Ezek a játékok elsősorban
óvodás, illetve alsó tagozatos gyermekeknek ajánlottak. Kiválóan fejlesztik a gondolkodást,
a vizuális megfigyelőképességet, differenciálást és emlékezetet, emellett
bővíthető velük a szókincs és az általános ismeretek is. Ha a gyermek rakja ki
a legó „képeket”, finommotorikája és kreativitása is fejlődik.
Szükség van hozzájuk
egy alapra és olyan legókészletre, amely nem csupán építőkockákból áll, hanem
tartalmaz különböző figurákat is (pl. emberek, állatok, tárgyak stb.).
Játékvariációk:
Az alap két felére megépítünk egy-egy nagyon hasonló
képet (pl. kertet), a gyermeknek pedig meg kell találnia a két kép közötti
különbségeket (ezek számát előre mondjuk meg). A különbségek számát a gyermek
képességeinek megfelelően határozzuk meg, illetve ennek növelésével
nehezíthetünk a játékon. Nagyobb gyermekek esetében néha szerepet is
cserélhetünk: ő építse meg a két képet és mi vagy a tesó keresse meg a
különbségeket.
Építsünk egy képet (pl. kertet, tűzoltóállomást –
amihez van legónk) és rakjunk bele olyan elemeket is, amelyek nem illenek oda
(pl. ajtó a kert közepén, fa egy épület belsejében). Ez után kérjük meg a gyermeket,
hogy vegye ki vagy nevezze meg azokat a dolgokat, amelyek nem illenek a képbe.
Meg is magyarázhatja, hogy mi miért nem jó. Itt is előre határozzuk meg, hogy
hány tárgyat kell keresnie, és ennek a növelésével lehet nehezíteni a játékon.
Ha a gyermeknek van kedve, itt is cserélhetünk szerepet vagy építhet feladványt
a tesónak.
Használhatjuk az előző változathoz felépített képet
is, de készíthetünk egy egyszerűbbet is. Megmutatjuk a gyermeknek, megkérjük,
hogy mindent nézzen meg alaposan, mert utána varázsolni fogunk (meg fogunk
változtatni valamit). Ha úgy érzi, jól megfigyelte a képet, csukja be a szemét,
mi pedig vegyünk el, cseréljünk ki valamit vagy rakjunk új elemet a képre. A
gyerekek nagyon szeretik, ha ilyenkor varázsigét is mondunk – elvégre
varázsolunk J
Ha végeztünk, nyissa ki a szemét és mondja meg, mi változott. Először érdemes
csak egy elemet változtatni és fokozatosan növelni ennek mennyiségét, de úgy
gondolom, nem érdemes 3-4 elem fölé menni. Játszhatjuk úgy is, hogy előre
megmondjuk, elvenni, cserélni vagy hozzárakni fogunk – ez segítség lehet a
kevésbé gyakorlottaknak. Ha több elemen változtatunk, először például csak
vegyük el őket és később keverjük a lehetőségeket (pl. egy tárgyat elveszek,
kettőt kicserélek másra).
Ez a játék
elsősorban óvodás gyermekeknek ajánlott, de alsó tagozatosok is bátran
kipróbálhatják.
Fejleszti a
vizuális megfigyelőképességet, a finommotorikát és a szem-kéz koordinációt.
Szükség van hozzá
rajzlapra, különböző színű krepp-papírokra vagy szalvétákra és ugyanolyan színű
filctollakra, ruhacsipeszre, ragasztóra, esetleg egy tálcára.
A feladat a
következő:
Bemelegítésként vagy külön játékként a krepp-papír galacsinokat maga a gyermek is elkészítheti (színenként 6-10 darab). Már itt is megneveztethetjük a gyermekkel a használt színeket, de a válogatás előtt mindenképpen tegyük ezt meg. Érdemes előre feldarabolni a krepp-papírt, mert a gyermek nem biztos, hogy meg tudja ítélni, mekkora darabra van szükség egy galacsinhoz. Közben mi rajzoljunk a lapra mindegyik színnel 1-1 nagyobb vagy 2-2 kisebb kört.
Ha elkészültek a galacsinok, szórjuk bele őket egy tálcába, készítsük ki a csipeszt és az elkészült feladatlapot.
