Beküldve:

“Festés” gyurmával

Ha valakinek esetleg nincs otthon gyurmája, az alábbi linken talál egy könnyen elkészíthető gyurmareceptet:

https://szinesotletek.blog.hu/2013/04/11/az_orok_ervenyu_fozheto_gyurma_receptje

Ez a játék már kiscsoportos gyermekekkel is játszható, de 1-2. osztályos gyermekek számára is élvezhetővé lehet tenni. Fejleszti a finommotorikát, a szem-kéz koordinációt, a vizuális megfigyelőképességet és előkészíti a színezésnél fontos vonalhatárok tartását is.

A játékhoz szükség van rajzlapra, vastag fekete filctollra és gyurmára. Használhatunk fehér lapot színes gyurmával, de színes lapot „színtelen” gyurmával is.

Rajzoljunk a lapra egy közepes méretű ábrát. Ez lehet egyszerű geometriai alakzat (pl. kör, négyzet), de lehet teljesen szabálytalan forma is (pl. egy pocsolya). A gyermek feladata, hogy gyurmával kitöltse („kiszínezze”) ezt az alakzatot úgy, hogy a vonalon belül maradjon, és ne maradjanak „kiszínezetlen” területek. Minél egyenesebb az alakzat körvonala, annál egyszerűbb a gyermeknek kitölteni, így a formák megrajzolásával tudunk nehezíteni a játékon.

Variálhatjuk úgy is a játékot, hogy két vagy több alakzatot rajzolunk a lapra különböző színekkel és a gyermek az azonos színű gyurmával tölti ki az ábrát – pl. pirosat pirossal, kéket kékkel stb. Közben a gyermek meg is nevezheti a használt színeket. Azonban itt is fontos, hogy inkább sötétebb színeket használjunk, melyek jól láthatóak a fehér papíron is. A játék ezen változatában fejlődik a színek ismerete, egyeztetése is.

Segíthetünk a gyerekeknek, ha kiporciózzuk a gyurmát az adott forma méretéhez mérten. Íme egy rövid film egy gyurmával való festésről:

https://newcloud.kptk.hu/index.php/s/th9fQ1zFZgN2IX4

Készítette: Horváth Melinda, Kónya Katalin

Beküldve:

Körömfestés – papíron…

Kinek ajánlott? Óvodásoknak, valószínűleg a lányokat jobban fogja érdekelni. J

Mi kell hozzá? Egy fehér papír vagy karton, fekete filc, ceruza, szövegkiemelő filc, vízfesték, bátraknak körömlakk, ragasztó és csillámpor.

Mit fejleszt? Jobb-bal differenciálást, testfogalmat, finommozgást, szem-kéz koordinációt, grafomotorikát, eszközhasználatot, kreativitást.

Hogyan kell játszani? Fekete filccel rajzoljunk egy jobb és egy bal kezet, egészen nagy körmökkel. Nagycsoportosoktól itt megkérdezzük, hogy melyik a jobb kéz, melyik a bal, melyik a hüvelykujj, mutatóujj, középső ujj, gyűrűsujj, kisujj, hol vannak a körmök. Mutassa meg magán is, hol vannak ezek a testrészek! Ha ez jól megy, akkor két szempont szerint is gondolkodhat! Kérjük meg, hogy mutassa meg a bal hüvelykujját, a jobb mutatóujját, stb. Kisebbektől még nem kell elvárni, hogy a jobb-bal oldalt differenciálni tudják, de mondókákkal például jól taníthatóak az ujjak elnevezésére (Hüvelykujjam almafa, Ez elment vadászni, stb.).

Jöhet a díszítés! Lehet használni ceruzát, filctollat, szövegkiemelő filcet, ragasztót, amibe csillámport szórunk, ha van otthon sötét színű körömlakk, az ügyes eszközhasználók azzal is próbálkozhatnak. Hagyjuk kibontakozni a kreativitásukat, bármivel, bárhogyan alkothatnak, de arra figyelni kell, hogy a vonalhatárokat igyekezzenek tartani!

Adaptációs lehetőségek: látássérülés mértékétől, a grafomotorium fejlettségétől függően lehet nagyobb kezeket rajzolni, vastagabb filccel meghúzni a körvonalakat. Aki ügyes rajzoló, mintát is készíthet a körmökre, esetleg a kézfejet is kidíszítheti.

