Szív díszítés – fűzés papíron – ajándéknak is jó ötlet

A fűzés, mint tevékenység végzése hasznos minden gyermeknek, különösen is a gyengénlátó gyermekeknek, hiszen fejleszti a szem-kéz koordinációjukat és a finommotorikájukat is, amelyek elmaradást mutathatnak náluk. Óvodás és iskolás gyermekek számára is ajánlom a következő kézműves foglalatosságot. Az elkészült alkotás ajándékba is adható, például a közelgő Anyák napja alkalmából.

Szükségünk lesz egy kartonlapra, lyukasztóra és fűzőszálra, amely lehet vastagabb fonal, zsinór vagy vékony szalag. Jó, ha van kéznél szigetelő szalag is.

Először rajzoljuk meg a kartonra a mintát, amely bármi lehet. Én szívet készítek most, de lehet óvodai jeleket (pl. gomba, halacska, házikó, pillangó), vagy más egyszerű alakzatokat is (pl. négyzet, kör). Vágjuk ki, majd a szélén kb. 1 centiméterenként készítsünk lyukakat a lyukasztóval. A lyukak száma páros szám legyen, mert akkor jön ki szépen a fűzés mintája.

Körbefűzhetjük a papír szélét szaggatottan, vagy egymásba kapcsolódóan, ill. egyes formáknál jól mutathat, ha a közepén is átfűzzük a fonalat a távolabbi lyukakat összekötve így.

Vágjuk le a fűzőszálat a fűzés célja alapján a megfelelő méretűre! Ha a karton szélén „szaggatottan” szeretnénk fűzni, akkor kicsivel hosszabb legyen attól, mint amivel körbe tudnánk keríteni a mintát. Ha teljesen körbefűzzük, akkor több mint kétszer olyan hosszú legyen. Mindenesetre ne legyen túl hosszú a szál, mert azzal nehezen boldogul a gyermek, inkább pótoljuk majd azt a fűzés közben.

Bármilyen fűzőszálat is használjunk, könnyebb a gyermeknek azt átdugni a lyukakon, ha az elejét körbetekerjük a színétől eltérő színű szigetelő szalaggal (lásd a képen). Ennek hiányában cellux ragasztószalaggal egy kis papírdarabot, és előtte, mögötte a fonalat is betekerhetjük, de a szigetelő szalag a tapasztalatom szerint jobban a helyén marad. Mindez azért szükséges, mert így nem jön szét a fonal, szalag vagy zsinór, és a gyengénlátó gyermeknek könnyebb is észrevennie, hol van annak az eleje.

A fűzőszál végét a karton hátuljára ragaszthatjuk cellux ragasztóval, vagy nagy csomót köthetünk rá, vagy egy gemkapoccsal rögzíthetjük a szélén, amit a fűzés végeztével eltávolítunk a kartonról. A szigetelő szalagot pedig a végén levághatjuk a fűzőszálról. Ha szeretnénk masnit is kötni rá, akkor hagyjunk a fűzés kezdetén és a végén is egy-egy hosszabb fonalat, amelyből elkészítjük majd ezt.

Kisebb gyerekeknek szükség esetén segíteni kell még a fűzés menetében, hogy honnan és melyik lyukba kell befűzni a szálat.

Az elkészült művet tovább díszítheti a gyermek saját rajzával, esetleg matricával, ill. ráírhatunk kedves üzenetet is. Akár hurkapálcikára is rögzíthetjük, vagy akasztót köthetünk rá.

Ha ajándékba szánjuk, biztos nagy örömet szerzünk majd a megajándékozottnak!

Készítette: Kolozs Ildikó

Bowling pet palackból

A jól ismert bowling játékot otthon is könnyedén előállíthatjuk, ezzel is fejlesztve a szem-kéz koordinációt.

Eszközök:

  • 10 db pet palack (kicsiknél kevesebb is elég)
  • egy nehezebb kislabda
  • a palackok jelöléséhez papír, cellux, filctoll

Elkészítés:

  1. A palackokat jelöljük meg színekkel, számokkal vagy mindkettővel. Ez jelenti, hogy hány pontot érnek (kicsiknél az sem baj, ha mind egyforma, és minden eldőlt bábu egy pontot ér).
  2. Helyezzük el a bábukat a földön háromszög formában (4, 3, 2, 1). Jó, ha a háttér semleges színű!
  3. Húzzunk egy vonalat a padlóra (vagy ragasszunk oda egy csíkot), ahonnan gurítani fogunk.
  4. Beszéljük meg, hogy hány gurításból áll egy kör, és már kezdődhet is a móka!

