A Húsvét közeledtével sokan hímes tojásokat készítenek különféle technikákkal. Gondolták volna, hogy térképtűkkel is lehet tojást díszíteni?
A gyermekek finommotorikáját, szem-kéz koordinációját fejleszti a következő játékos tevékenység. Szükség van hozzá hungarocell vagy parafatáblára, színes térképtűkre vagy rajzszegekre, és papírra rajzolt hímes tojásokra. Alább letölthetnek a tojásokhoz sablonokat:
A mintákat kinyomtathatják fehér vagy színes papírra, vagy Önök is készíthetnek ilyeneket. Rajzoljanak egy nagy méretű tojást egy papírra (ne legyen karton, mert azt nehéz átszúrni), majd rá valamilyen minta szerinti elrendezésben vagy össze-vissza fekete vagy színes pöttyöket. Ennek a megrajzolásában a gyermek is részt vehet. A jól láthatóság miatt használjanak vastag fekete, vagy színes filctollakat. A kinyomtatott vagy elkészített tojásokat vágják ki, majd helyezzék rá a vízszintes felületre (pl. asztalra) helyezett hungarocell vagy parafatáblára. A tojásokon található pöttyökbe kell a gyermeknek a megfelelő színű térképtűket vagy rajzszegeket beleszúrnia. Mielőtt nekikezdene, beszéljék meg vele az eszközök helyes használatát, hogy a balesetveszélyt elkerüljék! Kisebb gyermekeknél szükség lehet szülői felügyeletre a tevékenység közben is!
A térképtűkkel díszített tojásokat rajtahagyhatják a táblán, melyet felakaszthatnak vagy kitehetnek egy polcra. Ezzel ünnepi dekorációt varázsolhatnak az otthonukba.
Ez a játék egy nagyon izgalmas, kevés eszközt igénylő társasjáték. Fejleszti a finommotorikát, a szem-kéz koordinációt, a vizuális figyelmet, és gyakorolható vele a számlálás is.
Elsősorban óvodás gyermekeknek ajánlom, de szerintem idősebbeknek is nagyon jó móka.
A játékhoz szükségünk lesz: csőtésztára – 30-40 db-ra, attól függően, hogy hányan játsszuk a játékot; a játékosok számával megegyező cipőfűzőre, vagy olyan fonalra/spárgára, amire könnyen fel tudjuk fűzni a tésztákat; valamint dobókockára.
A feladat menete:
1.) Rakjuk ki a tésztákat az asztal közepére. Amennyiben nem egyszínű a terítőnk, és nem látszódik rajta jól a tészta, akkor használjunk valamilyen egyszínű tálcát, vagy színes papírt alátétként, amin jobban látszódnak a tészták.
2.) A játékosok üljenek le az asztal köré, és tegyen mindenki maga elé egy cipőfűzőt/fonalat, amire majd a tésztákat fűzi.
3.) Tegyük az asztal közepére a dobókockát, és kezdődhet a játék.
Játék menete:
1.) A kezdő játékos dobjon egyet a dobókockával, és fűzzön fel annyi tésztát a fonalára, amennyit dobott a kockával.
2.) Ezt követően sorban dobjon és fűzzön a többi játékos is addig, amíg van tészta az asztal közepén.
3.) Amikor elfogyott az összes tészta az asztalról, mindenki számolja meg, hogy hány darabból áll a tésztakígyója.
4.) A játékot az nyeri, akinek a leghosszabb tésztakígyót sikerült elkészítenie.
Az alábbi feladatokban a szóköz nélkül felsorolt szavakat, és a szóköz nélkül leírt mondatokat kell leírnod helyesen. Mit tehetsz, ha elakadsz? 1. Válaszd szét először azokat a szavakat, amiket értesz, és amiben biztos vagy, ha lemásoltad őket, át is húzhatod, így a figyelmed már csak a maradék szavakra fog irányulni, és könnyebb lesz megértened őket. 2. Ha az előző módszer nem segített, kérj meg valakit, hogy olvassa fel a szavakat, mondatokat neked, és az alapján válaszd szét őket!