A gyermek feladata az, hogy a galacsinokat csipesszel megfogva tegye az azonos színű karikába. Kisebb gyermekeknél vagy akinek kevésbé ügyes a keze, elhagyhatjuk a csipeszt és dolgozhat a gyermek a kezével.
A válogatás után – vagy egy másik napon, új játékként – a galacsinokat bele is ragaszthatjuk a gyermekkel közösen a körökbe.
Ezzel a játékkal
az 1-2. osztályos gyermekek gyakorolhatják a már tanult betűket. Fejleszti a
finommotorikát, grafomotorikát, a szem-kéz koordinációt, a rész-egész
észlelését, a gondolkodást és az ismeretek előhívását is gyakorolhatjuk vele.
Szükség van hozzá
fehér lapra, vastag filctollra és ollóra. Ha A/4-es lappal dolgozunk, vágjuk 4
részre a lapot. Mindegyik kis lapra írjunk egy, a gyermek által ismert betűt. A
betűket vágjuk 3-4 darabba, keverjük össze 2-3 betű darabjait és már kezdődhet
is a kirakó! Használhatunk kis- vagy nagy-, illetve írott vagy nyomtatott
betűket attól függően, hogy gyermekünk melyiket ismeri fel a legbiztosabban.
Azonban mindegyiknél fontos, hogy nagy méretű betűket írjunk. Segítség lehet,
ha minden betűt más színnel írunk. Ha a gyermeknek van kedve, ő maga is
elkészítheti a kirakó darabjait.
Otthon is végezhető fejlesztő
feladat a különféle termések szétválogatása. Ezekkel gyönyörű képeket is készíthet
a gyermek úgy, hogy gyurmába belenyomkodja egy szép mintát kialakítva így, vagy
papírra, ill. dobozra felragasztja a magokat. Mindezek a tevékenységek
fejlesztik a gyermek finommotorikáját, szem-kéz koordinációját, vizuális
észlelését, feladattudatát, feladattartását, figyelmét.
Kisebb gyermekek, ill. akik még
nem gyakorlottak a válogatásokban, először kétfelé szortírozzanak, míg akiknek
ez már nem jelentene kihívást, három- vagy négyfelé is válogathatják a terméseket. Egyszerűbb és
rövidebb lesz a feladat, ha mindegyikből csak néhány darabot teszünk egy tálba,
míg ha sokat rakunk, akkor hosszabb ideig tart majd a válogatás, nagyobb
kitartásra van szükség. Ahogy a gyermek fejlődik, ügyesedik, egyre többféle
termést, és azokból egyre több darabot adhatunk neki válogatás céljából. Azoknak
a gyerekeknek, akiknek jobb a közeli látásélességük, és fejlettebb a
finommotorikájuk, adhatunk kisebb magokat, pl.: kávészemek, napraforgómag, sárgaborsó,
lencse, babszemek, rizs, kukorica, vöröslencse. Akik közelre nagyon rosszul
látnak, ill. gyenge a finommotorikájuk, először nagyobb terméseket
válogassanak, pl.: tökmag, mogyoró, dió, mandula, nagyobb babszemek, gesztenye,
makk. Tegyük a különféle terméseket egy
tálba, majd a termések számának megfelelő számú kisebb tálkát vagy dobozt
helyezzünk sorban az asztalra. Tehetünk tálcát is ezek alá. Beszéljük meg a
gyermekkel, melyik milyen mag, honnan lehet felismerni. Hívjuk fel a figyelmét
a látható és a tapintható tulajdonságokra is! Ezután mondjuk el és mutassuk is,
hogy melyik magokat hova kell tennie, majd kezdődhet a válogatás.
A szétválogatott magokból
terméskép is készíthető. Kisebb gyermekek só-liszt, vagy levegőre száradó
gyurmába is belenyomkodhatják a magokat. Előtte nyújtsuk ki vékonyra a gyurmát,
majd egy kör vagy négyszög alakú tárgyat helyezzünk rá és vágjuk körbe. Virág
vagy más sütikiszúró formát is használhatunk.