(ha túl könnyen felborulnak a palackok, tölthetünk az aljára egy kis vizet)

Készítette: Némethné Izer Szilvia

Akadálypálya

Kisebb és nagyobb gyerekek is lelkesedéssel próbálják ki az ügyességüket, és mennek végig a különböző akadálypályákon. Az egyéni és a csoportos foglalkozásokon is nagy sikere szokott lenni ennek a játéknak.

Fejleszti a téri tájékozódást, az irányok felismerését, a mozgáskoordinációt (szem-láb, szem-kéz koordinációt) és az egyensúly-érzékelést. A gyermek a távoli látását használja közben, és a mozgásigényét is kielégítheti.

Az otthon található bútorok, használati tárgyak függvényében sokféle módon összeállíthatjuk a pályát. A gyermek is adhat ötleteket, alakíthatja a saját ízlésének, képességeinek megfelelően.

Az itt leírt ötletek szabadon variálhatók, bővíthetők. A tervezésnél vegyük figyelembe a részt vevő gyermek(ek) életkorát, képességeit, látásuk mértékét, a rendelkezésre álló helyet és eszközöket! Kezdetnek egyszerűbb pályát állítsunk össze, melyet fokozatosan nehezíthetünk. Nagyon ügyes és gyors gyerekek számára időméréssel még izgalmasabbá tehetjük a játékot. Használjunk – lehetőség szerint – élénk színű, kontrasztos (a háttérből színükben kiemelkedő) tárgyakat, bútorokat, vagy jelöljük meg színes papírral, szalaggal ezeket, hogy a gyengénlátó gyermek számára is jól láthatóvá váljanak.

Lehetséges akadályok:

  • Ruhaszárító állványról lelógó sálak, ingujjak alatt kell átkúszni úgy, hogy a gyermek háta ne érjen hozzájuk, ne mozdítsa meg ezeket!
  • Magasabb és szélesebb székek lába alatt is átkúszhat.
  • Lépje át a seprűnyelet, amelyet két, egymástól távolabb álló szék ülőrészére helyeztünk!
  • Lépkedjen végig, vagy másszon négykézláb színes kartonokból kivágott lábnyomokon vagy körlapokon, minden lapot pontosan érintve a tenyerével, talpával! A lapok helyettesíthetők ülőpárnákkal is.
  • Dobjon kislabdát ruháskosárba különböző távolságokból, vagy segítsen a plüssállatának beleugrani! De használhat papírtányér-frizbit is, amelyet előzőleg kiszínezett, kidíszített!
  • A papírtányér belsejét kör alakban kivágva papírgyűrű is készülhet, melyet fél literes ásványvizes vagy üdítős palackra kell rádobnia. A palackokat megtölthetjük színes folyadékkal, hogy jobban látszódjanak, vagy ragaszthatunk a külsejükre színespapírt.
  • Egyensúlyozzon végig a földre kanyargósan elhelyezett ugrókötélen! (A fogantyújára ne lépjen rá!)
  • Szlalomozzon nagyméretű könyvek, lexikonok között!
  • Nehezítésként úgy is végigjárhatja az akadályokat, hogy közben egy kanálra helyezett pingponglabdát, vagy a fejére rakott kispárnát, plüssfigurát egyensúlyoz.

Készítette: Demeterné Pósfai Brigitta

Torpedó

Kinek ajánlott? Felső tagozatosoknak, de módosításokkal kisebbek is játszhatják.

Mit fejleszt? A síkban való tájékozódást több szempont figyelembevételével, mátrixokban gondolkodást, vizuális gondolkodást.

Hogyan kell játszani?

Mindkét játékos előtt két 10×10-es négyzetrács van. Egyiken a saját hajói vannak, a másikon a párjától elszenvedett lövéseket jelöli. Fontos, hogy egymás tábláját nem láthatják!

Először a saját hajókat kell felrajzolni az egyik táblára: egy egymezős, egy kétmezős, egy hárommezős, egy négymezős és egy ötmezős hajót. A játékot lehet nehezíteni a hajók formájával, és egyszerűsíteni a hajók számával.