Készítette: Szekeres Veronika

Beküldve:

Kitapintott tárgyakból kirakott történet

Ajánlott életkor: óvodás, kisiskolás

Fejleszti a tapintás általi felismerést, elősegíti a gyermek fogalmi készletének pontosítását, bővítését, hozzájárul a szóbeli kifejezőképesség, a logikus gondolkodás, az elvonatkoztatás, a kreativitás, a vizuális megfigyelőképesség, a rövid távú vizuális emlékezet, az alkalmazkodóképesség és az empátia fejlődéséhez.

Szükséges eszközök:

  • kisebb vászonzsák vagy párnahuzat
  • egyszínű terítő vagy pléd (hogy jól láthatóak legyenek a ráhelyezendő tárgyak)
  • a háztartásban is megtalálható tárgyak, eszközök, játékok (pl. kulcs, ceruza, kisautó, kiskanál, műanyag állatfigura vagy kisebb plüssállat, építőkocka stb.)

A játék leírása:

Az első játékos belenyúl a zsákba, és tapintás alapján megpróbálja kitalálni, hogy mit fogott meg. Mindkét kezét használhatja, de ne vegye ki a zsákból a tárgyat, csak miután kitalálta. Ha nem sikerül, lehet segíteni kérdésekkel: „Miből van szerinted? Milyen az alakja? Mire hasonlít? Találsz-e rajta olyan részletet, ami segít felismerni?” Ha így sem találja ki, próbálkozhat egy másik tárggyal.

Ezután kiteszi maga elé a terítőre, és elkezd egy történetet, amelyben ez a tárgy szerepel. Néhány mondat után abbahagyja. A következő játékos folytatja a mesélést az általa tapintással felismert, és zsákból kihúzott tárgyat a másik mellé illesztve, és felhasználva a történet alakításához.

A mese addig folytatódik, amíg kiürül a zsák. Az utolsó tárgyat kihúzva be kell fejezni, lezárva kerek egész történetté. A játékosok életkorától függően lehet játszani kevesebb vagy több tárggyal is.

További feladatként letakarhatjuk a sorba rakott tárgyakat egy kendővel, és emlékezetből kell felsorolni, figyelve a sorrendre is (segít, ha visszagondolunk a közösen alkotott történetünkre).

Játszhatunk a letakart tárgyakkal „Ki vagyok én?” játékot is. Vajon hányadik mondatunk után ismeri fel a gyermek a kitalálandó tárgyat?

Ez a játék arra is megtanítja a gyermeket, hogy odafigyeljen ránk (vagy a testvéreire), és türelmesen kivárja, amíg sorra kerül. El kell fogadnia, hogy nem csak ő irányít, együtt alakítjuk a történetet, nem mindig az ő akarata és ötletei érvényesülnek, de éppen ettől lesz érdekes és izgalmas a közösen töltött idő.

Készítette: Demeterné Pósfai Brigitta

Beküldve:

A cinege cipője – vers és kapcsolódó feladatok, játékok

A most következő játék kiválóan alkalmas arra, hogy korosztálytól függetlenül komplex módon fejlődjön a gyermek gondolkodása, bővüljenek az általános ismeretei. Fejlődjön az auditív figyelem, szövegértés, kommunikáció és beszédkészség, érzelmi intelligencia és szociális készség. Ezt követően pedig alkalmunk lesz a vizuális megfigyelés, analízis-szintézis, tapintás, grafomotoros készség fejlesztésére is!

1., Hallgassuk vagy nagy képernyőn nézzük meg az alábbi videót!

A gyermek életkorától függően gyorsan ellenőrizzük le, megértette-e a mese lényegét:

  • ki a mese főszereplője? (Cinege)
  • mire vágyik a cinegemadár? (cipőre)
  • miért szeretne cipőt? Mi miért hordunk cipőt? (fázik a lába)
  • kihez fordul segítségért? (Varjú Varga Pálhoz)
  • Segített neki? Miért nem? – itt egészen elképesztő ötletei szoktak lenni a gyerekeknek, ne nevessük ki őket ezért.  Itt nyílik lehetőség arra, hogy a témát érzelmeink feldolgozására használjuk! A beszélgetésbe a nagyobb testvérek is bekapcsolódhatnak.

A téma a segítség kérése és a megfelelő kommunikáció, amelyre a gyengénlátó gyermeknek az iskolában nagy szüksége lesz, hiszen neki kell majd jeleznie a társai és a pedagógusai felé, ha valamit nem lát jól, valamiért lemarad az órán, vagy valamiben segítségre szorul!