Másik lehetőség, hogy a magokat papírra ragasztjuk fel. Rajzoljunk, vagy nyomtassunk ki ehhez egy mintát, egy figurát, amelynek az egyes részeit ragasztózzuk be hobbiragasztóval vagy más folyékony ragasztóval, majd a gyermek erre a területre ráteheti a nagyobb magokat vagy rászórhatja a kisebb terméseket. Papírdobozok fedelét, oldalát is díszíthetjük a felragasztott magokból kialakított szép mintákkal.
Gyengénlátó kisgyermekeknél a hosszú és rövid távú vizuális
emlékezet fejlesztése kiemelkedő jelentőséggel bír. Amíg egy jól látó
kisiskolás gyermek egy pillantással átlátja a táskája tartalmát, lemásol bármit
a tábláról vagy könyvből a füzetébe, átlátja az iskola épületét az aulán át,
addig a gyengénlátó kisgyermeknek ez sok vizuális pásztázást, keresést jelent.
Ez egyrészt fárasztó, másrészt sok időt vesz el. Minél több dolgot tud az
emlékezetében tartani, annál jobban lecsökken a keresésre fordított idő.
Éppen ezért minél korábban érdemes elkezdeni az emlékező
képesség célzott fejlesztését.
1. szint: építőkockák
Válasszunk a gyermek építőkockáiból 3 egyforma alakú kockát,
pl. piros, kék, sárga. Színlátási zavar esetén különböző alakúak legyenek. A
lényeg, hogy ezek a játékok kevés vizuális információt hordoznak, nem kell a
gyermeknek azon gondolkodni, mi van az asztalon. Tegyünk le a kockákat az
asztalra, a gyermek figyelje meg egy kicsit. Majd kérjük, hogy csukja be a
szemét, mert el fogunk venni egy kockát, és neki ki kell találnia, hogy melyik
hiányzik. Így is teszünk. Figyelem: a többi kocka változatlan marad, ne
nyúljunk hozzá, ne keverjük össze!
Ha már jól megy, növeljük az elemek számát, egyszerre mindig csak eggyel, pl. hozzáteszünk egy negyedik, zöld kockát.
2. szint: tárgyak
Keressünk a gyermek által jól ismert tárgyakat. Lehetnek a gyermek saját apró játékai, vagy eszközök a konyhából pl. pohár, kanál. Tegyük középre egy kupacba, jól nézze meg, nevezzük is meg mindet közösen. Csukja be a szemét, elveszünk egyet. Mi hiányzik? Ha jól megy, elveszünk kettőt. És így tovább, a végén nem marad a kupacban egy sem. Ő viszont már fel tudja idézni fejből az összes elemet, amit látott!
3. szint: képi szint – egyszerű alakzatok lerajzolva, pl
szív, virág, labda, ház
Az aliglátó gyermekek itt bizony sokszor elakadnak, mert nem
ismerik az ábrákat! Ha ez nem megy, térjük vissza az építőkockákhoz, de
lerajzolva. Tehát rajzolunk négy kártyára négy különböző négyzetet, pirosat,
sárgát, kéket, zöldet.
Ha ez jól megy, jöhetnek az egyszerű, gyermek által is jól felismerhető ábrák.
4. szint: Egyszerű memóriakártya bevezetése
Az egyik legegyszerűbb játék a memóriakártya. A gyermek
életkorával, ügyességével növelhető a keresendő párok száma, és ezzel a
vizuális információk megtartásának hossza is. Később tematikusan is játszható,
erről a következő bejegyzésben lesz szó. Most leírok egy egyszerű memóriakártya
készítést, és azt is, hogyan tanítsuk meg a gyermeknek!
Szükséges eszközök:
12-16 db vastagabb kartonpapír négyzet (7×7 cm méretűből
12 db fér ki egy A4-es lapra)
színes filcek, vagy jó minőségű színes ceruzák
fekete filc a kontúrozáshoz (aliglátóknak
pufifestékkel is kontúrozhatunk, hogy kitapintható legyen, vagy fonalat
ragaszthatunk rá)
3-4 évesen 6-8 pár elegendő a vizuális memória
fejlesztéséhez. Keressünk olyan egyszerű
ábrákat, amelyeket a gyermek már biztosan felismer (pl. óvodai jelek). Le is
rajzolhatjuk először egy sima papírra, és kérdezzük meg őt is, mert
előfordulhat, hogy ami a számunkra egyértelmű, az neki nem az. Ötletek: napocska,
szív, fenyőfa, ház, virág, felhő, labda, pillangó, fagyi, esernyő, csillag,
alma…stb.