A játék menete: az egyik játékos -a támadó- mond egy pozíciót (pl. C8). A védekező játékos megnézi a saját hajói között, hogy azon a mezőn van-e hajója, és ennek megfelelően válaszol. Ha nincs: nem talált. Ha van: talált. Ha van, és azzal a hajó összes mezőjét kilőtte a támadó: talált, süllyedt. Ez után cserélnek, az eddig védekező játékos támad, egészen addig, amíg valamelyiküknek az összes hajója el nem süllyed.

Alacsony látásélesség esetén ne a hagyományos négyzetrácsos papírlappal játsszanak, hanem rajzoljanak nagyobb méretben egy kontrasztos rácsmezőt! Ebben az esetben játszhatnak először kisebb területen, kevesebb hajóval. Látótérproblémák esetén inkább a kontrasztosságra, és ne a túlzott méretnövelésre törekedjenek.

Nagycsoportos óvodások, kisiskolások is torpedózhatnak, ha kisebb területen játszanak, és a számok, betűk helyét valamilyen szimbólummal, színnel helyettesítik.

Készítette: Szekeres Veronika

Korrekciós feladatlapok III.

1998-ban készült egy fejlesztőprogram és feladatlapcsomag, melynek címe Korrekciós feladatlapok gyengénlátó gyermekek számára. A feladatlapok egy részét a mai napig használjuk az óvodások fejlesztése, iskola-előkészítése során. A III. csomag feladatlapjai itt elérhetőek:

https://newcloud.kptk.hu/index.php/s/TK0J1jxlPf9ZIG7

A Paraszkay Sára által készített Módszertani útmutató:

https://newcloud.kptk.hu/index.php/s/RqR0rzX1F1EXeso

Ha a dokumentumok megnyitásával nehézségei akadnak, akkor olvassa el egy korábbi bejegyzésben az útmutatást.

Készítette: Kónya Katalin

Tapasztalatok és fotók

Kedves Szülők és Érdeklődők!

Március közepe óta eltelt 3,5 hét. Sajnos azóta nem tudtunk személyesen találkozni Önökkel és gyermekeikkel. Elindult a fejlesztés különböző módokon, sokféle csatornán. Folytatjuk az egyéni fejlesztéseket és az iskola-előkészítő csoportok foglalkozásait is digitálisan, illetve akit nem sikerült elektronikus úton elérni, annak postai úton küldtünk anyagokat. Nagy örömünkre rengeteg visszajelzést kaptunk a szülőktől, sok fotóval és videóval. Az alábbi galériában azokat a jól sikerült munkákat, különböző tevékenységekről készült fotókat osztjuk meg, melyeket a szülőktől kaptunk (ők engedélyezték a blogon való megosztást). Ezúton is szeretnénk kiemelni, hogy a szülők többsége rendkívüli lelkesedéssel és kitartással végzi a “feladatokat”, fejlesztő játékokat, tevékenységeket a gyerekeikkel. Az integrált gyengénlátó és aliglátó óvodás gyerekek és iskolás diákok sokat dolgoznak, biztosak vagyunk benne, hogy ez meg is látszik majd a fejlődésükön!

Az EGYMI munkatársaival mindenkinek jó egészséget, boldog Húsvétot és a tavaszi szünetre jó pihenést kívánunk!

Kónya Katalin, EGYMI intézményegység-vezető

Húsvéti bárány készítése

Ezt a bárányt már a legkisebbekkel el lehet készíteni, nem kell hozzá nagy kézügyesség, sem különleges eszköz. Csak papírra, ceruzákra, ragasztóra és vattára vagy gyurmára van szükség.

A mellékelt sablont kinyomtatjuk, de rajzolhatunk mi magunk is egyszerű bárány figurát. A gyermek rajzoljon szemet neki, vagy ragaszthat rá mozgó szemet, ha van ilyen otthon, és színezze ki a patáit! Ragasszon vattából gyapjat a báránynak, vagy fehér ill. natúr színű gyurmából is készítheti a bundáját. Rajzolhat alá füvet, mellé virágokat, vagy bármit, amit szeretne. Az ügyesebbek, nagyobbak színes képeslapot varázsolhatnak belőle, ha gazdagon körberajzolják tavaszi virágokkal, felhőkkel, pillangókkal, stb.

Készítette: Garai Szilvia, Kolozs Ildikó

Tojáskirakó

Egy olyan játékot ismeretetek most, mely a közelgő ünnephez, Húsvéthoz is kapcsolódik. Az eredeti ötlet az interneten található a lent feltüntetett honlapon. Először el kell készíteni a tojásokat, amelyekkel játszunk majd.

