Ajánlott
életkor: ügyes ovisok és kisiskolások (de szülők is kipróbálhatják):
Fejlődik
a finommotorika, a vizuális megfigyelőképesség, a figyelemkoncentráció és az
utánzási készség. Elősegíti a két kéz összehangolt működését.
A
rajzolás, írás előtt érdemes a kézfejet, az ujjakat játékos formában
bemelegíteni, átmozgatni. Ezt leggyakrabban – főleg a kicsiknél – mondókákkal
kísérjük.
Ezekben
a videókban zenére tornáztathatjuk meg a kezünket. Vannak benne könnyen
kivitelezhető gyakorlatok, de nagyon kell figyelni, mert időnként nem is olyan
egyszerű összehangolni az ujjak és a két kéz mozdulatait, az egyre gyorsuló
ritmust követve…
Ez a
torna már haladóknak való – a tízujjas gépírást tanuló, gyakorló felsősöknek
különösen ajánlott:
Fejleszti a
tapintás általi felismerést, elősegíti a gyermek fogalmi készletének
pontosítását, bővítését, hozzájárul a szóbeli kifejezőképesség, a logikus
gondolkodás, az elvonatkoztatás, a kreativitás, a vizuális megfigyelőképesség,
a rövid távú vizuális emlékezet, az alkalmazkodóképesség és az empátia fejlődéséhez.
Szükséges eszközök:
kisebb vászonzsák vagy párnahuzat
egyszínű terítő vagy pléd (hogy jól láthatóak
legyenek a ráhelyezendő tárgyak)
a háztartásban is megtalálható tárgyak,
eszközök, játékok (pl. kulcs, ceruza, kisautó, kiskanál, műanyag állatfigura
vagy kisebb plüssállat, építőkocka stb.)
A játék leírása:
Az első játékos belenyúl a zsákba, és tapintás alapján
megpróbálja kitalálni, hogy mit fogott meg. Mindkét kezét használhatja, de ne
vegye ki a zsákból a tárgyat, csak miután kitalálta. Ha nem sikerül, lehet
segíteni kérdésekkel: „Miből van szerinted? Milyen az alakja? Mire hasonlít?
Találsz-e rajta olyan részletet, ami segít felismerni?” Ha így sem találja ki,
próbálkozhat egy másik tárggyal.
Ezután kiteszi maga elé a terítőre, és elkezd egy
történetet, amelyben ez a tárgy szerepel. Néhány mondat után abbahagyja. A
következő játékos folytatja a mesélést az általa tapintással felismert, és
zsákból kihúzott tárgyat a másik mellé illesztve, és felhasználva a történet
alakításához.
A mese addig folytatódik, amíg kiürül a zsák. Az utolsó
tárgyat kihúzva be kell fejezni, lezárva kerek egész történetté. A játékosok
életkorától függően lehet játszani kevesebb vagy több tárggyal is.
További feladatként
letakarhatjuk a sorba rakott tárgyakat egy kendővel, és emlékezetből kell
felsorolni, figyelve a sorrendre is (segít, ha visszagondolunk a közösen
alkotott történetünkre).
Játszhatunk a letakart tárgyakkal „Ki vagyok én?” játékot is. Vajon hányadik mondatunk után ismeri
fel a gyermek a kitalálandó tárgyat?
Ez a játék arra is megtanítja a gyermeket, hogy odafigyeljen
ránk (vagy a testvéreire), és türelmesen kivárja, amíg sorra kerül. El kell
fogadnia, hogy nem csak ő irányít, együtt alakítjuk a történetet, nem mindig az
ő akarata és ötletei érvényesülnek, de éppen ettől lesz érdekes és izgalmas a
közösen töltött idő.
A most következő játék kiválóan alkalmas arra, hogy
korosztálytól függetlenül komplex módon fejlődjön a gyermek gondolkodása,
bővüljenek az általános ismeretei. Fejlődjön az auditív figyelem, szövegértés,
kommunikáció és beszédkészség, érzelmi intelligencia és szociális készség. Ezt
követően pedig alkalmunk lesz a vizuális megfigyelés, analízis-szintézis,
tapintás, grafomotoros készség fejlesztésére is!
1., Hallgassuk vagy nagy képernyőn nézzük meg az alábbi videót!
A gyermek életkorától függően gyorsan ellenőrizzük le,
megértette-e a mese lényegét:
ki a mese főszereplője? (Cinege)
mire vágyik a cinegemadár? (cipőre)
miért szeretne cipőt? Mi miért hordunk cipőt?
(fázik a lába)
kihez fordul segítségért? (Varjú Varga Pálhoz)
Segített neki? Miért nem? – itt egészen
elképesztő ötletei szoktak lenni a gyerekeknek, ne nevessük ki őket ezért. Itt nyílik lehetőség arra, hogy a témát
érzelmeink feldolgozására használjuk! A beszélgetésbe a nagyobb testvérek is
bekapcsolódhatnak.