Azért vastag kartonra készítsük, hogy játék közben
könnyebben felvehető legyen az asztalról, másrészt pedig ne látszódjon át. Ha
megrajzoltuk a kartonra, színezzük ki, majd fekete filccel rajzoljuk át a
kontúrját. Keressünk egy egyszínű, lehetőleg nem fehér alapot (én zöld tálcát
választottam) hogy vizuálisan körbehatároljuk a játékterületet és jó
kontrasztot biztosítsunk. Kezdődhet is a játék!
1. Ismerkedés a játékkal: keresd a párját!
Vegyünk elő 3 párat, keverjük össze a mintával felfelé, és
egyszerűen keresse meg a párját, rakja egymásra őket.
2. Lefordítva, de egyedül
Fordítsuk le a 6 kártyát, keverjük össze, és egyszerre csak
kettőt szabad felfordítania. Most így keresse meg a párokat. Ha talált egyet,
dicsérjük meg, tegyük félre. Ha nem talált, fordítsa vissza fejjel lefelé, és
emlékeztessük rá, mi volt alatta.
És itt jön a maga a feladat: a lefordított kártya tartalmára
emlékezni kell! Erre pedig nekünk kell felhívni a figyelmét! Vagyis mielőtt
megint újabb párt fordítana fel, soroljuk végig azokat, amiket már egyszer
felfordítottunk, de nem volt párja. Valahogy így: Emlékszel, ez alatt mi volt?
Itt volt a szív, itt a virág, itt a fenyő. Most fordíts fel egy olyat, amit még
nem láttál! Ha felfordít egy virágot, rögtön tudni fogja, hol a párja, és
sikerélménye lesz. Ezért játsszuk eleinte kevés párral. Ha már jól megy, és begyakoroltuk, hogy a
lefordított kártyákra bizony emlékezni kell, akkor egyesével növelhetjük a
párok számát.
3. Párban
Vezessük be az első szabályt: egyszer te jössz, egyszer én. Vannak gyerekek, akik itt leragadnak egy darabig, mások gyorsan megtanulják a második szabályt is: ha megtaláltál egy párt, még egyszer te jössz. Aki több párt talál, az nyer! És ezzel meg is tanultunk memóriakártyázni!
Március 16-a óta eltelt két hónap. Április közepén bemutattuk, hogy az EGYMI által ellátott gyengénlátó óvodások és iskolások szülei milyen képeket küldtek nekünk. Most ismét szeretnénk ennek a bejegyzésnek a galériájában „kiállítani” a tavaszi szünet óta eltelt időszak gyönyörű munkáit, a folyamatokról készült képeket.
Kilencedik hete tartjuk a kapcsolatot a szülőkkel, gyerekekkel, diákokkal. Sokukkal emailen levelezünk, de akadnak vállalkozó szelleműek, akik online habilitációs/rehabilitációs (látásnevelés és logopédia) órákon vesznek részt, messengeren, skype-on, Zoom-on…. Természetesen tudjuk, hogy a szülők nehéz helyzetben vannak, sok a feladatuk és nem gyógypedagógusok. Igyekszünk a szülőket és a gyerekeket nem túlterhelni. Olyan tevékenységeket javaslunk, melyek a mindennapokba beilleszthetőek, például közösen végzett tevékenységek a háztartásban, udvaron, konyhában. Ilyen például a közös ételkészítés, sütés-főzés, virágültetés, kertészkedés, barkácsolás, stb. Ezek nagyon hasznosak és sok fejlődési lehetőséget rejtenek magukban. Nem tudjuk eléggé hangsúlyozni az önállóság, az önkiszolgálás fontosságát. Most itt van a lehetőség a gyakorlásra!
A képeken sokszor láthatják a kézműveskedést, a kreatívkodást egyszerű alapanyagokból, újrahasznosítható dolgokból. Ezek mind-mind segítik a gyerekek fejlődését, több területen is. Az iskolások elsődleges feladata a tanulás, ehhez adunk nekik hasznos tanácsokat. Örülünk neki, ha fennmaradó idejükben elvégzik a javasolt tevékenységet, fejlesztést. Igyekszünk könnyed, játékos, érdekes feladatokat adni, mindenkinek az érdeklődési körének megfelelően. Az óvodás gyerekek szüleinek próbálunk az idő hasznos eltöltésére, a látássérült gyerekek értelmes és fejlesztő hatású elfoglalására ötleteket adni a továbbiakban is. Három óvodás csoportunk nagycsoportosai folytatják az iskolára való felkészülést, de most otthon, a szüleik segítségével, a csoportvezető gyógypedagógusok instrukciói alapján.
