Ez a játék
elsősorban óvodás gyermekeknek ajánlott, de alsó tagozatosok is bátran
kipróbálhatják.
Fejleszti a
vizuális megfigyelőképességet, a finommotorikát és a szem-kéz koordinációt.
Szükség van hozzá
rajzlapra, különböző színű krepp-papírokra vagy szalvétákra és ugyanolyan színű
filctollakra, ruhacsipeszre, ragasztóra, esetleg egy tálcára.
A feladat a
következő:
Bemelegítésként vagy külön játékként a krepp-papír galacsinokat maga a gyermek is elkészítheti (színenként 6-10 darab). Már itt is megneveztethetjük a gyermekkel a használt színeket, de a válogatás előtt mindenképpen tegyük ezt meg. Érdemes előre feldarabolni a krepp-papírt, mert a gyermek nem biztos, hogy meg tudja ítélni, mekkora darabra van szükség egy galacsinhoz. Közben mi rajzoljunk a lapra mindegyik színnel 1-1 nagyobb vagy 2-2 kisebb kört.
Ha elkészültek a galacsinok, szórjuk bele őket egy tálcába, készítsük ki a csipeszt és az elkészült feladatlapot.
A gyermek feladata az, hogy a galacsinokat csipesszel megfogva tegye az azonos színű karikába. Kisebb gyermekeknél vagy akinek kevésbé ügyes a keze, elhagyhatjuk a csipeszt és dolgozhat a gyermek a kezével.
A válogatás után – vagy egy másik napon, új játékként – a galacsinokat bele is ragaszthatjuk a gyermekkel közösen a körökbe.
Otthon is végezhető fejlesztő
feladat a különféle termések szétválogatása. Ezekkel gyönyörű képeket is készíthet
a gyermek úgy, hogy gyurmába belenyomkodja egy szép mintát kialakítva így, vagy
papírra, ill. dobozra felragasztja a magokat. Mindezek a tevékenységek
fejlesztik a gyermek finommotorikáját, szem-kéz koordinációját, vizuális
észlelését, feladattudatát, feladattartását, figyelmét.
Kisebb gyermekek, ill. akik még
nem gyakorlottak a válogatásokban, először kétfelé szortírozzanak, míg akiknek
ez már nem jelentene kihívást, három- vagy négyfelé is válogathatják a terméseket. Egyszerűbb és
rövidebb lesz a feladat, ha mindegyikből csak néhány darabot teszünk egy tálba,
míg ha sokat rakunk, akkor hosszabb ideig tart majd a válogatás, nagyobb
kitartásra van szükség. Ahogy a gyermek fejlődik, ügyesedik, egyre többféle
termést, és azokból egyre több darabot adhatunk neki válogatás céljából. Azoknak
a gyerekeknek, akiknek jobb a közeli látásélességük, és fejlettebb a
finommotorikájuk, adhatunk kisebb magokat, pl.: kávészemek, napraforgómag, sárgaborsó,
lencse, babszemek, rizs, kukorica, vöröslencse. Akik közelre nagyon rosszul
látnak, ill. gyenge a finommotorikájuk, először nagyobb terméseket
válogassanak, pl.: tökmag, mogyoró, dió, mandula, nagyobb babszemek, gesztenye,
makk. Tegyük a különféle terméseket egy
tálba, majd a termések számának megfelelő számú kisebb tálkát vagy dobozt
helyezzünk sorban az asztalra. Tehetünk tálcát is ezek alá. Beszéljük meg a
gyermekkel, melyik milyen mag, honnan lehet felismerni. Hívjuk fel a figyelmét
a látható és a tapintható tulajdonságokra is! Ezután mondjuk el és mutassuk is,
hogy melyik magokat hova kell tennie, majd kezdődhet a válogatás.
A szétválogatott magokból
terméskép is készíthető. Kisebb gyermekek só-liszt, vagy levegőre száradó
gyurmába is belenyomkodhatják a magokat. Előtte nyújtsuk ki vékonyra a gyurmát,
majd egy kör vagy négyszög alakú tárgyat helyezzünk rá és vágjuk körbe. Virág
vagy más sütikiszúró formát is használhatunk.
