Kéztorna

Ajánlott életkor: ügyes ovisok és kisiskolások (de szülők is kipróbálhatják):

Fejlődik a finommotorika, a vizuális megfigyelőképesség, a figyelemkoncentráció és az utánzási készség. Elősegíti a két kéz összehangolt működését.

A rajzolás, írás előtt érdemes a kézfejet, az ujjakat játékos formában bemelegíteni, átmozgatni. Ezt leggyakrabban – főleg a kicsiknél – mondókákkal kísérjük.

Ezekben a videókban zenére tornáztathatjuk meg a kezünket. Vannak benne könnyen kivitelezhető gyakorlatok, de nagyon kell figyelni, mert időnként nem is olyan egyszerű összehangolni az ujjak és a két kéz mozdulatait, az egyre gyorsuló ritmust követve…

Ez a torna már haladóknak való – a tízujjas gépírást tanuló, gyakorló felsősöknek különösen ajánlott:

Készítette: Demeterné Pósfai Brigitta

Kitapintott tárgyakból kirakott történet

Ajánlott életkor: óvodás, kisiskolás

Fejleszti a tapintás általi felismerést, elősegíti a gyermek fogalmi készletének pontosítását, bővítését, hozzájárul a szóbeli kifejezőképesség, a logikus gondolkodás, az elvonatkoztatás, a kreativitás, a vizuális megfigyelőképesség, a rövid távú vizuális emlékezet, az alkalmazkodóképesség és az empátia fejlődéséhez.

Szükséges eszközök:

  • kisebb vászonzsák vagy párnahuzat
  • egyszínű terítő vagy pléd (hogy jól láthatóak legyenek a ráhelyezendő tárgyak)
  • a háztartásban is megtalálható tárgyak, eszközök, játékok (pl. kulcs, ceruza, kisautó, kiskanál, műanyag állatfigura vagy kisebb plüssállat, építőkocka stb.)

A játék leírása:

Az első játékos belenyúl a zsákba, és tapintás alapján megpróbálja kitalálni, hogy mit fogott meg. Mindkét kezét használhatja, de ne vegye ki a zsákból a tárgyat, csak miután kitalálta. Ha nem sikerül, lehet segíteni kérdésekkel: „Miből van szerinted? Milyen az alakja? Mire hasonlít? Találsz-e rajta olyan részletet, ami segít felismerni?” Ha így sem találja ki, próbálkozhat egy másik tárggyal.

Ezután kiteszi maga elé a terítőre, és elkezd egy történetet, amelyben ez a tárgy szerepel. Néhány mondat után abbahagyja. A következő játékos folytatja a mesélést az általa tapintással felismert, és zsákból kihúzott tárgyat a másik mellé illesztve, és felhasználva a történet alakításához.

A mese addig folytatódik, amíg kiürül a zsák. Az utolsó tárgyat kihúzva be kell fejezni, lezárva kerek egész történetté. A játékosok életkorától függően lehet játszani kevesebb vagy több tárggyal is.

További feladatként letakarhatjuk a sorba rakott tárgyakat egy kendővel, és emlékezetből kell felsorolni, figyelve a sorrendre is (segít, ha visszagondolunk a közösen alkotott történetünkre).

Játszhatunk a letakart tárgyakkal „Ki vagyok én?” játékot is. Vajon hányadik mondatunk után ismeri fel a gyermek a kitalálandó tárgyat?

Ez a játék arra is megtanítja a gyermeket, hogy odafigyeljen ránk (vagy a testvéreire), és türelmesen kivárja, amíg sorra kerül. El kell fogadnia, hogy nem csak ő irányít, együtt alakítjuk a történetet, nem mindig az ő akarata és ötletei érvényesülnek, de éppen ettől lesz érdekes és izgalmas a közösen töltött idő.

Készítette: Demeterné Pósfai Brigitta

A cinege cipője – vers és kapcsolódó feladatok, játékok

A most következő játék kiválóan alkalmas arra, hogy korosztálytól függetlenül komplex módon fejlődjön a gyermek gondolkodása, bővüljenek az általános ismeretei. Fejlődjön az auditív figyelem, szövegértés, kommunikáció és beszédkészség, érzelmi intelligencia és szociális készség. Ezt követően pedig alkalmunk lesz a vizuális megfigyelés, analízis-szintézis, tapintás, grafomotoros készség fejlesztésére is!

1., Hallgassuk vagy nagy képernyőn nézzük meg az alábbi videót!

A gyermek életkorától függően gyorsan ellenőrizzük le, megértette-e a mese lényegét:

  • ki a mese főszereplője? (Cinege)
  • mire vágyik a cinegemadár? (cipőre)
  • miért szeretne cipőt? Mi miért hordunk cipőt? (fázik a lába)
  • kihez fordul segítségért? (Varjú Varga Pálhoz)
  • Segített neki? Miért nem? – itt egészen elképesztő ötletei szoktak lenni a gyerekeknek, ne nevessük ki őket ezért.  Itt nyílik lehetőség arra, hogy a témát érzelmeink feldolgozására használjuk! A beszélgetésbe a nagyobb testvérek is bekapcsolódhatnak.