Szükséges eszközök: színes és fehér papír, ceruza, filctoll, olló és ragasztó.

Az elkészítés menete:

  1. Nyomtassuk ki a bejegyzés alján a linken megjelölt sablont, vagy készíthetünk mi magunk is: egy vastagabb papírt hajtsunk félbe, majd a hajtáshoz rajzoljuk meg a tojás felét, végül vágjuk ki és hajtsuk szét!
  2. Rajzoljuk körbe a színes papíron a tojás sablonját a kívánt darabszámban, majd vágjuk ki!
  3. Középen különböző módokon vágjuk ketté a tojásokat!

Hogyan játszhatunk a tojásdarabokkal?

  • Az asztalra letesszük a félbevágott tojásokat, és a gyermeknek meg kell keresnie a párokat, össze kell illesztenie azokat.
  • Egy lapra rárajzolhatjuk a tojások körvonalát, amelyekre az összerakott párokat rá is ragaszthatja a gyermek.
  • A tojások darabjait jól észrevehető helyekre a szobába vagy a szabadba elhelyezhetjük, majd a gyermeknek össze kell gyűjtenie azokat.

A játékok fejlesztik a gyermek vizuális észlelését, figyelmét, szem-kéz koordinációját, finommotorikáját, a keresési feladat pedig a szemmozgásokat, a pásztázást, a látás-mozgás koordinációt, a perifériás látóteret és annak felhasználását.

Tanácsok az elkészítéshez, a játékvariációkhoz:

  • A tojások mérete ne legyen túl kicsi, hogy a gyengénlátó gyermekek jól láthassák azokat és a vágott mintát is a közepén!
  • Kisebb gyermekeknek egyszerre csak 3-4 tojás részeit adjuk oda összerakni, nagyobbaknál lehet növelni a tojások számát. Minél inkább eltérő a középen vágott minta, annál könnyebb, minél hasonlóbb, annál nehezebb párosítani.
  • Akiknél még nehezen megy az összepárosítás, egyszerűsíthetjük a játékot úgy, hogy minden tojást különböző színű papírból vágunk ki. Másik lehetőség, amely színtévesztő gyermeknek is segítség lehet, hogy az összetartozó párokra ugyanolyan mintát (pl. kört, csillagot…) rajzolunk. A rajzok legyenek a gyermek közeli látásélességéhez igazodóan megfelelő méretűek, vastagabb fekete filccel rajzoltak.
  • Tartósabbá tehetjük a játékot, ha vastagabb kartonra ragasztjuk a tojásokat, vagy már eleve arra rajzoljuk a mintát, és így vágjuk ki azokat.
  • Nehezebb az összerakás, ha a tojások mindkét oldala ugyanolyan színű, mert így esetleg még forgatni is kell az összerakáskor. Ügyesebb gyerekek így is megpróbálhatják, de kisebb gyermekeknél jobb, ha az egyik oldaluk másmilyen, így tudják, hogy a piros felükkel kell lerakni az asztalra és összeilleszteni.
  • Ragasztáshoz ajánlott gyengénlátó gyermekeknek olyan ragasztóstiftet használniuk, amely ragasztója színes, így a papíron jól látható, hogy hová kenték, és hol kell még beragasztózniuk. Miután megszárad, átlátszó lesz.

Húsvét elteltével kör, négyzet, vagy más formákkal is készíthetünk ilyen kirakókat és játszhatunk velük.

Ezen a honlapon találtam az ötletet:

Itt lehet letölteni a nyomtatható tojás sablonokat:

https://drive.google.com/file/d/0Bwp61GKt0r62UVZIcmFrSlZYUVU/view

Készítette: Kolozs Ildikó

Játékos ötletek a síkban való tájékozódás fejlesztésére

Az iskolában sok olyan feladattal fognak találkozni a gyermekek, amelyekhez elengedhetetlen a tájékozódási képességük megfelelő fejlettsége, ezért fontos ezt már most jól megalapoznunk. Szükséges, hogy a gyermek az iskolába lépéskor jól tudjon a saját testén, térben és síkban is tájékozódni, többek között meg tudja állapítani a bal-jobb, a fönt-lent irányokat, és a sor és oszlop fogalmát értse. Ezek gyakorlására írok most pár ötletet.