  • Előfordult-e már veled, hogy segítségre lett volna szükséged (például nem láttál jól valamit messziről)? Kértél segítséget? Kitől? Hogyan? Minél nagyobb a gyermek, annál fontosabb, hogy pontosan meg tudja fogalmazni, miben szorul segítségre!
  • Előfordulhat, hogy előjönnek rossz élmények az óvodából, iskolából, amikor segítségre lett volna szüksége, de valamiért nem kapott. Ne bagatellizáljuk el, a gyermek számára az apróságok is komoly érzelmi töltettel bírnak! Hallgassuk meg figyelmesen, engedjük kibeszélni magából, majd próbáljuk meg feloldani a negatív érzéseit a szituációtól függően!
  • Te szoktál segíteni másokon? Tereljük át a gyermek figyelmét arra, hogy másoknak is lehet szüksége segítségre, nem csak a rosszul látóknak, és ha tehetjük, mi is segítsünk másokon!

2., Rajzoljuk le a cipőnket!

– Először válassza ki valamelyik cipőjét!

– A gyengénlátó gyermeknek nem elég, ha azt mondjuk, nézd meg a cipőt alaposan. Irányított kérdésekkel tereljük a vizuális figyelmét a cipő fontos részleteire! Közösen nézzük meg, milyen jellemzői vannak! Miből készült? Tapogassuk végig az egyes részeit! Mekkora a talpa, sarka? Hosszú vagy rövidszárú? Fűzős, csatos, tépőzáras? Milyen színű? Milyen évszakban hordjuk, pl. bélelt, téli cipő? stb.

– Készítsünk elő egy lapot a rajzoláshoz, és válasszuk ki előre a megfelelő színű ceruzákat, hogy rajzolás közben ne terelődjön el a figyelme a ceruzák keresésével.

– Tegyük rá a cipőt oldalról a papírra. Egyik kezével rányomjuk a lapra, a másik kézzel körberajzolja (ebben mi is segíthetünk neki!)

– A feladat tehát az, hogy a saját képességei szintjén próbálja meg a lehető legpontosabban lemásolni a saját cipőjét! A horzsolásokat, kopásokat is rárajzolhatja! Ezzel is fejlődik a vizuális megfigyelőkészség!

Készítette: Némethné Izer Szilvia

Beküldve:

Gyurmanyomda

Köztudott, hogy a gyurmázás az egyik legjobb módszer a kis kezek erősítésére, a finommotorika fejlesztésére. Számos fajtája létezik a hagyományos gyurmán kívül, például homokgyurma, só-liszt gyurma, de a kókuszgolyó készítése is ide tartozik.

A most következő játékhoz hagyományos vagy só-liszt gyurmát ajánlok. Összegyúrjuk, 3-4 cm vastagra kilapítjuk, majd a lakásban található apróbb tárgyak egy részét vagy egészét egy pillanatra belenyomjuk. A gyerekek feladata, hogy megtalálják, melyik lenyomathoz melyik tárgy tartozik.

Miért jó ez a játék? Mert a klasszikus árnyékkereső feladatok helyett lehetőség van a tárgyak mintája alapján keresni, vagy ha csak a tárgy egy részét nyomjuk bele, akkor a rész-egész viszony felismerésére is lehetőségünk nyílik. Fejlődik a tapintás, a vizuális megfigyelőkészség, vizuális differenciálás is, nem is beszélve a logikai gondolkodásról.

Természetesen több nehézségi szintet is alkalmazhatunk:

  1. A tárgynak nem az egészét nyomjuk bele a gyurmába, csak egy jellemző részletét.
  2. A kisebbeknek tegyük a gyurma mellé a tárgyakat, hogy így párosítsák. A nagyobbaknak viszont ne mutassuk meg, hanem anélkül próbálják kitalálni, milyen tárgyakat nyomtunk a gyurmába.
  3. Ha van olyan, amit nem sikerült kitalálni, akkor a maradék tárgyakat vászonzsákba tegyük, és tapintás útján próbálják megtalálni a lenyomatok párját, mielőtt kihúznák a tárgyat a zsákból. Ha végképp nem megy, akkor persze kivehetjük, és megnézhetjük közösen.

