Tapintás útján nemcsak a dolgok alakjáról, hanem a különböző tapintású anyagminőségekről, valamint a dolgok hőmérsékletéről is információkat szerezhetünk. A gyerekek többsége szívesen tapint meg különböző dolgokat, szívesen játszik a tapintásával. Vannak azonban olyan gyerekek is, akik kifejezetten hárítják a különböző anyagok érintését. Esetükben hosszabb folyamat eredménye lehet, hogy már hajlandóak legyenek hozzáérni, megfogni egy-egy anyagot, ehhez érdemes gyógypedagógus szakember segítségét, tanácsát kérni.
- Ismerős dolgok tapintása
Mindenképpen a kellemes tapintású anyagokkal kezdjünk, amiről tudjuk, hogy a gyermek szívesen érinti. Amikor anyagminőségeket szeretnénk felismerni, akkor lehetőleg minél nagyobb felületen kell érintkezniük az ujjainkkal, ezért meg kell tanítani a gyermekeket, hogy hogyan nyúljanak hozzá az adott anyaghoz, hogyan simítsák meg. A középső vagy mutatóujj hegyével, gyorsan, felületesen végzett érintés nem biztos, hogy elegendő információt ad egy anyag milyenségéről.
– keressünk jellegzetes tapintású, felületű ruhákat, tárgyakat és tapintassuk meg a gyermekkel. Mindig mondjuk el, milyennek érezzük, így nagyon sok fogalomnak a nevét megtanulja: sima, érdes, rücskös, stb. Más a tapintása a fának, fémnek, műanyagnak, a különböző textíliáknak.
– nyomkodjuk is meg az adott dolgokat, hogy kemények-e, vagy puhák, esetleg rugalmasak?
– a hőmérsékletükről is beszélgethetünk: a fémből készült tárgyak általában első érintésre hidegebbek, de a kisebb méretűek a kezünktől gyorsan fel is melegszenek. A műanyag is kelthet hűvösebb érzetet, mint pl. a fa. Érdekes, hogy a különböző textíliáknak is lehet hűvösebb vagy melegebb érzetű az érintése (a selyem pl. hűvös, a plüss, bársony meleg, stb.)
2. Tapintsunk ismerős anyagokat!
A már ismert anyagokat tapintás útján ismertessük fel a gyermekkel. A szem csukva tartása általában kényelmetlen, a szembekötést pedig sok gyerek elutasítja, ezért a legjobb, ha egy könnyű kendővel, textillel letakarjuk a tapintandó anyagot, és gyermeknek kell bedugnia a kendő alá a kezét. Két kézzel is tapinthatja, ha szeretné, de figyelmeztessük, hogy ne vegye elő az adott dolgot, csak amikor már kitalálta, hogy mi az.
3. Alakfelismerés tapintással
Más jellegű feladat, ha konkrét tárgyat kell kitalálni tapintás útján. Ilyenkor az anyagminőség mellett az alaknak van fontos szerepe. A tapintás stratégiája is más kell, hogy legyen: ha kisebb, akkor kézbe kell venni, két tenyerünkkel megtapogatni. Ha nagyobb, akkor is célszerű két tenyérrel megtapogatni, a textilt az ujjaink közé véve megnyomni, megdörzsölni. Mutassuk meg a gyermeknek közelről ezeket a mozdulatokat, biztassuk, hogy utánozzon minket. Majd ezután rögtön rejtsük kendő alá a tárgyat, és újra tapogattassuk meg vele, hogy rögzüljenek a mozdulatok, illetve maga a tapintási élmény.
Szerepváltással még érdekesebbé tehetjük a játékot: egyszer én ejtek valamit a kendő alá, azután nekem kell kitalálnom.
4. Párosító játékok
– Rejtsünk a kendő alá valamit, az asztalra pedig tegyünk ki 2-3 különböző tapintású dolgot, köztük a kendő alattinak a párját. A láthatókhoz tapintással keressük meg a párt. Segítség lehet, ha a kint lévő tárgyakat meg is tapinthatja az egyik kezével, miközben a másikkal a kendő alatt tapogat. Később több dolgot is tehetünk a kendő alá, és azok közül kell kiválasztani a kint lévőkhöz a párokat. A legnehezebb, amikor az összes pár mindkét tagja a kendő alatt van, és csak tapintással párosítunk.
– apróbb tárgyakat is párosíthatunk a fent leírt módon: pl. kupakok, gyufásdoboz, dobókocka, társasjáték bábu, gomb, kiskanál, stb. Minél hasonlóbbak egymáshoz a tárgyak, annál nehezebb a feladat.
– különböző dolgok összetartozó részeit is párosíthatjuk: dobozok- tégelyek- flakonok és kupakjaik, vagy logikai kapcsolatban lévő dolgokat: kanál-villa, gyufaszál és gyufásdoboz, ceruza és toll. Még nehezebb a feladat, ha a gyermek nem tudja előre, milyen tárgyak kerültek a kendő alá, és magától kell rájönnie a párokra. Természetesen ilyenkor a már jól ismert tárgyakkal érdemes játszani, hiszen összetett a feladat.
A különböző érzékelési csatornákat célszerű összekapcsolni: amit látunk, ahhoz kapcsoljunk tapintási vagy hangélményt is, a tapintott dolgot kocogtassuk meg, hogy milyen a hangja, stb., annak érdekében, hogy még pontosabb, összetettebb fogalmak alakuljanak ki a gyermekben.
Készítette: Garai Szilvia