A téma a segítség
kérése és a megfelelő kommunikáció, amelyre a gyengénlátó gyermeknek az
iskolában nagy szüksége lesz, hiszen neki kell majd jeleznie a társai és a
pedagógusai felé, ha valamit nem lát jól, valamiért lemarad az órán, vagy
valamiben segítségre szorul!
Előfordult-e már veled, hogy segítségre lett
volna szükséged (például nem láttál jól valamit messziről)? Kértél segítséget?
Kitől? Hogyan? Minél nagyobb a gyermek, annál fontosabb, hogy pontosan meg
tudja fogalmazni, miben szorul segítségre!
Előfordulhat, hogy előjönnek rossz élmények az
óvodából, iskolából, amikor segítségre lett volna szüksége, de valamiért nem
kapott. Ne bagatellizáljuk el, a gyermek számára az apróságok is komoly érzelmi
töltettel bírnak! Hallgassuk meg figyelmesen, engedjük kibeszélni magából, majd
próbáljuk meg feloldani a negatív érzéseit a szituációtól függően!
Te szoktál segíteni másokon? Tereljük át a
gyermek figyelmét arra, hogy másoknak is lehet szüksége segítségre, nem csak a
rosszul látóknak, és ha tehetjük, mi is segítsünk másokon!
2., Rajzoljuk le a cipőnket!
– Először válassza ki valamelyik cipőjét!
– A gyengénlátó gyermeknek nem elég, ha azt mondjuk, nézd
meg a cipőt alaposan. Irányított kérdésekkel tereljük a vizuális figyelmét a
cipő fontos részleteire! Közösen nézzük meg, milyen jellemzői vannak! Miből
készült? Tapogassuk végig az egyes részeit! Mekkora a talpa, sarka? Hosszú vagy
rövidszárú? Fűzős, csatos, tépőzáras? Milyen színű? Milyen évszakban hordjuk,
pl. bélelt, téli cipő? stb.
– Készítsünk elő egy lapot a rajzoláshoz, és válasszuk ki
előre a megfelelő színű ceruzákat, hogy rajzolás közben ne terelődjön el a
figyelme a ceruzák keresésével.
– Tegyük rá a cipőt oldalról a papírra. Egyik kezével
rányomjuk a lapra, a másik kézzel körberajzolja (ebben mi is segíthetünk neki!)
– A feladat tehát az, hogy a saját képességei szintjén próbálja meg a lehető legpontosabban lemásolni a saját cipőjét! A horzsolásokat, kopásokat is rárajzolhatja! Ezzel is fejlődik a vizuális megfigyelőkészség!
A következő játék elsősorban a
nagycsoportos, iskolába készülő gyermekeknek ajánlott. Gyakorolni lehet vele a
számlálást, több-kevesebb fogalmát és a vizuális megfigyelőképességet,
finommotorikát is fejleszti.
Szükséges hozzá 2 lapos tálca/tányér (én
egy Medvesajtos doboz 2 felét használtam), 2 egyforma színű és méretű pálcika
és – lehetőleg egyforma – kupakok (vagy bármi más, amiből sok van otthon, pl.
bab, gomb, legó).
Fontos, hogy egyszínű háttéren dolgozzunk
és mind a tálcák, mind a pálcikák, mind a kupakok színben kontrasztosak
legyenek a háttérrel és egymással is, hogy a gyermek könnyen észrevegye őket.
Óvodás korban 6-ig kell ismerniük a gyermekeknek a számokat, így nem érdemes
annál nagyobb mennyiségekkel dolgozni.
Játékvariációk:
Rakunk mindkét dobozba valamennyi kupakot. A gyermek számolja meg, melyikben hány darab van, majd mondja meg, melyikben van több/kevesebb!
Rakunk az egyik dobozba valamennyi kupakot. A gyermek számolja meg, hányat raktunk bele, majd rakjon a másikba az utasításunknak megfelelően többet vagy kevesebbet.
Rakunk mindkét dobozba valamennyi kupakot. A gyermek számolja meg, melyikben hány darab van, majd mondja meg, melyikben van több/kevesebb és pálcikákból rakja ki a megfelelő relációs jelet („kacsacsőrt”)!
Rakunk az egyik dobozba valamennyi kupakot. A gyermek számolja meg, hányat raktunk bele, majd rakjon a másikba az általunk kirakott relációs jelnek megfelelően többet vagy kevesebbet.
Ha még nehezen megy a gyermeknek a
relációs jel kirakása, előre elkészíthetjük azt például kartonra ragasztott
hurkapálcákból.
A következő képességeket
fejleszti a játék: vizuális figyelem, emlékezet, finommotorika, szem-kéz koordináció,
matematikai képességek.