Szomorúan gondolunk rá, hogy az idei óvodás családi hétvége elmarad, a mai napon kezdődött volna…, de reméljük, hogy valahogyan pótolni tudjuk, amikor lehetőség lesz rá!
Nagyon örülünk és köszönjük, ha
kapunk visszajelzést a szülőktől. A
továbbiakban is várjuk leveleiket, képeket, videókat!
Terveink szerint az utazó
gyógypedagógus kollégákhoz beérkező, publikálható képeket a következő hónapban
is „kiállítjuk” itt a blogon.
Ajánlott korosztály: felső tagozatosok és középiskolások.
Milyen esetben ajánlott? Ha egy hosszabb anyagot kell
megtanulni, túl sok, rendszerezetlen információt megjegyezni.
A gondolattérkép készítés olyan tanulási technika, amely a
lényegkiemeléssel, és egy hatékony rendszerezéssel segíti a tananyag
megértését.
Kedves otthoni tanulással küzdő Diák!
Biztosan nem ismeretlen helyzet, amikor adott egy hosszú,
átláthatatlan, egybefüggő szöveg, amit valahogy meg kellene érteni, és
számonkérésnél visszaadni. A klasszikus, mindenki által jól ismert tanulási
technikával, azaz a memorizálással ez nagyon nagy falat. Unalomig ismétled
ugyanazokat a mondatokat, mégsem érted, mégsem áll össze az egész téma. Nem valami
lelkesítő, igaz?
Miért van ez?
Azért, mert az agyunk sem listáz, hanem az emlékeink,
gondolataink színesek, élőek, össze-vissza kapcsolódnak egymáshoz. Az agyunk
kreatív, alkotó oldalát szinte sosem használjuk a tanulás során, mindig csak
ismétlünk, vázlatot írunk. A gondolattérkép segítséget nyújt az összefüggések
jobb megértésében, a tudás rendszerezésében. A lényegretörő szavak, az
elrendezés, színek és illusztrációk mind több oldalról támogatják, hogy
megjegyezd, amit kell.
Hogyan csináld?
Olvasd el az egész anyagot!
Határozd meg, a központi gondolatot, témát,
amiről az egész szöveg szól, és a többi résztéma kapcsolódhat hozzá!
Szedd részekre: milyen résztémákról van szó? Adj
nekik címet!
Most haladj résztémánként: olvasd el, próbáld
megérteni. Húzd alá, vagy emeld ki a lényegét! Javaslom, hogy résztémánként
különböző színeket használj, amik a gondolattérképeden is megjelennek! A
lényegkiemelésnél tényleg csak a legfontosabb információkra szorítkozz!
Ha túl sok az aláhúzott szöveg, valószínűleg nem
a lényeget sikerült megfognod. A lényeg lényegét is emeld ki!
Most, hogy sikerült a részeket is részekre
szedni, rajzolj! Használj hívószavakat és a színeket! Akár rajzolhatsz is.
Példa:
Egy rövid, de tagolatlan, sok információt tartalmazó
szöveggel szeretném bemutatni a gondolattérkép készítés menetét.
Óvodás és iskolás gyermekek
egyaránt szívesen tevékenykednek szüleik mellett a konyhában, főleg ha erre
minél gyakrabban lehetőséget biztosítunk a számukra. Bár legtöbbször csak
kisebb részmozzanatokat bízunk rájuk a sütés-főzés folyamatában, sok mindent
már szinte önállóan is meg tudnak csinálni.
A szendvicsek elkészítése a közös
családi reggelikhez, vacsorákhoz izgalmas és vidám feladat lehet a gyengénlátó
gyermek számára is, különösen ilyenkor, tavasszal, amikor sokféle friss és
színes zöldség között válogathatunk.
