezt már most jól megalapoznunk.
Szükséges, hogy a gyermek az iskolába lépéskor jól tudjon a saját testén,
térben és síkban is tájékozódni, többek között meg tudja állapítani a bal-jobb,
a fönt-lent irányokat, és a sor és oszlop fogalmát értse. Ezek gyakorlására
írok most pár ötletet.
Szükséges eszközök:
Az eszközöknek csak a fantáziánk
szabhat határt, én most a következő eszközöket használom fel:
tojástartók: 6, 10, és ennél több darabos (az utóbbit érdemes először 3×3-as, majd 4×4-es méretűre levágni)
olyan bonbonos dobozok, melyeknek belsejében szabályos sorokban és oszlopokban vannak bemélyedések
muffin sütőforma
bármilyen olyan doboz, tároló, melynek azonos méretű, szabályosan elhelyezkedő rekeszei vannak
kis tárgyak, melyek beleférnek a tartók, dobozok mélyedéseibe, rekeszeibe
mellékelt táblázatok (ezekbe pakolhat szintén kis tárgyakat, ill. rajzolhat a gyermek a szülő utasításai alapján)
Az eszközök, tárgyak, játékok megválasztásakor figyeljünk a gyermek
látássérüléséből fakadó speciális szempontokra:
ha szükséges, a tárgyakat ismertessük meg
először a gyermekkel, határozzuk meg azok funkcióját, anyagát, részleteit,
állapítsuk meg, miről ismerheti fel az adott dolgokat
a tárgyak legyenek élénk színűek, és ha egymásba
pakoljuk azokat, akkor egymás színétől eltérőek, tehát megfelelően
kontrasztosak
fontos a megfelelő méret is, bele lehessen tenni
a tartókba, de ne legyenek túl kicsik, hogy a gyermek meg tudja fogni, és
vizuálisan is fel tudja ismerni azokat
Játékos gyakorlatok a balra-jobbra, fölötte-alatta, közötte viszonyok
gyakorlására:
A gyermek rakjon be úgy különböző kisebb
tárgyakat, dolgokat a tartóba, ahogy a szülő mondja neki, pl.: „Rakd az autó
alá a golyót!” „Rakd a golyó jobb oldalára a legót!”
Berakhatunk előre tárgyakat, majd feltehetünk a
helyzetükről kérdéseket, pl.: „Mi van kupak bal oldalán?” „Mi van a
gyufaskatulya és a kisautó között?”
Tárgyak keresése „lépkedéssel”: a szülő
megfogalmazza, hogy a gyerek az ujjával merre menjen, pl. „Tedd az ujjadat a
bal felső sarokban lévő bemélyedésbe! Menj az ujjaddal kettőt lefelé! Menj
egyet jobbra! Mi van ott?” Szerepcserével is játszhatjuk, a gyermek mondhat
útvonalat a szülőnek, vagy megkérhetjük, hogy irányítson el adott tárgyhoz:
„Merre menjen az ujjam, ha az autóhoz akarok megérkezni?” Választhatunk egy
játékfigurát (Pl. Kinder tojás figura) vagy bábut, amellyel lépkedhetünk a tartókban,
vagy a rajzokkal kiegészített táblázatban.
A gyermek hallás utáni emlékezetét
fejleszthetjük a következő variációval: a szülő elmond két utasítást, a gyerek
ismételje meg utána, majd emlékezetből járja le azt az útvonalat. Pl.: „Mutasd
meg a macit! Most elmondom, merre menjen az ujjad. Hallgasd meg, majd ismételd
el utánam! Menj egyet balra, majd kettőt föl! ” Ezután járja le ezt az
útvonalat. „Milyen tárgyhoz érkezett meg
az ujjad?”
A következő két játék a gyermekek vizuális figyelmét és emlékezetét
fejleszti:
Először csak kevés rekeszes tartóval játsszuk: a
szülő valamelyik rekeszébe tesz egy tárgyat, melynek nem beszélik meg a
helyzetét, csak megnézi a gyerek, hol van, majd becsukja a szemét. A szülő
kiveszi a tárgyat, a gyermek kinyitja a szemét, majd tegye vissza ugyanoda azt.
Ha ez jól megy, lehet a tárgyak számát növelni, ill. több rekeszes tartóval
játszani.
Két tárgy van kezdetben a tartóban: a gyerek
megnézi azokat és a helyzetüket, majd becsukja a szemét. A szülő változtat
valamit rajtuk, pl. kicseréli valamelyiket egy másik tárgyra, vagy máshová
helyezi az egyiket, majd a gyerek kinyitja a szemét, és elmondja, mi változott.
Játékos gyakorlatok a sorok és oszlopok szerint való tájékozódás
gyakorlására:
Minden eszköznél először keresse meg a gyermek a
bal oldalt (ha még bizonytalan, segíthetjük őt, ha azt mondjuk neki, hogy
amelyik oldalon a szíved van), és ott a legfelső bemélyedést vagy négyzetet.
Innen húzza jobbra az ujját, és mondjuk is el, hogy ez az első sor. Ezután
minden soron ugyanígy menjen végig, közben mondja azok sorszámát.
Ellenőrzésképp megkérhetjük, húzza végig megint az ujját a második soron, a
negyedik soron… Ugyanígy ismertessük az oszlop fogalmát is. Újra keresse meg
bal oldalon a legfelső helyet, majd lefelé húzza az ujját, ez lesz az első
oszlop. Minden oszlopon haladjon végig, mondja a sorszámukat, majd
gyakorlásképp keresse meg a megnevezett oszlopot.
Kisebb játékokat, tárgyakat a szülő
meghatározása alapján tegyen a gyermek a tartóba, pl.: „A kupakot tedd a
második sor harmadik helyére!” „A golyót tedd a harmadik oszlop első helyére!”
Szerepcserével is játszhatjuk, amelynél a gyermek utasítása alapján a szülő
pakolja a tárgyakat.
A szülő előre beletehet a tartóba néhány
tárgyat, majd rákérdez azok helyzetére, pl. „Hol van a kisautó, melyik sorban,
melyik oszlopban?” Ugyanennél a feladatnál lehet kitalálós játékot is játszani,
pl. „Gondoltam egy tárgyra, ami a második oszlop második helyén van. Mi az?” A
szülő és a gyermek is fogalmazhat meg ilyen mondatokat.
Korábban írtunk a gépírás fontosságáról egy bejegyzésben. Akkor három gyakorló anyagot is megosztottunk, most ennek folytatása következik.
Ismétlésként: Minden „lecke” elején található egy rövid összefoglaló a legfontosabb szabályokról, majd a gyakorolandó betűk felsorolása következik, végül maga a gyakorlóanyag.