Szükséges eszközök:

Az eszközöknek csak a fantáziánk szabhat határt, én most a következő eszközöket használom fel:

  • tojástartók: 6, 10, és ennél több darabos (az utóbbit érdemes először 3×3-as, majd 4×4-es méretűre levágni)
  • olyan bonbonos dobozok, melyeknek belsejében szabályos sorokban és oszlopokban vannak bemélyedések
  • muffin sütőforma
  • bármilyen olyan doboz, tároló, melynek azonos méretű, szabályosan elhelyezkedő rekeszei vannak
  • kis tárgyak, melyek beleférnek a tartók, dobozok mélyedéseibe, rekeszeibe
  • mellékelt táblázatok (ezekbe pakolhat szintén kis tárgyakat, ill. rajzolhat a gyermek a szülő utasításai alapján)

Az eszközök, tárgyak, játékok megválasztásakor figyeljünk a gyermek látássérüléséből fakadó speciális szempontokra:

  • ha szükséges, a tárgyakat ismertessük meg először a gyermekkel, határozzuk meg azok funkcióját, anyagát, részleteit, állapítsuk meg, miről ismerheti fel az adott dolgokat
  • a tárgyak legyenek élénk színűek, és ha egymásba pakoljuk azokat, akkor egymás színétől eltérőek, tehát megfelelően kontrasztosak
  • fontos a megfelelő méret is, bele lehessen tenni a tartókba, de ne legyenek túl kicsik, hogy a gyermek meg tudja fogni, és vizuálisan is fel tudja ismerni azokat

Játékos gyakorlatok a balra-jobbra, fölötte-alatta, közötte viszonyok gyakorlására:

  • A gyermek rakjon be úgy különböző kisebb tárgyakat, dolgokat a tartóba, ahogy a szülő mondja neki, pl.: „Rakd az autó alá a golyót!” „Rakd a golyó jobb oldalára a legót!”

  • Berakhatunk előre tárgyakat, majd feltehetünk a helyzetükről kérdéseket, pl.: „Mi van kupak bal oldalán?” „Mi van a gyufaskatulya és a kisautó között?”

  • Tárgyak keresése „lépkedéssel”: a szülő megfogalmazza, hogy a gyerek az ujjával merre menjen, pl. „Tedd az ujjadat a bal felső sarokban lévő bemélyedésbe! Menj az ujjaddal kettőt lefelé! Menj egyet jobbra! Mi van ott?” Szerepcserével is játszhatjuk, a gyermek mondhat útvonalat a szülőnek, vagy megkérhetjük, hogy irányítson el adott tárgyhoz: „Merre menjen az ujjam, ha az autóhoz akarok megérkezni?” Választhatunk egy játékfigurát (Pl. Kinder tojás figura) vagy bábut, amellyel lépkedhetünk a tartókban, vagy a rajzokkal kiegészített táblázatban.

  • A gyermek hallás utáni emlékezetét fejleszthetjük a következő variációval: a szülő elmond két utasítást, a gyerek ismételje meg utána, majd emlékezetből járja le azt az útvonalat. Pl.: „Mutasd meg a macit! Most elmondom, merre menjen az ujjad. Hallgasd meg, majd ismételd el utánam! Menj egyet balra, majd kettőt föl! ” Ezután járja le ezt az útvonalat.  „Milyen tárgyhoz érkezett meg az ujjad?”

A következő két játék a gyermekek vizuális figyelmét és emlékezetét fejleszti:

  • Először csak kevés rekeszes tartóval játsszuk: a szülő valamelyik rekeszébe tesz egy tárgyat, melynek nem beszélik meg a helyzetét, csak megnézi a gyerek, hol van, majd becsukja a szemét. A szülő kiveszi a tárgyat, a gyermek kinyitja a szemét, majd tegye vissza ugyanoda azt. Ha ez jól megy, lehet a tárgyak számát növelni, ill. több rekeszes tartóval játszani.

  • Két tárgy van kezdetben a tartóban: a gyerek megnézi azokat és a helyzetüket, majd becsukja a szemét. A szülő változtat valamit rajtuk, pl. kicseréli valamelyiket egy másik tárgyra, vagy máshová helyezi az egyiket, majd a gyerek kinyitja a szemét, és elmondja, mi változott.