Készítette: Némethné Izer Szilvia

Beküldve:

Több-kevesebb

A következő játék elsősorban a nagycsoportos, iskolába készülő gyermekeknek ajánlott. Gyakorolni lehet vele a számlálást, több-kevesebb fogalmát és a vizuális megfigyelőképességet, finommotorikát is fejleszti.

Szükséges hozzá 2 lapos tálca/tányér (én egy Medvesajtos doboz 2 felét használtam), 2 egyforma színű és méretű pálcika és – lehetőleg egyforma – kupakok (vagy bármi más, amiből sok van otthon, pl. bab, gomb, legó).

Fontos, hogy egyszínű háttéren dolgozzunk és mind a tálcák, mind a pálcikák, mind a kupakok színben kontrasztosak legyenek a háttérrel és egymással is, hogy a gyermek könnyen észrevegye őket. Óvodás korban 6-ig kell ismerniük a gyermekeknek a számokat, így nem érdemes annál nagyobb mennyiségekkel dolgozni.

Játékvariációk:

  1. Rakunk mindkét dobozba valamennyi kupakot. A gyermek számolja meg, melyikben hány darab van, majd mondja meg, melyikben van több/kevesebb!
  2. Rakunk az egyik dobozba valamennyi kupakot. A gyermek számolja meg, hányat raktunk bele, majd rakjon a másikba az utasításunknak megfelelően többet vagy kevesebbet.
  3. Rakunk mindkét dobozba valamennyi kupakot. A gyermek számolja meg, melyikben hány darab van, majd mondja meg, melyikben van több/kevesebb és pálcikákból rakja ki a megfelelő relációs jelet („kacsacsőrt”)!
  4. Rakunk az egyik dobozba valamennyi kupakot. A gyermek számolja meg, hányat raktunk bele, majd rakjon a másikba az általunk kirakott relációs jelnek megfelelően többet vagy kevesebbet.

Ha még nehezen megy a gyermeknek a relációs jel kirakása, előre elkészíthetjük azt például kartonra ragasztott hurkapálcákból.

Készítette: Horváth Melinda

Beküldve:

Útvonal építése

Ezt a játékot már kiscsoportos gyermekekkel is lehet játszani. Fejleszti a szemmozgásokat, a szem-kéz koordinációt és a finommotorikát.

Szükséges hozzá fehér lap, vastag, sötét színű filctoll és sok kupak.

Alapfeladat: Filctollal rajzolunk egy tetszőleges vonalat a lapra. A gyermek ezt először kövesse csak a szemével, majd az ujját vezesse rajta végig. Ezután kupakokból rakja ki a megrajzolt útvonalat.

Ez a feladat szinte végtelen módon variálható az útvonalak tekintetében, melynek csupán kreativitásunk és a gyermek képességei szabnak határt. Azonban mindig szem előtt kell tartani, hogy vastag filctollal dolgozzunk, mely jól látszik a papíron, illetve a megrajzolt útvonalak ne legyenek zsúfoltak, a vonalak lehetőleg ne keresztezzék egymást. A lapokat feldobhatjuk egy-egy egyszerű rajzzal is: pl. az útvonal elejére egy nyulat, a végére egy répát rajzolunk.

Készítette: Horváth Melinda

Beküldve:

Formaegyeztetés – a kisebbeknek és az aliglátóknak

Könnyen készíthetünk formaegyeztető, körvonal- illetve árnyékkereső játékokat a kicsiknek. Nincs másra szükségünk, mint egy nagy fehér lapra, ceruzára, vastag fekete filctollra, valamint mindenféle játékra vagy háztartási eszközre, amit a lakásunkban találunk!

Rendezzük el a tárgyakat a lapon, rajzoljuk körbe ceruzával, majd vastag fekete filctollal, és már kezdődhet is a móka! Vajon melyik játék hol lakik a képen?

A tárgyak válogatásánál ügyeljünk az alábbiakra:

  • gyenge kontrasztérzékenység esetén a fehér laptól jól elkülönülő, színes tárgyakat válasszunk!
  • kisebbeknél egészen eltérő formákkal kezdjünk, akár olyan játékokkal is, amelyeket már ismer. Ezeket be is színezhetjük az eredeti színükre.
  • ha már ügyesebbek, akkor csak az árnyékukat színezzük be, vagy csak a körvonalukat húzzuk meg vastag fekete filccel!
  • a nagyobbaknál egészen hasonló tárgyakat is választhatunk, hogy még jobban fejlődjön a vizuális differenciáló képesség!
  • kérjük meg a gyermeket arra, hogy lehetőleg ne próba alapján találgasson, hanem alaposan nézzük meg a tárgyak formáját, jellemző tulajdonságait, és úgy keresse meg a hozzá tartozó képet!