Másik lehetőség, hogy a magokat papírra ragasztjuk fel. Rajzoljunk, vagy nyomtassunk ki ehhez egy mintát, egy figurát, amelynek az egyes részeit ragasztózzuk be hobbiragasztóval vagy más folyékony ragasztóval, majd a gyermek erre a területre ráteheti a nagyobb magokat vagy rászórhatja a kisebb terméseket. Papírdobozok fedelét, oldalát is díszíthetjük a felragasztott magokból kialakított szép mintákkal.
Gyengénlátó kisgyermekeknél a hosszú és rövid távú vizuális
emlékezet fejlesztése kiemelkedő jelentőséggel bír. Amíg egy jól látó
kisiskolás gyermek egy pillantással átlátja a táskája tartalmát, lemásol bármit
a tábláról vagy könyvből a füzetébe, átlátja az iskola épületét az aulán át,
addig a gyengénlátó kisgyermeknek ez sok vizuális pásztázást, keresést jelent.
Ez egyrészt fárasztó, másrészt sok időt vesz el. Minél több dolgot tud az
emlékezetében tartani, annál jobban lecsökken a keresésre fordított idő.
Éppen ezért minél korábban érdemes elkezdeni az emlékező
képesség célzott fejlesztését.
1. szint: építőkockák
Válasszunk a gyermek építőkockáiból 3 egyforma alakú kockát,
pl. piros, kék, sárga. Színlátási zavar esetén különböző alakúak legyenek. A
lényeg, hogy ezek a játékok kevés vizuális információt hordoznak, nem kell a
gyermeknek azon gondolkodni, mi van az asztalon. Tegyünk le a kockákat az
asztalra, a gyermek figyelje meg egy kicsit. Majd kérjük, hogy csukja be a
szemét, mert el fogunk venni egy kockát, és neki ki kell találnia, hogy melyik
hiányzik. Így is teszünk. Figyelem: a többi kocka változatlan marad, ne
nyúljunk hozzá, ne keverjük össze!
Ha már jól megy, növeljük az elemek számát, egyszerre mindig csak eggyel, pl. hozzáteszünk egy negyedik, zöld kockát.
2. szint: tárgyak
Keressünk a gyermek által jól ismert tárgyakat. Lehetnek a gyermek saját apró játékai, vagy eszközök a konyhából pl. pohár, kanál. Tegyük középre egy kupacba, jól nézze meg, nevezzük is meg mindet közösen. Csukja be a szemét, elveszünk egyet. Mi hiányzik? Ha jól megy, elveszünk kettőt. És így tovább, a végén nem marad a kupacban egy sem. Ő viszont már fel tudja idézni fejből az összes elemet, amit látott!
3. szint: képi szint – egyszerű alakzatok lerajzolva, pl
szív, virág, labda, ház
Az aliglátó gyermekek itt bizony sokszor elakadnak, mert nem
ismerik az ábrákat! Ha ez nem megy, térjük vissza az építőkockákhoz, de
lerajzolva. Tehát rajzolunk négy kártyára négy különböző négyzetet, pirosat,
sárgát, kéket, zöldet.
Ha ez jól megy, jöhetnek az egyszerű, gyermek által is jól felismerhető ábrák.
4. szint: Egyszerű memóriakártya bevezetése
Az egyik legegyszerűbb játék a memóriakártya. A gyermek
életkorával, ügyességével növelhető a keresendő párok száma, és ezzel a
vizuális információk megtartásának hossza is. Később tematikusan is játszható,
erről a következő bejegyzésben lesz szó. Most leírok egy egyszerű memóriakártya
készítést, és azt is, hogyan tanítsuk meg a gyermeknek!
Szükséges eszközök:
12-16 db vastagabb kartonpapír négyzet (7×7 cm méretűből
12 db fér ki egy A4-es lapra)
színes filcek, vagy jó minőségű színes ceruzák
fekete filc a kontúrozáshoz (aliglátóknak
pufifestékkel is kontúrozhatunk, hogy kitapintható legyen, vagy fonalat
ragaszthatunk rá)
3-4 évesen 6-8 pár elegendő a vizuális memória
fejlesztéséhez. Keressünk olyan egyszerű
ábrákat, amelyeket a gyermek már biztosan felismer (pl. óvodai jelek). Le is
rajzolhatjuk először egy sima papírra, és kérdezzük meg őt is, mert
előfordulhat, hogy ami a számunkra egyértelmű, az neki nem az. Ötletek: napocska,
szív, fenyőfa, ház, virág, felhő, labda, pillangó, fagyi, esernyő, csillag,
alma…stb.