Most több, az ABC betűivel könnyen játszható játékötletet fogok bemutatni.
Ezek a játékok segítik, hogy a gyermekünk könnyebben elsajátítsa a betűk írott és nyomtatott formáját, gyakorolható velük a szóalkotás, az összeolvasás. Fejlesztik a figyelmet, a vizuális megfigyelőképességet, az emlékezetet, a gondolkodást.
Szükséges eszközök: az ABC betűi kinyomtatva, több formában – nagy/kis nyomtatott betűk; nagy/kis írott betűk
Lehetséges játékok:
1.) Memóriajáték
Az ABC betűivel játszhatunk klasszikus memóriajátékot. A gyermekünk életkorához igazítsuk, hogy hány pár betűvel játszunk egyszerre. Érdemes először csak 10 pár betűvel játszani, és később folyamatosan növelni a párok számát.
A párokat többféleképpen is variálhatjuk:
– nagy nyomtatott betű és a párja is nagy nyomtatott
– nagy nyomtatott betű, a párja kis nyomtatott
– nagy nyomtatott betű, a párja nagy írott
– nagy nyomtatott betű, a párja kis írott
– kis nyomtatott betű, a párja is kis nyomtatott
– kis nyomtatott betű, a párja kis írott
– kis nyomtatott betű, a párja nagy írott
– nagy írott betű, a párja is nagy írott
– nagy írott betű, a párja kis írott
– kis írott betű, a párja is kis írott
2.) Szókirakó
Az ABC betűiből a gyermek életkorához és egyéni képességeihez igazodva rakjunk ki különböző hosszúságú szavakat, melyeket neki is ki kell raknia. Először ugyanolyan típusú betűket használjunk mi is és a gyermekünk is a kirakáshoz, később viszont már játszhatjuk úgy, hogy mi kirakjuk nyomtatott betűkkel, a gyermekünk pedig írottan vagy pedig fordítva.
A szókirakó egyik másik változata, amikor mi már nem rakjuk ki a szót, hanem csak mondjuk, hogy mit rakjon ki a gyermekünk.
Ezt a játékot nagycsoportos óvodásoknak és kisiskolásoknak ajánlom. Ketten lehet játszani, hasonlít a torpedóhoz. Szükséges, hogy a gyermek értse síkban az alatta, felette, balra, jobbra, közötte fogalmát. A játék fejleszti a vizuális észlelést, a kereső szemmozgást, a síkban való tájékozódást, a kommunikációt (kérdésfeltevés, relációszavak gyakorlása, beszédértés).
Mindkét játékosnak szüksége lesz egy-egy játéktáblára, melyen egy táblázat van. Ezeket saját kézzel is meg lehet rajzolni, vagy számítógépes programmal szerkeszteni, vagy a csatolt dokumentumból a megfelelőt kiválasztva kinyomtatni. A táblázat celláinak számát a gyermek életkorának és képességeinek megfelelően határozzuk meg! Minél több van, annál hosszabb ideig tart a játék. A cellák méretét igazítsuk a gyermek közeli látásteljesítményéhez, ne legyenek túl kicsik, se túl nagyok, mert így nehéz átlátni az egészet. Átlósan minden második négyzetbe rajzoljunk egyszerű, a gyermek számára jól felismerhető figurákat vastagabb filctollal! Keressünk a konyhában kisebb, ehető finomságot (pl. mazsola, drazsé, gabonapehely…), majd kezdődhet is a játék.