A téma a segítség kérése és a megfelelő kommunikáció, amelyre a gyengénlátó gyermeknek az iskolában nagy szüksége lesz, hiszen neki kell majd jeleznie a társai és a pedagógusai felé, ha valamit nem lát jól, valamiért lemarad az órán, vagy valamiben segítségre szorul!

  • Előfordult-e már veled, hogy segítségre lett volna szükséged (például nem láttál jól valamit messziről)? Kértél segítséget? Kitől? Hogyan? Minél nagyobb a gyermek, annál fontosabb, hogy pontosan meg tudja fogalmazni, miben szorul segítségre!
  • Előfordulhat, hogy előjönnek rossz élmények az óvodából, iskolából, amikor segítségre lett volna szüksége, de valamiért nem kapott. Ne bagatellizáljuk el, a gyermek számára az apróságok is komoly érzelmi töltettel bírnak! Hallgassuk meg figyelmesen, engedjük kibeszélni magából, majd próbáljuk meg feloldani a negatív érzéseit a szituációtól függően!
  • Te szoktál segíteni másokon? Tereljük át a gyermek figyelmét arra, hogy másoknak is lehet szüksége segítségre, nem csak a rosszul látóknak, és ha tehetjük, mi is segítsünk másokon!

2., Rajzoljuk le a cipőnket!

– Először válassza ki valamelyik cipőjét!

– A gyengénlátó gyermeknek nem elég, ha azt mondjuk, nézd meg a cipőt alaposan. Irányított kérdésekkel tereljük a vizuális figyelmét a cipő fontos részleteire! Közösen nézzük meg, milyen jellemzői vannak! Miből készült? Tapogassuk végig az egyes részeit! Mekkora a talpa, sarka? Hosszú vagy rövidszárú? Fűzős, csatos, tépőzáras? Milyen színű? Milyen évszakban hordjuk, pl. bélelt, téli cipő? stb.

– Készítsünk elő egy lapot a rajzoláshoz, és válasszuk ki előre a megfelelő színű ceruzákat, hogy rajzolás közben ne terelődjön el a figyelme a ceruzák keresésével.

– Tegyük rá a cipőt oldalról a papírra. Egyik kezével rányomjuk a lapra, a másik kézzel körberajzolja (ebben mi is segíthetünk neki!)

– A feladat tehát az, hogy a saját képességei szintjén próbálja meg a lehető legpontosabban lemásolni a saját cipőjét! A horzsolásokat, kopásokat is rárajzolhatja! Ezzel is fejlődik a vizuális megfigyelőkészség!

Készítette: Némethné Izer Szilvia

Több-kevesebb

A következő játék elsősorban a nagycsoportos, iskolába készülő gyermekeknek ajánlott. Gyakorolni lehet vele a számlálást, több-kevesebb fogalmát és a vizuális megfigyelőképességet, finommotorikát is fejleszti.

Szükséges hozzá 2 lapos tálca/tányér (én egy Medvesajtos doboz 2 felét használtam), 2 egyforma színű és méretű pálcika és – lehetőleg egyforma – kupakok (vagy bármi más, amiből sok van otthon, pl. bab, gomb, legó).

Fontos, hogy egyszínű háttéren dolgozzunk és mind a tálcák, mind a pálcikák, mind a kupakok színben kontrasztosak legyenek a háttérrel és egymással is, hogy a gyermek könnyen észrevegye őket. Óvodás korban 6-ig kell ismerniük a gyermekeknek a számokat, így nem érdemes annál nagyobb mennyiségekkel dolgozni.

Játékvariációk:

  1. Rakunk mindkét dobozba valamennyi kupakot. A gyermek számolja meg, melyikben hány darab van, majd mondja meg, melyikben van több/kevesebb!
  2. Rakunk az egyik dobozba valamennyi kupakot. A gyermek számolja meg, hányat raktunk bele, majd rakjon a másikba az utasításunknak megfelelően többet vagy kevesebbet.
  3. Rakunk mindkét dobozba valamennyi kupakot. A gyermek számolja meg, melyikben hány darab van, majd mondja meg, melyikben van több/kevesebb és pálcikákból rakja ki a megfelelő relációs jelet („kacsacsőrt”)!
  4. Rakunk az egyik dobozba valamennyi kupakot. A gyermek számolja meg, hányat raktunk bele, majd rakjon a másikba az általunk kirakott relációs jelnek megfelelően többet vagy kevesebbet.

Ha még nehezen megy a gyermeknek a relációs jel kirakása, előre elkészíthetjük azt például kartonra ragasztott hurkapálcákból.

Készítette: Horváth Melinda

Sorszámnevek gyakorlása és képességek fejlesztése

A következő képességeket fejleszti a játék: vizuális figyelem, emlékezet, finommotorika, szem-kéz koordináció, matematikai képességek.