Azért vastag kartonra készítsük, hogy játék közben
könnyebben felvehető legyen az asztalról, másrészt pedig ne látszódjon át. Ha
megrajzoltuk a kartonra, színezzük ki, majd fekete filccel rajzoljuk át a
kontúrját. Keressünk egy egyszínű, lehetőleg nem fehér alapot (én zöld tálcát
választottam) hogy vizuálisan körbehatároljuk a játékterületet és jó
kontrasztot biztosítsunk. Kezdődhet is a játék!
1. Ismerkedés a játékkal: keresd a párját!
Vegyünk elő 3 párat, keverjük össze a mintával felfelé, és
egyszerűen keresse meg a párját, rakja egymásra őket.
2. Lefordítva, de egyedül
Fordítsuk le a 6 kártyát, keverjük össze, és egyszerre csak
kettőt szabad felfordítania. Most így keresse meg a párokat. Ha talált egyet,
dicsérjük meg, tegyük félre. Ha nem talált, fordítsa vissza fejjel lefelé, és
emlékeztessük rá, mi volt alatta.
És itt jön a maga a feladat: a lefordított kártya tartalmára
emlékezni kell! Erre pedig nekünk kell felhívni a figyelmét! Vagyis mielőtt
megint újabb párt fordítana fel, soroljuk végig azokat, amiket már egyszer
felfordítottunk, de nem volt párja. Valahogy így: Emlékszel, ez alatt mi volt?
Itt volt a szív, itt a virág, itt a fenyő. Most fordíts fel egy olyat, amit még
nem láttál! Ha felfordít egy virágot, rögtön tudni fogja, hol a párja, és
sikerélménye lesz. Ezért játsszuk eleinte kevés párral. Ha már jól megy, és begyakoroltuk, hogy a
lefordított kártyákra bizony emlékezni kell, akkor egyesével növelhetjük a
párok számát.
3. Párban
Vezessük be az első szabályt: egyszer te jössz, egyszer én. Vannak gyerekek, akik itt leragadnak egy darabig, mások gyorsan megtanulják a második szabályt is: ha megtaláltál egy párt, még egyszer te jössz. Aki több párt talál, az nyer! És ezzel meg is tanultunk memóriakártyázni!
Március 16-a óta eltelt két hónap. Április közepén bemutattuk, hogy az EGYMI által ellátott gyengénlátó óvodások és iskolások szülei milyen képeket küldtek nekünk. Most ismét szeretnénk ennek a bejegyzésnek a galériájában „kiállítani” a tavaszi szünet óta eltelt időszak gyönyörű munkáit, a folyamatokról készült képeket.
Kilencedik hete tartjuk a kapcsolatot a szülőkkel, gyerekekkel, diákokkal. Sokukkal emailen levelezünk, de akadnak vállalkozó szelleműek, akik online habilitációs/rehabilitációs (látásnevelés és logopédia) órákon vesznek részt, messengeren, skype-on, Zoom-on…. Természetesen tudjuk, hogy a szülők nehéz helyzetben vannak, sok a feladatuk és nem gyógypedagógusok. Igyekszünk a szülőket és a gyerekeket nem túlterhelni. Olyan tevékenységeket javaslunk, melyek a mindennapokba beilleszthetőek, például közösen végzett tevékenységek a háztartásban, udvaron, konyhában. Ilyen például a közös ételkészítés, sütés-főzés, virágültetés, kertészkedés, barkácsolás, stb. Ezek nagyon hasznosak és sok fejlődési lehetőséget rejtenek magukban. Nem tudjuk eléggé hangsúlyozni az önállóság, az önkiszolgálás fontosságát. Most itt van a lehetőség a gyakorlásra!