Üljünk szembe a gyermekkel, és valamit tegyünk a játéklapjaink közé, hogy ne lehessen látni egymásét. A játék neve utal arra, hogy a szülő 3-5 darab (a számot előre mondjuk el a gyermeknek) finomságot rejt el az üres mezőin, a gyermeknek pedig ezeket kell megtalálnia úgy, hogy kérdéseket tesz fel a „kincs” helyére vonatkozóan, pl. „A kincs a csiga alatt van?” „A kincs a perec jobb oldalán van?”. Ha megtalált egy finomságot, azt megeheti, és a játéktábláján körrel jelölheti annak a helyét; ha nincs a kérdéses helyen semmi, akkor x-et tehet oda, vagy bármely más módon is jelölheti azt. Később cserélhetnek szerepet is, a gyermek rejti el a „kincseket”, és a szülő tesz fel kérdéseket.
Ha nincs étvágyunk, lehet úgy is játszani, hogy az egyik fél „aranytallérokat” rajzol a papírjára, a másiknak pedig ezeket kell megtalálnia.
Ez a játék
elsősorban alsó tagozatos gyermekeknek javasolt, de idősebb gyermekek is bátran
kipróbálhatják. Nagycsoportos óvodások valószínűleg nagyobb testvérrel vagy
szülővel közösen tudják elkészíteni a társasjátékot.
Elsősorban a
síkban való tájékozódást, a grafomotorikát, a figyelmet, a kitartást, a
gondolkodást és a kreativitást fejleszti. Bővíthető vele a szókincs, az
elkészült társasjáték játszása közben pedig gyakorolható a számlálás, illetve a
kommunikáció és a szociális készségek is fejlődnek.
A legegyszerűbb
társasjáték elkészítéséhez szükség van fehér lapra – lehet A/4-es vagy A/3-as –
és grafit ceruzára. Kérjük meg a gyermeket, hogy először rajzolja fel a kezdés
helyét, a célt és a játékpályát. A mezők lehetnek kör, négyzet, sőt „pocsolya”
alakúak is. Ha az alap megvan, jöhetnek a különleges mezők (számozott,
valamilyen szimbólummal megjelölt, előrébb vivő stb.) és az extra elemek (pl.
híd, létra). Az ezekhez tartozó magyarázatokat ajánlott egy külön lapra felírni
és nem a játék hátuljára. Így kiküszöböljük, hogy a játék közben folyamatosan
fordítgatni kelljen a játéktáblát. Amikor ezzel is elkészült a gyermek, akkor
érdemes kiszínezni, kidíszíteni a játékot. Lehet színes ceruzával,
zsírkrétával, filctollal is dolgozni, a lényeg, hogy élénk, jól látható nyomot
hagyjon vele a gyermek a papíron.
Készülhet egyszerű
„dobok-lépek” társasjáték vagy egy-egy témához kapcsolódó is (pl. kalózos,
állatos, hercegnős).
Ha a gyermek
elkészült a táblával, már csak egy dobókockát és néhány bábut kell keríteni és
kezdődhet is a közös családi társasjátékozás!
A játékot óvodás és kisiskolás gyermekeknek ajánljuk. Szükség lesz néhány vattakorongra, vagy vattára, amelyből készítsen a gyermek körülbelül dió nagyságú golyókat. Építőkockákból vagy más módon építsen egy karámot, mely egy oldalon nyitott. Földön, vagy asztalon is játszhatunk.
A jól láthatóság érdekében minta nélküli, egyszínű sötét terítőt használjunk, vagy sötét szőnyeget, pokrócot terítsünk le a földre, hogy rátéve a fehér vattákat, könnyen észrevehetőek legyenek azok. Az építményt is élénk, világos színű elemekből alakítsuk ki, hogy kontrasztos legyen az alatta lévő anyag színével.