A sorszámnevek gyakorlására rengeteg eszköz állhat a
rendelkezésünkre otthon is. A gyakorlás során fontos, hogy mindig balról (a
gyerekeknek segítség lehet, ha azt is hozzámondjuk, hogy a szívünk felőli
oldaltól) jobbra haladjon a számok sorrendje. Kezdetben 3-4 elemmel
foglalkozzunk, majd lehet ezek számát növelni a gyermek képességeihez mérten.
Az
eszközök, tárgyak, játékok megválasztásakor figyeljünk a gyermek
látássérüléséből fakadó speciális szempontokra:
ha szükséges, a tárgyakat ismertessük meg
először a gyermekkel, határozzuk meg azok funkcióját, anyagát, részleteit, állapítsuk
meg, miről ismerheti fel az adott dolgokat
a tárgyak legyenek élénk színűek, és ha
egymásba pakoljuk azokat, akkor egymás színétől eltérőek, tehát megfelelően
kontrasztosak
fontos a megfelelő méret is, bele lehessen
tenni a tartókba, de ne legyenek túl kicsik, hogy a gyermek meg tudja fogni, és
vizuálisan is fel tudja ismerni azokat
a kisebb dobozok alá használhatunk azoktól
eltérő színű tálcát is, így van egy strukturált tér, melyben tevékenykedik a
gyermek, és a tárgyak sem gurulnak el róla
Ötletek
az eszközök megválasztására:
Tárgyak sorba rendezése: pl. játékokat a szőnyegen, tárgyakat az asztalon, hűtőmágneseket a hűtőn
Dobozok: Négy egyforma dobozt keressünk hozzá ( én margarinos dobozokat használtam). Különböző tárgyakat, játékokat rakunk bele.
Garázsok építése: Lehet legóból, tüsiből, építőkockákból, Jáva építőjáték elemeiből, pálcikákból, gyurmából … Majd különböző színű autókkal parkolunk be ezekbe a játék során.
Kisvonat készítése: gyufaskatulyákból mozdonyt és vagonokat készítünk, esetleg alul egy szalagra fel is lehet ragasztani, vagy össze lehet fűzni ezeket. Kisebb játékokat ültethetünk a vagonokba.
Muffinpapírok: lehet bele színes cukorkákat, vagy egyéb kisebb tárgyakat, magvakat rakni.
A feladat arra is alkalmas, hogy különféle tárgyak közül a gyermek válogasson, felcsippentve azokat a szem-kéz koordinációja fejlődik és keze is ügyesedik (finommotorika).
A cukorkák, magok, tárgyak mérete olyan legyen, hogy a gyermek sok közül is észrevegye, és ujjaival fel tudja szedni azt.
Ha a színeket nem jól látja, akkor a különböző formákkal (pl. magvak, termések) tegyük változatossá a feladatot.
Bármelyik
gyakorlási módot, eszközt is választjuk, a következő módokon lehet játszani
vele:
Először rakjuk sorba a tárgyakat vagy a
dobozokat, és mondjuk el közösen a gyermekkel, hogy melyik az első, a második…
Lehet tárgyakat belepakoltatni a gyermekkel a
dobozokba, pl. „Rakd a második dobozba a macit!”, „Rakd a negyedik dobozba a
legót!”… Ezt lehet fordítva is játszani, hogy a gyermek mondja, hová rakja a
szülő a játékokat.
A szülő belerakhatja a dobozokba a tárgyakat,
majd megkérheti a gyermekét, hogy mondja el, melyik tartóban mi van (közben
mondja a gyermek a sorszámneveket is).
A gyermek vizuális figyelmét és rövid távú
emlékezetét is fejleszthetjük a következő játékkal: Figyelje meg a gyermek a
tárgyakat és azok helyzetét, majd csukja be a szemét! A szülő változtasson meg
valamit, pl. megcserél tárgyakat, vagy egy tárgyat elvesz, és egy másikat tesz
a helyére. Ezután a gyermek nyissa ki a szemét, nézze meg és mondja el, mi változott.
Kezdetben csak egy dolog változzon, ha a gyermek ezt ügyesen észrevette, akkor
fokozatosan lehet egyre több változtatást is végezni.
Egy másik játéklehetőség: Figyelje meg a
gyermek a tárgyakat és azok helyzetét, majd csukja be a szemét! A szülő minden
tárgyat vegyen el, tegye bele egy egyéb tartóba. Ezután a gyermek nyissa ki a
szemét, pakolja vissza a tárgyakat a megfelelő dobozokba, közben mondja is el,
melyiket hányadik dobozba teszi!
Egy-egy dobozba, vagy muffinpapírba több darab
dolgot is lehet beletenni, megállapíthatják később, hogy hányadikban van a
legtöbb, ill. a legkevesebb darab.