A képeken sokszor láthatják a kézműveskedést, a kreatívkodást egyszerű alapanyagokból, újrahasznosítható dolgokból. Ezek mind-mind segítik a gyerekek fejlődését, több területen is. Az iskolások elsődleges feladata a tanulás, ehhez adunk nekik hasznos tanácsokat. Örülünk neki, ha fennmaradó idejükben elvégzik a javasolt tevékenységet, fejlesztést. Igyekszünk könnyed, játékos, érdekes feladatokat adni, mindenkinek az érdeklődési körének megfelelően. Az óvodás gyerekek szüleinek próbálunk az idő hasznos eltöltésére, a látássérült gyerekek értelmes és fejlesztő hatású elfoglalására ötleteket adni a továbbiakban is. Három óvodás csoportunk nagycsoportosai folytatják az iskolára való felkészülést, de most otthon, a szüleik segítségével, a csoportvezető gyógypedagógusok instrukciói alapján.
Szomorúan gondolunk rá, hogy az idei óvodás családi hétvége elmarad, a mai napon kezdődött volna…, de reméljük, hogy valahogyan pótolni tudjuk, amikor lehetőség lesz rá!
Nagyon örülünk és köszönjük, ha
kapunk visszajelzést a szülőktől. A
továbbiakban is várjuk leveleiket, képeket, videókat!
Terveink szerint az utazó
gyógypedagógus kollégákhoz beérkező, publikálható képeket a következő hónapban
is „kiállítjuk” itt a blogon.
Óvodás és iskolás gyermekek
egyaránt szívesen tevékenykednek szüleik mellett a konyhában, főleg ha erre
minél gyakrabban lehetőséget biztosítunk a számukra. Bár legtöbbször csak
kisebb részmozzanatokat bízunk rájuk a sütés-főzés folyamatában, sok mindent
már szinte önállóan is meg tudnak csinálni.
A szendvicsek elkészítése a közös
családi reggelikhez, vacsorákhoz izgalmas és vidám feladat lehet a gyengénlátó
gyermek számára is, különösen ilyenkor, tavasszal, amikor sokféle friss és
színes zöldség között válogathatunk.
Eközben fejlődik gyermekünk
szem-kéz koordinációja, finommotorikája, vizuális megfigyelőképessége,
testsémája, kreativitása és együttműködési készsége is. Az alapanyagokkal való
ismerkedés elősegíti fogalmi készletének bővítését, pontosítását.
Legelső mozzanat a
kenyerek/zsömlék megkenése vajjal, margarinnal vagy szendvicskrémmel. Segítség
a gyengénlátó gyermek számára, ha a krém színe elüt a megkenendő felülettől
(pl. teljes kiőrlésű vagy barnakenyéren a világos színű margarin, fehér
kenyéren a májkrém látszik jobban), de ez persze függ a család ízlésétől is.
A kenyereket lehetőleg egyszínű
vagy kevésbé mintás tálcára, tányérra helyezzük.
Mókás arcokat alakíthatunk ki a
különböző formára vágott felvágottakból, sajtokból, zöldségekből
(paradicsomból, paprikából, retek-, hagyma-, sárgarépa- vagy uborkaszeletekből,
stb.), főtt tojásból, reszelt sajtból. Díszíthetünk kechuppal, majonézzel,
különböző tubusos krémekkel is. A nagyobb és ügyesebb gyerekek a hozzávalók
felvágásában, aprításában, reszelésében is részt vehetnek kellő
elővigyázatossággal, felügyelettel.
Az arcokon kívül természetesen
bármilyen más figurát is készíthetünk, pl. különböző állatokat, virágformát
stb. A lehetőségeknek a képzeletünk, és persze a rendelkezésünkre álló
alapanyag-választék szab határt.
A vidám és színes szendvicsek
látványa és illata, de legfőképpen az elkészítésükben vállalt aktivitás ahhoz
is hozzájárulhat, hogy gyermekünk egy-egy, addig „nemszeretem” zöldséget
megkóstoljon.
Természetesen készülhet édes
változat is gyümölcsökből (pl. eper, banán, kivi- vagy almaszeletek
felhasználásával), lekvárral, mézzel vagy nutellával megkenve,
kókuszreszelékkel megszórva. A reggeli zabkása is ránk mosolyoghat…
Az elkészült műveket elfogyasztásuk előtt érdemes megörökíteni, a fényképekből akár családi kiállítás is készülhet.
Az öltöztető babáknak többféle változatával találkozhatunk.