A játék lényege, hogy a szétszéledt bárányokat fújással betereljük a karámba. Tapasztalatom alapján a vattagolyókat könnyebb elfújni, mint a korongokat. A játék fejleszti a szemmozgásokat, a követést, a fixálást (tekintetrögzítés egy pontra), gondolkodni is kell, hogy milyen oldalról kell megfújni a báránykát, hogy a megfelelő irányba menjen, és nem utolsósorban a fújás technikája is fejlődik és közben erősödnek az arc- és száj körüli izmok. Mindez nagyon hasznos a logopédiára járó gyermekeknek is. A gyermek képességeitől és kitartásától függően növelhetjük a „bárányok” számát, vagy messzebbre helyezhetjük a karámtól, ill. készíthetünk mindegyiknek külön karámot is. Azoknak is ajánlott ez a játék, akik még nem tudnak fújni, mert ezáltal gyakorolhatnak, viszont ők csak egyenesen fújjanak, tehát a karám bejáratával szemben legyen a vattagolyó.
Ezek a játékok elsősorban
óvodás, illetve alsó tagozatos gyermekeknek ajánlottak. Kiválóan fejlesztik a gondolkodást,
a vizuális megfigyelőképességet, differenciálást és emlékezetet, emellett
bővíthető velük a szókincs és az általános ismeretek is. Ha a gyermek rakja ki
a legó „képeket”, finommotorikája és kreativitása is fejlődik.
Szükség van hozzájuk
egy alapra és olyan legókészletre, amely nem csupán építőkockákból áll, hanem
tartalmaz különböző figurákat is (pl. emberek, állatok, tárgyak stb.).
Játékvariációk:
Az alap két felére megépítünk egy-egy nagyon hasonló
képet (pl. kertet), a gyermeknek pedig meg kell találnia a két kép közötti
különbségeket (ezek számát előre mondjuk meg). A különbségek számát a gyermek
képességeinek megfelelően határozzuk meg, illetve ennek növelésével
nehezíthetünk a játékon. Nagyobb gyermekek esetében néha szerepet is
cserélhetünk: ő építse meg a két képet és mi vagy a tesó keresse meg a
különbségeket.
Építsünk egy képet (pl. kertet, tűzoltóállomást –
amihez van legónk) és rakjunk bele olyan elemeket is, amelyek nem illenek oda
(pl. ajtó a kert közepén, fa egy épület belsejében). Ez után kérjük meg a gyermeket,
hogy vegye ki vagy nevezze meg azokat a dolgokat, amelyek nem illenek a képbe.
Meg is magyarázhatja, hogy mi miért nem jó. Itt is előre határozzuk meg, hogy
hány tárgyat kell keresnie, és ennek a növelésével lehet nehezíteni a játékon.
Ha a gyermeknek van kedve, itt is cserélhetünk szerepet vagy építhet feladványt
a tesónak.
Használhatjuk az előző változathoz felépített képet
is, de készíthetünk egy egyszerűbbet is. Megmutatjuk a gyermeknek, megkérjük,
hogy mindent nézzen meg alaposan, mert utána varázsolni fogunk (meg fogunk
változtatni valamit). Ha úgy érzi, jól megfigyelte a képet, csukja be a szemét,
mi pedig vegyünk el, cseréljünk ki valamit vagy rakjunk új elemet a képre. A
gyerekek nagyon szeretik, ha ilyenkor varázsigét is mondunk – elvégre
varázsolunk J
Ha végeztünk, nyissa ki a szemét és mondja meg, mi változott. Először érdemes
csak egy elemet változtatni és fokozatosan növelni ennek mennyiségét, de úgy
gondolom, nem érdemes 3-4 elem fölé menni. Játszhatjuk úgy is, hogy előre
megmondjuk, elvenni, cserélni vagy hozzárakni fogunk – ez segítség lehet a
kevésbé gyakorlottaknak. Ha több elemen változtatunk, először például csak
vegyük el őket és később keverjük a lehetőségeket (pl. egy tárgyat elveszek,
kettőt kicserélek másra).
Ezzel a játékkal
az 1-2. osztályos gyermekek gyakorolhatják a már tanult betűket. Fejleszti a
finommotorikát, grafomotorikát, a szem-kéz koordinációt, a rész-egész
észlelését, a gondolkodást és az ismeretek előhívását is gyakorolhatjuk vele.