A sorszámnevek gyakorlására rengeteg eszköz állhat a rendelkezésünkre otthon is. A gyakorlás során fontos, hogy mindig balról (a gyerekeknek segítség lehet, ha azt is hozzámondjuk, hogy a szívünk felőli oldaltól) jobbra haladjon a számok sorrendje. Kezdetben 3-4 elemmel foglalkozzunk, majd lehet ezek számát növelni a gyermek képességeihez mérten.

Az eszközök, tárgyak, játékok megválasztásakor figyeljünk a gyermek látássérüléséből fakadó speciális szempontokra:

  • ha szükséges, a tárgyakat ismertessük meg először a gyermekkel, határozzuk meg azok funkcióját, anyagát, részleteit, állapítsuk meg, miről ismerheti fel az adott dolgokat
  • a tárgyak legyenek élénk színűek, és ha egymásba pakoljuk azokat, akkor egymás színétől eltérőek, tehát megfelelően kontrasztosak
  • fontos a megfelelő méret is, bele lehessen tenni a tartókba, de ne legyenek túl kicsik, hogy a gyermek meg tudja fogni, és vizuálisan is fel tudja ismerni azokat
  • a kisebb dobozok alá használhatunk azoktól eltérő színű tálcát is, így van egy strukturált tér, melyben tevékenykedik a gyermek, és a tárgyak sem gurulnak el róla

Ötletek az eszközök megválasztására:

  1. Tárgyak sorba rendezése: pl. játékokat a szőnyegen, tárgyakat az asztalon, hűtőmágneseket a hűtőn
  2. Dobozok: Négy egyforma dobozt keressünk hozzá ( én margarinos dobozokat használtam). Különböző tárgyakat, játékokat rakunk bele.
  3. Garázsok építése: Lehet legóból, tüsiből, építőkockákból, Jáva építőjáték elemeiből, pálcikákból, gyurmából … Majd különböző színű autókkal parkolunk be ezekbe a játék során.
  4. Kisvonat készítése: gyufaskatulyákból mozdonyt és vagonokat készítünk, esetleg alul egy szalagra fel is lehet ragasztani, vagy össze lehet fűzni ezeket. Kisebb játékokat ültethetünk a vagonokba.
  5. Muffinpapírok: lehet bele színes cukorkákat, vagy egyéb kisebb tárgyakat, magvakat rakni.
  6. A feladat arra is alkalmas, hogy különféle tárgyak közül a gyermek válogasson, felcsippentve azokat a szem-kéz koordinációja fejlődik és keze is ügyesedik (finommotorika).
  7. A cukorkák, magok, tárgyak mérete olyan legyen, hogy a gyermek sok közül is észrevegye, és ujjaival fel tudja szedni azt.
  8. Ha a színeket nem jól látja, akkor a különböző formákkal (pl. magvak, termések) tegyük változatossá a feladatot.

Bármelyik gyakorlási módot, eszközt is választjuk, a következő módokon lehet játszani vele:

  • Először rakjuk sorba a tárgyakat vagy a dobozokat, és mondjuk el közösen a gyermekkel, hogy melyik az első, a második…
  • Lehet tárgyakat belepakoltatni a gyermekkel a dobozokba, pl. „Rakd a második dobozba a macit!”, „Rakd a negyedik dobozba a legót!”… Ezt lehet fordítva is játszani, hogy a gyermek mondja, hová rakja a szülő a játékokat.
  • A szülő belerakhatja a dobozokba a tárgyakat, majd megkérheti a gyermekét, hogy mondja el, melyik tartóban mi van (közben mondja a gyermek a sorszámneveket is).
  • A gyermek vizuális figyelmét és rövid távú emlékezetét is fejleszthetjük a következő játékkal: Figyelje meg a gyermek a tárgyakat és azok helyzetét, majd csukja be a szemét! A szülő változtasson meg valamit, pl. megcserél tárgyakat, vagy egy tárgyat elvesz, és egy másikat tesz a helyére. Ezután a gyermek nyissa ki a szemét, nézze meg és mondja el, mi változott. Kezdetben csak egy dolog változzon, ha a gyermek ezt ügyesen észrevette, akkor fokozatosan lehet egyre több változtatást is végezni.
  • Egy másik játéklehetőség: Figyelje meg a gyermek a tárgyakat és azok helyzetét, majd csukja be a szemét! A szülő minden tárgyat vegyen el, tegye bele egy egyéb tartóba. Ezután a gyermek nyissa ki a szemét, pakolja vissza a tárgyakat a megfelelő dobozokba, közben mondja is el, melyiket hányadik dobozba teszi!
  • Egy-egy dobozba, vagy muffinpapírba több darab dolgot is lehet beletenni, megállapíthatják később, hogy hányadikban van a legtöbb, ill. a legkevesebb darab.

Készítette: Kolozs Ildikó