Ismerünk térbeli, megfogható, műanyag vagy textilből készült csecsemő-,
kislány- és kisfiú babákat, „akiket” valósághű, a miénkhez hasonló, csupán
méretben kisebb ruhákkal öltöztethetünk fel. Ebbe a kategóriába tartoznak a
Barbie-babák női és férfi változatai is. És vannak síkbeli, papír-vagy mágneses
babák, amelyekre szintén papírból vagy mágnesből készült ruhákat rögzíthetünk.
Most egy olyan, síkbeli változattal ismerkedjünk meg,
amelyhez még ruha sem kell, mégis számtalan, a legkülönfélébb színű és
mintázatú ruhakölteménnyel „büszkélkedhet”.
Rajzoljunk egy nagyméretű kislány-vagy kisfiúalakot (nagyobb
óvodások, iskolások maguk is megrajzolhatják), vagy nyomtassuk ki a mellékelt
sablont. Gyermekünk színezze ki a fejét, a végtagjait és a cipőjét (a ruháját
nem szükséges kiszínezni).
Egy hegyes kisollóval óvatosan vágjuk körbe a rajzon a
ruha-részt, és teljesen távolítsuk el a rajzról. (Kisiskolásoknak elég
kilyukasztani a papírt és elkezdeni a vágást, utána már önállóan tudják
folytatni.) Így középen egy ruhaalakú lyuk keletkezik. (A baba-alakot ne vágjuk
körbe, maradjon egyben a rajz a papíron, csak a ruhája hiányozzon.)
Kezdődhet a móka!
Attól függően, hogy milyen felületre helyezzük a kislány-vagy
kisfiúbabánkat, változik ruházatának a mintája. Tehetjük asztallapra, mintás
terítőre, csomagolópapírra, térképre, függönyre vagy akár az ablaküvegre is –
számtalan módon „felöltöztethetjük”.
Jelen esetben nem a pénztárcánk, hanem gyermekünk fantáziája szab határt a lehetőségeknek…
Készítsenek együtt egy dobókockát. Azt ajánlom, hogy egy bármilyen csomagoló karton doboz papírját használják ehhez, hogy merevebb legyen. Ide teszem a kocka hálózatát, bár biztosan ismerik:
Azért választottam ezt,
mert a későbbiekben hasznos lesz ez a játékosan megszerzett tapasztalat, hogy
miből áll egy kocka, hogyan lesz a síkból térbeli idom, stb.
Ezután rajzoljanak minden oldalára egy rajzot, az ügyesebb gyerekek maguk, ha nem annyira, akkor segítséggel. A hat kép: nap, hold, felhő, csillag, villám és szivárvány legyen.
Mondják
el a hat szót, majd dobjanak a kockával úgy, hogy a gyermek nem látja, és csak
az első szótagot vagy az első két hangot mondják: pl. csi, fe, na, stb. Találja
ki, mi a szó. Ha sikerül, próbálják meg az első hang leválasztását: sz, v, h,
stb.
Dobjon
mindenki egymás után (ha van harmadik játékos, még érdekesebb), de ne mondják
ki a szót, hanem a második, harmadik, negyedik dobás után egyszerre próbálja
meg a gyermek elsorolni az összeset. Próbáljanak meg hat szóig eljutni. Ha más
sorrendben mondja, az is jó, de még jobb, ha sikerül a sorrendet is
megjegyezni.
Játsszanak
egyszerűsített barkochbát. Aki dob, takarja el, amit dobott (vagy a másik
játékos csukja be a szemét), és mondja el, hogy mit dobott: pl. amit dobtam, az
fenn van az égen, sárga színű, meleget ad, kör alakú és sugarai vannak, stb…,
amíg a másik ki nem találja. Kezdjék a felnőttek, majd próbálja meg a gyermek is.
Gyerekeknek ez nem szokott könnyű lenni, és nagyon jól fejleszti ezt a
„fordított” gondolkodást. Ha megy, lehet a szokott barkochba szabály szerint
igen-nem kérdésekkel játszani, aztán elszakadni a dobókockától, és más körben
kitalálni és kérdezni, de először szűkítsük le a kört (pl. gondolj egy
gyümölcsre, vagy egy állatra, stb.)