Szükség van hozzá
fehér lapra, vastag filctollra és ollóra. Ha A/4-es lappal dolgozunk, vágjuk 4
részre a lapot. Mindegyik kis lapra írjunk egy, a gyermek által ismert betűt. A
betűket vágjuk 3-4 darabba, keverjük össze 2-3 betű darabjait és már kezdődhet
is a kirakó! Használhatunk kis- vagy nagy-, illetve írott vagy nyomtatott
betűket attól függően, hogy gyermekünk melyiket ismeri fel a legbiztosabban.
Azonban mindegyiknél fontos, hogy nagy méretű betűket írjunk. Segítség lehet,
ha minden betűt más színnel írunk. Ha a gyermeknek van kedve, ő maga is
elkészítheti a kirakó darabjait.
Otthon is végezhető fejlesztő
feladat a különféle termések szétválogatása. Ezekkel gyönyörű képeket is készíthet
a gyermek úgy, hogy gyurmába belenyomkodja egy szép mintát kialakítva így, vagy
papírra, ill. dobozra felragasztja a magokat. Mindezek a tevékenységek
fejlesztik a gyermek finommotorikáját, szem-kéz koordinációját, vizuális
észlelését, feladattudatát, feladattartását, figyelmét.
Kisebb gyermekek, ill. akik még
nem gyakorlottak a válogatásokban, először kétfelé szortírozzanak, míg akiknek
ez már nem jelentene kihívást, három- vagy négyfelé is válogathatják a terméseket. Egyszerűbb és
rövidebb lesz a feladat, ha mindegyikből csak néhány darabot teszünk egy tálba,
míg ha sokat rakunk, akkor hosszabb ideig tart majd a válogatás, nagyobb
kitartásra van szükség. Ahogy a gyermek fejlődik, ügyesedik, egyre többféle
termést, és azokból egyre több darabot adhatunk neki válogatás céljából. Azoknak
a gyerekeknek, akiknek jobb a közeli látásélességük, és fejlettebb a
finommotorikájuk, adhatunk kisebb magokat, pl.: kávészemek, napraforgómag, sárgaborsó,
lencse, babszemek, rizs, kukorica, vöröslencse. Akik közelre nagyon rosszul
látnak, ill. gyenge a finommotorikájuk, először nagyobb terméseket
válogassanak, pl.: tökmag, mogyoró, dió, mandula, nagyobb babszemek, gesztenye,
makk. Tegyük a különféle terméseket egy
tálba, majd a termések számának megfelelő számú kisebb tálkát vagy dobozt
helyezzünk sorban az asztalra. Tehetünk tálcát is ezek alá. Beszéljük meg a
gyermekkel, melyik milyen mag, honnan lehet felismerni. Hívjuk fel a figyelmét
a látható és a tapintható tulajdonságokra is! Ezután mondjuk el és mutassuk is,
hogy melyik magokat hova kell tennie, majd kezdődhet a válogatás.
A szétválogatott magokból
terméskép is készíthető. Kisebb gyermekek só-liszt, vagy levegőre száradó
gyurmába is belenyomkodhatják a magokat. Előtte nyújtsuk ki vékonyra a gyurmát,
majd egy kör vagy négyszög alakú tárgyat helyezzünk rá és vágjuk körbe. Virág
vagy más sütikiszúró formát is használhatunk.
Másik lehetőség, hogy a magokat papírra ragasztjuk fel. Rajzoljunk, vagy nyomtassunk ki ehhez egy mintát, egy figurát, amelynek az egyes részeit ragasztózzuk be hobbiragasztóval vagy más folyékony ragasztóval, majd a gyermek erre a területre ráteheti a nagyobb magokat vagy rászórhatja a kisebb terméseket. Papírdobozok fedelét, oldalát is díszíthetjük a felragasztott magokból kialakított szép mintákkal.