Eközben fejlődik gyermekünk
szem-kéz koordinációja, finommotorikája, vizuális megfigyelőképessége,
testsémája, kreativitása és együttműködési készsége is. Az alapanyagokkal való
ismerkedés elősegíti fogalmi készletének bővítését, pontosítását.
Legelső mozzanat a
kenyerek/zsömlék megkenése vajjal, margarinnal vagy szendvicskrémmel. Segítség
a gyengénlátó gyermek számára, ha a krém színe elüt a megkenendő felülettől
(pl. teljes kiőrlésű vagy barnakenyéren a világos színű margarin, fehér
kenyéren a májkrém látszik jobban), de ez persze függ a család ízlésétől is.
A kenyereket lehetőleg egyszínű
vagy kevésbé mintás tálcára, tányérra helyezzük.
Mókás arcokat alakíthatunk ki a
különböző formára vágott felvágottakból, sajtokból, zöldségekből
(paradicsomból, paprikából, retek-, hagyma-, sárgarépa- vagy uborkaszeletekből,
stb.), főtt tojásból, reszelt sajtból. Díszíthetünk kechuppal, majonézzel,
különböző tubusos krémekkel is. A nagyobb és ügyesebb gyerekek a hozzávalók
felvágásában, aprításában, reszelésében is részt vehetnek kellő
elővigyázatossággal, felügyelettel.
Az arcokon kívül természetesen
bármilyen más figurát is készíthetünk, pl. különböző állatokat, virágformát
stb. A lehetőségeknek a képzeletünk, és persze a rendelkezésünkre álló
alapanyag-választék szab határt.
A vidám és színes szendvicsek
látványa és illata, de legfőképpen az elkészítésükben vállalt aktivitás ahhoz
is hozzájárulhat, hogy gyermekünk egy-egy, addig „nemszeretem” zöldséget
megkóstoljon.
Természetesen készülhet édes
változat is gyümölcsökből (pl. eper, banán, kivi- vagy almaszeletek
felhasználásával), lekvárral, mézzel vagy nutellával megkenve,
kókuszreszelékkel megszórva. A reggeli zabkása is ránk mosolyoghat…
Az elkészült műveket elfogyasztásuk előtt érdemes megörökíteni, a fényképekből akár családi kiállítás is készülhet.
Az öltöztető babáknak többféle változatával találkozhatunk.
Ismerünk térbeli, megfogható, műanyag vagy textilből készült csecsemő-,
kislány- és kisfiú babákat, „akiket” valósághű, a miénkhez hasonló, csupán
méretben kisebb ruhákkal öltöztethetünk fel. Ebbe a kategóriába tartoznak a
Barbie-babák női és férfi változatai is. És vannak síkbeli, papír-vagy mágneses
babák, amelyekre szintén papírból vagy mágnesből készült ruhákat rögzíthetünk.
Most egy olyan, síkbeli változattal ismerkedjünk meg,
amelyhez még ruha sem kell, mégis számtalan, a legkülönfélébb színű és
mintázatú ruhakölteménnyel „büszkélkedhet”.
Rajzoljunk egy nagyméretű kislány-vagy kisfiúalakot (nagyobb
óvodások, iskolások maguk is megrajzolhatják), vagy nyomtassuk ki a mellékelt
sablont. Gyermekünk színezze ki a fejét, a végtagjait és a cipőjét (a ruháját
nem szükséges kiszínezni).
Egy hegyes kisollóval óvatosan vágjuk körbe a rajzon a
ruha-részt, és teljesen távolítsuk el a rajzról. (Kisiskolásoknak elég
kilyukasztani a papírt és elkezdeni a vágást, utána már önállóan tudják
folytatni.) Így középen egy ruhaalakú lyuk keletkezik. (A baba-alakot ne vágjuk
körbe, maradjon egyben a rajz a papíron, csak a ruhája hiányozzon.)
Kezdődhet a móka!
Attól függően, hogy milyen felületre helyezzük a kislány-vagy
kisfiúbabánkat, változik ruházatának a mintája. Tehetjük asztallapra, mintás
terítőre, csomagolópapírra, térképre, függönyre vagy akár az ablaküvegre is –
számtalan módon „felöltöztethetjük”.
Jelen esetben nem a pénztárcánk, hanem gyermekünk fantáziája szab határt a lehetőségeknek…