A csipeszelés fejleszti a gyengénlátó gyermekek
kézügyességét (finommotorikáját), kézerejét, szem-kéz koordinációját. A
feladatokhoz, játékokhoz szükség lesz ruhacsipeszekre, melyek lehetnek fából
készültek, natúr színűek, vagy műanyagok, színesek. Próbáljuk ki, hogy mennyire
nehéz összenyomni, a gyermek tud-e majd velük játszani.
Színek egyeztetése
A következő játékokhoz színes ruhacsipeszek kellenek. Ezeket
a tevékenységeket elsősorban ép színlátással rendelkező gyermekeknek ajánlom. Színtévesztő
gyermekek esetén adhatunk minden színnek más jelölést, ezzel segítve a
megkülönböztetést, pl. sárga-nap, zöld-levél, kék-hal vagy felhő, piros-szív.
Ezeket a csipeszekre és a papírokra is rajzoljuk rá!
Ragaszthatunk színes papírokat egy cipősdoboz oldalaira, majd a gyermeknek az azonos színű csipeszeket kell felcsíptetni azokra.
Egy vastagabb fehér papírból kivágott csíkra rajzolhatunk egymás mellé színes korongokat. Ajánlom a vastag filctoll használatát, hogy a színek erőteljesek legyenek. A korongok körvonalait is erősítsük meg fekete filctollal! A gyermeknek olyan csipeszeket kell felcsíptetnie rá, amilyenek a korongok színei.
Ez a feladat a gyermek szerialitását fejleszti, azaz a sorrend felismerésének, és megismétlésének a képességét. Magasabb vagy alacsonyabb peremű doboz szélére felrakhatunk két-három-négy különböző színű csipeszt, majd a gyermek folytassa tovább a szabály szerint a sorozatot. A dobozba elhelyezhetünk egy házikót is, melynek a kerítését kell megépíteni ilyen módon.
Mennyiségek
egyeztetése
Vágjunk ki vastag papírból, kartonból kör, négyzet, vagy téglalap formát! Rajzoljuk meg a körcikkeket, vagy négyszögnél az átlókat, majd az egyes részekre rajzoljunk néhány darab figurát, melyeket ki is színezhetünk. Az ábrák legyenek megfelelő méretűek és vonalvastagságúak. Itt is ajánlott a vastag filctoll használata. A gyermeknek meg kell számolnia az egyes területeken található rajzokat, majd ugyanannyi csipeszt kell felhelyeznie azokhoz. A játék által a gyermek számolási készsége is fejlődik.
Kivághatunk vastagabb papírból, kartonból különféle, a
gyermek által ismert figurákat, melyeknek a hiányzó részeit kell majd a csipeszekkel
pótolni. A gondolkodását is fejleszthetjük, ha a gyermeknek kell felismernie a
figurát, és rajta a hiányt. Ha nem tudná, vezessük el a megoldásig segítő
kérdésekkel, vagy mutathatunk egy hasonló képet, vagy készíthetünk rajzot,
amellyel hasonlítsa össze, és így ismerje fel a különbségeket. A csipeszekkel
kell kirakni pl.:
Nagyobb gyerekeket bevonhatunk a házimunkába, a
szárítókötélre való teregetésbe, a ruhák felcsíptetésébe. Akik nem érik még azt
fel, megpróbálhatják csipeszes körszárítóra a zoknikat, fehérneműket
felhelyezni.
Játék céljából húzzunk ki a lakásban egy vastagabb madzagot/fonalat/kötelet
két tárgy közé, ahol nem balesetveszélyes (ne lehessen elesni, felbukni benne).
Meg is jelölhetjük, ha a közepére, vagy néhány helyre élénk színű, rövidebb
csíkot kötünk, ami lehet krepp-papírból vagy ruhaanyagból, így jobban látható
messzebbről is. Többféle dolgot is csipeszelhetünk rá:
Magazinokból, reklámújságokból kivághatunk ruhákról készült képeket. Ezeket tartósabbá tehetjük, ha ráragaszthatjuk keményebb lapra. A jól láthatóság érdekében körbe is rajzolhatjuk ezeket vastagabb fekete filctollal, ill. a zsebeket, kivágásokat, a ruhák fontosabb részleteit megjelölhetjük ily módon. Ha van otthon papírból készült öltöztetős baba, vagy Barbie baba, ezeknek a ruháit is felcsíptethetjük a madzagra.