Kellemes szórakozást!

Készítette: Némethné Izer Szilvia

Beküldve:

Mi van a képen? – kisiskolásoknak vizuális képességfejlesztő játék

Ez a játék már 1. osztályos gyermekekkel is játszható. Fejleszti a vizuális megfigyelőképességet, a vizuális analízis-szintézist, kiegészítést és a gondolkodást, emellett bővítheti a szókincset és az általános ismereteket is. Továbbá szükséges hozzá a vizuális emlékezet és a már meglévő ismeretek előhívása is.

A játék elkészítéséhez szükség van rajzlapra, vonalzóra, ceruzára, ollóra, vastag filctollra. A rajzlapokból vágjunk egyforma nagyságú négyzeteket (én 11*11cm-es mérettel dolgoztam). Ezek egy részére kerülnek a rajzok, a másik részükből készülnek a takarókártyák. A rajzokat készítsük vastag filctollal és legyenek minél egyszerűbbek, ugyanakkor a tárgyak jellegzetes vonásait tartalmazók. Kezdetben olyan ábrákat használjunk, amelyeket a gyermek is ismer. Később, ha már „ráállt a szeme” a feladatra, használhatjuk a játékot az ismeretek bővítésére is, majd jöhetnek a számok és a betűk is. A takarókártyákat úgy készíthetjük el, hogy a méretre vágott lapokra vágjunk 2-3, azonos formájú lyukat. Ezek lehetnek egyszerű geometriai formák is (pl. kör, négyzet), de lehetnek alaktalan „pacák” is.

Mivel a gyermek a rajzokból csupán egy-egy részletet lát, fontos, hogy maguk az ábrák és a takarókártyákon vágott lyukak is nagy méretűek legyenek.

A játék menete:

  • Ha szükséges, először nézzük meg letakarás nélkül azokat a rajzokat, amelyekkel aztán játszani fogunk. A gyermek nevezze meg, mi van a képen, beszéljük meg, miről/mikről lehet felismerni. Segíthetünk azzal is, hogy előre megmondjuk, most rajzokkal/betűkkel/számokkal fogunk játszani.
  • Válasszunk ki egy ábrát és a takarókártyát rátéve mutassuk meg a gyermeknek. Ha elsőre nem ismeri fel az ábrát, fordítsunk egyet a takarókártyán, így újabb részleteket ismer meg a gyermek. Ha sikerült kitalálni, mi van a képen, vegyük le a takarókártyát, majd jöhet a következő.
Beküldve:

Vonalkövető – szemmozgást fejlesztő lapok

Kinek ajánlott? Óvodásoknak.

Mit fejleszt? Szemmozgásokat, szem-kéz koordinációt, finommozgást.

Miből lehet elkészíteni? Fekete fotókartonból és világos színű szalaggal, de a minták felrajzolhatóak fehér papírra fekete filctollal is, a lényeg, hogy kellően kontrasztos, és vastag legyen a vonal. Fényérzékeny gyerekeknek ajánlott a matt, fekete háttér. A csillogó, feltűnő színű szalagok az aliglátó gyerekeknek jobban láthatóak.

Hogyan lehet játszani?

  • Szemmozgások fejlesztéséhez: üljünk a gyermekkel szemben, és kérjük meg, hogy kövesse a szemével a vonalat, úgy, hogy közben a fejével nem mozdul.
  • Szem-kéz koordináció fejlesztéséhez: kövesse a vonalakat a mutatóujjával, pálcikával, a kedvenc kisautójával…akármivel végigkövetheti a vonalakat, ami motiválja őt. Itt fontos figyelni, hogy a keze és a szeme ne veszítse el egymást, tehát a szemével folyamatosan követnie kell a mutatóujját, vagy azt az eszközt, ami a kezében van.

A sorrend:

Először egyenes vonalat követünk vízszintesen, függőlegesen. Majd több egyenes vonal következik, amiket úgy kell követni, mintha olvasnánk: balról jobbra, fentről lefelé.

Majd az átlós vonalak következnek.

Még nehezebbek a cikkcakkok.

Végül egész labirintusokat is lehet követni.

Készítette: Szekeres Veronika