Játékos gyakorlatok a sorok és oszlopok szerint való tájékozódás gyakorlására:

  • Minden eszköznél először keresse meg a gyermek a bal oldalt (ha még bizonytalan, segíthetjük őt, ha azt mondjuk neki, hogy amelyik oldalon a szíved van), és ott a legfelső bemélyedést vagy négyzetet. Innen húzza jobbra az ujját, és mondjuk is el, hogy ez az első sor. Ezután minden soron ugyanígy menjen végig, közben mondja azok sorszámát. Ellenőrzésképp megkérhetjük, húzza végig megint az ujját a második soron, a negyedik soron… Ugyanígy ismertessük az oszlop fogalmát is. Újra keresse meg bal oldalon a legfelső helyet, majd lefelé húzza az ujját, ez lesz az első oszlop. Minden oszlopon haladjon végig, mondja a sorszámukat, majd gyakorlásképp keresse meg a megnevezett oszlopot.

  • Kisebb játékokat, tárgyakat a szülő meghatározása alapján tegyen a gyermek a tartóba, pl.: „A kupakot tedd a második sor harmadik helyére!” „A golyót tedd a harmadik oszlop első helyére!” Szerepcserével is játszhatjuk, amelynél a gyermek utasítása alapján a szülő pakolja a tárgyakat.

  • A szülő előre beletehet a tartóba néhány tárgyat, majd rákérdez azok helyzetére, pl. „Hol van a kisautó, melyik sorban, melyik oszlopban?” Ugyanennél a feladatnál lehet kitalálós játékot is játszani, pl. „Gondoltam egy tárgyra, ami a második oszlop második helyén van. Mi az?” A szülő és a gyermek is fogalmazhat meg ilyen mondatokat.

A táblázatot le tudják tölteni innen:

https://newcloud.kptk.hu/index.php/s/P6oGw2DFa5bWplh

Készítette: Kolozs Ildikó

Játék a hangokkal

A látássérült gyermekeknek az iskolai tanulás során sokszor kell a hallásukra, a hallási figyelmükre és emlékezetükre támaszkodniuk. A szóban elhangzott utasításokhoz tartozó vizuális „fogódzók”, például a tábla képe, vagy valamilyen szemléltetőanyag, az ő számukra sokszor kevésbé nyújtanak segítséget. Ezért jó, ha az elhangzottakat jól tudják értelmezni, illetve meg tudják jegyezni. Ráadásul gyakran annyira a látásra tesszük a hangsúlyt, arra ösztönözzük őket, hogy mindent nézzenek meg alaposan, próbáljanak felismerni vizuálisan, hogy sokszor nem is alakul ki rutinjuk a hangok felismerése, a hallottak megjegyzése terén. Ezért fontos és hasznos, ha játszunk a hangokkal.

1., Beltéri hangok

Üljünk csendben kb. 30 másodpercig, és kérjük meg a gyermeket, hogy figyelje, milyen hangokat hall. Az lenne a jó, ha némi gyakorlással eljutnánk oda, hogy nem sorolja fel azonnal, hanem fél percig csak „gyűjti” az információt, és utána mondja el. Kezdetben célszerű beltérben, csukott ablaknál kipróbálni, hiszen, főleg a városban, még így is lesz beszűrődő utcazaj.

2., Hallgassuk meg ugyanígy kint a kert, az utca zajait is!  

Hasonlítsuk össze a beltéri hangokkal! Hol több vagy kevesebb a hang, kint vagy bent? Van olyan, ami kint és bent egyaránt hallható? stb.

3., Hangfelismerő gyakorlatok

– Keltsünk jól ismert hangokat, pl.: papír tépése, gyűrése, vágása, fiók húzogatása, szekrény kinyitása-becsukása, csészében kiskanállal kevergetni, stb. A gyermeket állítsuk háttal, hogy ne láthassa, honnan jön a hang. Még jobb, ha van segítőnk is, így nem kell ide-oda mennünk ahhoz, hogy hangot keltsünk, és a lépések irányából sem tud következtetni a gyermek. Kezdetben egy-egy hangot kelljen felismernie. Fokozatosan növeljük az egymás után „egy blokkban” meghallgatandó, megjegyzendő hangok mennyiségét, akár négy-öt elemig. A gyermek meghallgatja őket, és sorolja fel, mit hallott.

Ez a feladat olykor meglepően nehezen megy egy-egy kisgyereknek, mivel nem tudatosulnak benne a környezete hangjai. Ha nem ismer fel valamit, mutassuk meg neki, mi keltette a hangot, biztassuk, hogy ő is keltsen ilyen hangot, majd újra forduljon el, vagy csukja be a szemét, és hallgassa meg ismét. Némi gyakorlással egyre ügyesebbé válhat.