Iskolások négyzet alakú papírcetlikre felírhatják egyenként az abc betűit, majd összekeverés után a kötélre sorban felcsíptethetik azokat. Kirakhatnak a betűkből értelmes szavakat is. Ugyanígy lehet játszani számjegyekkel is: sorba rendezni, vagy számokat megalkotni belőlük.
Tapintás útján nemcsak a dolgok alakjáról, hanem a különböző
tapintású anyagminőségekről, valamint a dolgok hőmérsékletéről is információkat
szerezhetünk. A gyerekek többsége szívesen tapint meg különböző dolgokat,
szívesen játszik a tapintásával. Vannak azonban olyan gyerekek is, akik
kifejezetten hárítják a különböző anyagok érintését. Esetükben hosszabb
folyamat eredménye lehet, hogy már hajlandóak legyenek hozzáérni, megfogni
egy-egy anyagot, ehhez érdemes gyógypedagógus szakember segítségét, tanácsát kérni.
Ismerős dolgok tapintása
Mindenképpen a kellemes tapintású anyagokkal kezdjünk, amiről
tudjuk, hogy a gyermek szívesen érinti. Amikor anyagminőségeket szeretnénk
felismerni, akkor lehetőleg minél nagyobb felületen kell érintkezniük az
ujjainkkal, ezért meg kell tanítani a gyermekeket, hogy hogyan nyúljanak hozzá
az adott anyaghoz, hogyan simítsák meg. A középső vagy mutatóujj hegyével,
gyorsan, felületesen végzett érintés nem biztos, hogy elegendő információt ad
egy anyag milyenségéről.
– keressünk jellegzetes tapintású, felületű ruhákat,
tárgyakat és tapintassuk meg a gyermekkel. Mindig mondjuk el, milyennek
érezzük, így nagyon sok fogalomnak a nevét megtanulja: sima, érdes, rücskös,
stb. Más a tapintása a fának, fémnek, műanyagnak, a különböző textíliáknak.
– nyomkodjuk is meg az adott dolgokat, hogy kemények-e, vagy
puhák, esetleg rugalmasak?
– a hőmérsékletükről is beszélgethetünk: a fémből készült
tárgyak általában első érintésre hidegebbek, de a kisebb méretűek a kezünktől
gyorsan fel is melegszenek. A műanyag is kelthet hűvösebb érzetet, mint pl. a
fa. Érdekes, hogy a különböző textíliáknak is lehet hűvösebb vagy melegebb
érzetű az érintése (a selyem pl. hűvös, a plüss, bársony meleg, stb.)
2. Tapintsunk ismerős
anyagokat!
A már ismert anyagokat tapintás útján ismertessük fel a
gyermekkel. A szem csukva tartása általában kényelmetlen, a szembekötést pedig
sok gyerek elutasítja, ezért a legjobb, ha egy könnyű kendővel, textillel
letakarjuk a tapintandó anyagot, és gyermeknek kell bedugnia a kendő alá a
kezét. Két kézzel is tapinthatja, ha szeretné, de figyelmeztessük, hogy ne
vegye elő az adott dolgot, csak amikor már kitalálta, hogy mi az.
3. Alakfelismerés tapintással
Más jellegű feladat, ha konkrét tárgyat kell kitalálni
tapintás útján. Ilyenkor az anyagminőség mellett az alaknak van fontos szerepe.
A tapintás stratégiája is más kell, hogy legyen: ha kisebb, akkor kézbe kell
venni, két tenyerünkkel megtapogatni. Ha nagyobb, akkor is célszerű két
tenyérrel megtapogatni, a textilt az ujjaink közé véve megnyomni, megdörzsölni.
Mutassuk meg a gyermeknek közelről ezeket a mozdulatokat, biztassuk, hogy
utánozzon minket. Majd ezután rögtön rejtsük kendő alá a tárgyat, és újra
tapogattassuk meg vele, hogy rögzüljenek a mozdulatok, illetve maga a tapintási
élmény.
Szerepváltással még érdekesebbé tehetjük a játékot: egyszer
én ejtek valamit a kendő alá, azután nekem kell kitalálnom.
4. Párosító játékok
– Rejtsünk a kendő alá valamit, az asztalra pedig tegyünk ki
2-3 különböző tapintású dolgot, köztük a kendő alattinak a párját. A
láthatókhoz tapintással keressük meg a párt. Segítség lehet, ha a kint lévő
tárgyakat meg is tapinthatja az egyik kezével, miközben a másikkal a kendő
alatt tapogat. Később több dolgot is tehetünk a kendő alá, és azok közül kell
kiválasztani a kint lévőkhöz a párokat. A legnehezebb, amikor az összes pár
mindkét tagja a kendő alatt van, és csak tapintással párosítunk.
– apróbb tárgyakat is párosíthatunk a fent leírt módon: pl.
kupakok, gyufásdoboz, dobókocka, társasjáték bábu, gomb, kiskanál, stb. Minél
hasonlóbbak egymáshoz a tárgyak, annál nehezebb a feladat.
– különböző dolgok összetartozó részeit is párosíthatjuk:
dobozok- tégelyek- flakonok és kupakjaik, vagy logikai kapcsolatban lévő
dolgokat: kanál-villa, gyufaszál és gyufásdoboz, ceruza és toll. Még nehezebb a
feladat, ha a gyermek nem tudja előre, milyen tárgyak kerültek a kendő alá, és
magától kell rájönnie a párokra. Természetesen ilyenkor a már jól ismert
tárgyakkal érdemes játszani, hiszen összetett a feladat.
A különböző érzékelési csatornákat célszerű összekapcsolni:
amit látunk, ahhoz kapcsoljunk tapintási vagy hangélményt is, a tapintott
dolgot kocogtassuk meg, hogy milyen a hangja, stb., annak érdekében, hogy még
pontosabb, összetettebb fogalmak alakuljanak ki a gyermekben.
Május 10-én van a Madarak és fák napja. Ez alkalomból készíthetünk különböző technikával madarakat. A madarakat általában nem látják jól a gyengénlátó gyerekek, hiszen távol vannak és gyorsan elrepülnek. Ritkán tudják élőben megfigyelni a madarakat, ezért sok képet, videót, természetfilmet érdemes velük nézni, meghallgatni a hangjukat.
2020-ban az év madara az erdei fülesbagoly, az év fája a tatár juhar. Ezekről is olvashatunk és nézhetünk képeket a gyerekekkel az interneten:
A gyengénlátó gyerekek többségének nehézséget okoz a hajtogatás. A gyerekeket azzal szoktam segíteni, hogy lépésről lépére grafitceruzával előrajzolom nekik a hajtásvonalakat. A másik segítség, hogy vele párhuzamosan hajtogatok én is, nagyon-nagyon lassan haladva, így meg tudja figyelni a gyengénlátó gyerek a soron következő lépést. Részletesen és pontosan fogalmazva mondom is, hogy mit hova kell illeszteni, hajtani. (Legtöbb esetben nem működik, hogy egy interneten található videót megnézve tudjon hajtogatni, legalábbis kezdetben.)
Ez a galamb viszonylag egyszerű, iskolaelőkészítősök, kisiskolásoknak ajánlom. Javaslok egyik oldalán színes papírt, ami nem túl sötét tónusú, hogy látható legyen rajta a grafitceruza. Ha nem tud pontosan hajtogatni a gyengénlátó gyermek, akkor azt fogadjuk el, találjunk egy optimális szintet, ami elfogadható, még ha nem is tűpontos.
A mellékelt képek szülőknek kell megfigyelni és az alapján mutatni a lépéseket a gyereknek:
A másik madár kisebb óvodások által is elkészíthető. A nehézségi fokozatokat lehet változtatni. Ha a gyermek ügyesebb, akkor kivághatja a madár testét. Adjuk a gyereknek ollót, de mindig felügyelet mellett vágjon! Kezdetben gömbölyített hegyű, gyerek papírvágó ollót használjunk. A madár vonala íves, azt nehezebb vágni, mint egy egyenes vonalat, ezért ez olyan gyerekeknek adható feladat, akik már gyakorlottabbak az olló használatában. Ha kisebb a gyermek, akkor a szülő vágja ki a madarat, ha lehet, akkor egy keményebb papírból.
A következő lépés a harmonika
hajtogatás. Javaslom, hogy az első 2-3 harmonikát hajtsuk meg mi és ő pedig
folytassa azt, amíg tart a papírból.
A madár testét színezheti a gyerek ceruzával, filctollal.