– Keltsünk kevésbé ismert, vagy kevésbé meghatározható hangokat, ahol inkább pl. az adott tárgy anyagára lehet következtetni a hangból (fa, fém, üveg, műanyag tárgyak hangja, pl. hogy koppan az asztalon a bögre, az üvegpohár, a fém lábos; milyen a kiskanál hangja a különböző anyagú poharakban, bögrékben, stb.) Játszhatunk halk-hangos hangokkal is: a gyermeknek kell megmondani, hogy hangosnak, vagy halknak hallotta az adott hangot.

– Adott mondatot, verssort, éneket vegyünk fel különböző, a gyermek által ismert személyek hangján, illetve a gyermek saját hangján is. Találjuk ki, kinek a hangján szólal meg az adott mondat/ének!

4., A hangfelismerést kombinálhatjuk mennyiség felismeréssel.

Két-három hangforrást megmutatunk a gyermeknek, majd megkérjük, hogy fordítson hátat. Valamelyik hangforrással néhányszor hangot keltünk, a gyermeknek kell megmondania, hogy mi adott hangot, és hányszor. Nehezíthető a feladat, ha minél többet kell megszámlálni (de 6-nál több ne legyen), illetve, ha nem tudja előre, hogy mi fog hangot kelteni. Ez utóbbinál természetesen a jól ismert hangokkal érdemes játszani, hiszen itt már elsősorban a számolás a cél.

5., Történetek hangokkal

Rövid eseménysort mesélhetünk el jellegzetes hangokkal. Pl.: vízforraló tetejét kinyitjuk, megnyitjuk a csapot és vizet töltünk bele, forrásban lévő víz hangja, konyhaszekrény kinyitása, bögre koppan a pulton, kiskanállal való kevergetés hangja, szürcsölés/ nyelés/ nyelvvel való csettintés hangja – ezek a teakészítés hangjai.  A gyermekkel közösen tervezzük el a cselekvéssort, és vonjuk be a hangok keltésébe is. Állapodjunk meg, hogy most nincs beszéd, némán tevékenykedünk, hogy ne áruljuk el, mi történik. Felvehetjük a telefonunkkal, és később újra lejátszva, a gyermekkel együtt elmeséljük, mi történt. Jó feladvány lehet a többi családtagnak is, és a gyermek ellenőrizheti, javíthatja, kiegészítheti a többiek által elmesélteket.

Számtalan rövid tevékenységet lehet „hangjáték” formájában rögzíteni: fogmosás, egyszerűbb ételek-italok készítésének folyamata, stb. Ami nem egyértelmű a hangokból, azt a fantáziánkkal egészítsük ki: Mit készíthetett? Milyen fogkrémet használhat? stb. Ha már több történetünk is van, egy tetszőlegeset játsszunk le a gyermeknek, és kérjük meg, hogy mesélje el, mi történik. Ez jól fejleszti mind a memóriát, mind a nyelvi kifejezőkészséget. A gyerekek sokszor csak az első felismerésig jutnak el: „Fogat mos”. Ilyenkor biztosítsuk őket, hogy jól felismerték, de biztassuk arra, hogy lépésről-lépésre mondják el, mit lehet hallani, mi történik pontosabban.

6., Mesejáték-bemutató

Ismert könyvbeli vagy diafilmen lévő mesékből hangjátékot készíthetünk. Keressünk benne a gyermekkel olyan képeket, eseményeket, amihez otthoni eszközökkel mi magunk tudunk hangokat kelteni. Nem kell túl sok, először talán csak 3-4 mozzanat egy rövid történetben, amihez keltsünk hangot. Nagyon jól fejleszti a koncentrációt és a kommunikációs készséget is, ha a mese nézegetése, mesélése közben van szerepe a kisgyereknek, hogy mikor mivel keltsen hangot. Kis gyakorlás után ez is bemutatható a többi családtagnak, mint egy színdarab. Ügyesebb gyerekek, illetve jól ismert történetek esetén eljuthatunk oda, hogy csak a képeket nézve, főként a gyermek mesél, és a megfelelő helyen a megfelelő hangot kelti. Mi csak kiegészítjük, kicsit segítjük, ha szükséges.

Készítette: Garai Szilvia